11-12. nap 🇮🇳 ALAPPUZHA

 

Újból vonatra szálltunk, célunk Alappuzha. Az út bő két órán át tartott, amikor pedig megérkeztünk, a helyi buszra pattantunk fel, ami fejenként 13 Rúpiáért egészen a szállásunkig vitt minket, ami egyébként a kikötőhöz is közel volt.🚌

Míg a becsekkolást intéztük, a tulajdonos megvendégelt minket némi teával, majd elkísért minket a szobáinkhoz.☕️

Szobáink – gyanítom – egy régi istállóból lettek kialakítva, be nem költöznék, de erre természetesen szükség sincs. Miután belaktuk magunkat, megindultunk a „városba” 3 okból. Találni egy helyet, ahol ehetünk, megérdeklődni a másnapi kirándulásunkat és megnézni a naplementét – természetesen.🌅

A hotelben egy közeli éttermet ajánlottak nekünk, ahova el is mentünk, de nem igazán nyerte el a tetszésünket, bár később volt egy pont, amikor felmerült, hogy talán nem lesz más választásunk és mégis ott kell majd ennünk, mert nagyon úgy tűnt, hogy nincs más étterem a városban, de végül csak találtunk egyet, ami nagyjából megfelelt, csak Reni traumatizálódótt kicsit a WC miatt.😅

Lesétáltunk a kanális kikötőjébe, ami közel volt a szállásunkhoz és ahonnan másnapra terveztük a hajókirándulást. A kanálisnak szerteágazó köszönhetően rengeteg a szúnyog az egész városban és azt, hogy az ott töltött két nap alatt nem kaptam el a dengüe lázat pusztán a szerencsémnek köszönhetem.🤣

Alappuzhába csakis a Backwaters miatt jár, aki jár, ami egy 29 tóból és lagúnából, valamint 44 folyóból álló csatornarendszer. Emiatt felesleges is ide napokra tervezni, egy nap alatt megnézhető a lényeg.🥰

Az Aleppey-i lápvilágra ezerféleképpen lehet kirándulni. Lehet saját csónakot bérelni, csoportként egy nagyobb csónakon osztozni, vagy épp úszó lakóhajóval bejárni és azon aludni.⛵️

Mint mindig, a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást választottuk, azaz a helyiek hajóját. Eredetileg a reggel 7 órás hajóra mentünk volna, de kiderült, hogy az eggyel későbbivel is tökéletesen időben visszaérünk a vonatunk indulásáig, így azt választottuk másnapra.😁

Majd lesétáltunk a partra, azt remélve, hogy vagy odafelé, vagy vissza belefutunk valamibe, bármibe, ahol adnak nekünk enni. Azt nem, de azért láttunk érdekes dolgokat, például egy parkolót színes kamionokkal és egy gyógyszertárat, ahol feltöltöttük készleteinket, így már simán letartóztathatnak minket tiltott drogcsempészetért.😆

Mint Indiában mindig, mire leértünk a partra, már rengetegen voltak, mindenki a naplementére volt kíváncsi, és ahogy a part mentén sétáltunk, egyre többen lettek. Én a vízbe be nem mennék, nem tűnt túl tisztának, de Sergiot ez a Gangesznél sem zavarta, így megmártózott benne, míg mi kint vártunk.🤷🏻‍♀️

Miután lement a nap, visszaindultunk azzal a szándékkal, hogy most már tényleg találni kell valamit, mert aznap gyakorlatilag csak sült mogyorót és kókuszt ettünk. Nem olyan messze a szállástól, de még a belvárosban találtuk meg azt a bizonyos éttermet, hazafelé pedig még egy dinnyét is vettünk.🍉

Miután másnap felkeltünk, elkészültünk, a táskáinkat bevittük a tulajdonoshoz megőrzésre és kisétáltunk a kikötőbe.⚓️

Nem mi voltunk az egyedüli fehérek a hajón és indiai is sok volt, akik szintén csak turisztikai célokból vették igénybe a ladikot. Fejenként 29 Rúpiát, azaz 0.70€-t fizettünk az útért oda-vissza, ami szerintem egy félnapos hajós kirándulásnak nagyon jó ár.🥰

9:35-kor indult a hajó és 2 és fél órán át tartott az út a végállomásig, sok-sok kikötővel, váltakozva hol egyik, hol másik parton.☺️

A táj gyönyörű volt, bár számomra hihetetlen, hogy ezen a vidéken emberek laknak, akiknek ezen a napi 5ször közlekedő hajón kívül az egyetlen lehetőségük távozni a kis kenu, ami sok helyen ki volt kötve. Az ülések kényelmetlenek voltak, az idő meleg-fülledt, a táj pedig a néhol fel-felszálló gémeken kívül egyhangúvá vált, így szerintem úgy 1 óra után mindhárman el-elbóbiskoltunk kicsit.🥱

A legizgalmasabb rész természetesen az utolsó fél órában volt, amikor a terület újra kanálissá szűkült, hogy még két csónak is nehezen fért el, a vízen pedig egységes szőnyeget képeztek a lótuszszerű növények zöld leveleikkel és lila virágjaikkal. Olyan sok volt és olyan összefüggő, hogy a helyiek és természetesen a turisták által eldobált temérdek szemét a növényeknek köszönhetően mozdulatlanul elterültek a víz felszínén.🗑️

Viszont egy kis képzelőerővel a szemét simán figyelmen kívül hagyható volt, úgy pedig varázslatos volt a tájék előttünk  a növényekkel, amik olyan sűrűek voltak, hogy még jöttünkre se váltak szét, hanem a csónak csak simán maga alá gyűrte őket, így ahányszor egy növénytelen részre értünk, addig túráztatta magát egyhelyben, míg meg nem szabadult az aljára tapadt növényektől. A part mentén végig pálmák és egyéb fák képeztek sűrű allét úgy, hogy néhol bőven a víz fölé hajoltak, hogy a csónakunk súrolta ágaikat.🌴

A hajó keltette szelíd hullámok közt néhol 1-1 pici kígyót véltem felfedezni, közben pedig igyekeztem nem arra gondolni, hogy mennyire lehet koszos itt a víz, ha ilyen buján nő ez a lótuszhoz hasonlatos, lápi körülményeket kedvelő növény. Ringatózásunk folytonosságát csak néhány manuálisan felhúzott gyalogoshíd törte meg, a fáknak köszönhetően pedig a levegő páratartalma is jóval elviselhetőbb lett.💦

Majdnem minden kikötőnél megálltunk, valószínűleg ezért is tartott annyi ideig az út, no meg azért, mert nem mentünk valami gyorsan. Miután kikötöttünk, majdnem egy óránk volt, míg a menetrendszerű járat visszaindult, így elindultunk némi ételt-italt vadászni magunknak, azaz keresni valami boltszerűt. Egy darabig úgy tűnt, hogy csak kisállat-eledelboltja van a településnek, de úgy 10 perc séta után egy közértre bukkantunk.🤗

Nagyon szerettünk volna mosdóra is menni, de miután felmértük a helyi állapotokat, ezt közülünk csak Sergio kockáztatta meg, de neki nyilván könnyebb. Visszafelé jóval tovább tartott az út, mint oda, mert tettünk egy kis kitérőt és a csatorna néhány elágazásába is bementünk. Elvileg ezen a napon volt a Holi, a színek ünnepe, amit ott, délen annyira nem ünnepelnek, inkább csak északon, de azért valami bulika biztos arrafelé is volt, mert sok-sok indiai nő szállt fel a hajónkra kikészítve, felcicomázva és mind a faluba tartott vígan-bolondozva.🥰

Úgy fél 4 körül értünk vissza a hotelhez, ahol még megvendégeltek minket egy teával, mielőtt az állomásra indultunk. A vonat eredetileg 19:15-kor indult volna Kochiba, ami jó is lett volna, mert az utolsó komp indulásáig (21:30) még pont egy óránk lett volna érkezéstől számítva, viszont a vonatunk pont az az órát késte, amire szükségünk lett volna, így tuktukot fogtunk 400 Rúpiáért (5€) és kerültünk.🤷🏻‍♀️

8.-10. nap 🇮🇳 VARKALA

 

400 Rúpiáért (5€) átfuvaroztattuk magunkat újra Thiruvananthapuramba. Kb. félórás vonatutunk volt Varkalába, utunk következő állomására.🥰

 

Varkala főként a hatalmas és gyönyörű tengerpartja miatt volt számunkra érdekes, és sok más turista számára is. Rengetegen voltak. Indiaiak és fehérek is.☺️

Ez abból a szempontból jó, hogy így legalább alaposan fel vannak készülve a turistákra, értem ezt tisztaság, felszereltség és nyelv szempontjából. Rengeteg lehetőség van jógázni, sőt, az lenne a csoda, ha ki-ki nem találna magának való jógatanárt és jógafajtát.🧘🏻‍♀️

Abból a szempontból is jó, hogy kevésbé bámulnak, bár az egész Keralara igaz. Az is igaz, hogy a strandon napozva nem volt olyan, hogy ne jöttek volna oda hozzánk. A szállásunk is rendben volt, a tisztaság indiai mércével nézve teljesen rendben volt. 13€-t fizettünk egy éjszakáért. A szállás közel volt a parthoz, ami több km hosszú. A víz kellemesen hűvös, a hullámok itt is nagyok, ami nem csoda, mert előttünk a végtelen Indiai óceán terült el.🐚

Esténként a part tele lesz a naplementére érkező emberekkel, ami egyszerűen varázslatos. Mármint a naplemente. Az emberek tömege az Angyalok városa című film egyik jelenetére emlékeztet, amikor a parton gyülekeznek.👼

Egyik este egy hotel területén levő kilátóból néztük meg a naplementét. A lemenő nap minden este tűzvörös és ahogy megy le, vörösre fest mindent. Az eget, a vizet, mindent. A part alacsonyabban fekszik, mint maga a település, mondhatni a szakadékban, ahova lépcsőn lehet bejutni.🌄

Elsétáltunk majdnem a partszakasz végéig, de csak egy darabig tisztítják, ahol már nagyon szemetes volt, onnan visszafordultunk. A szikla tetején a part vonalát követve a település sétálóutcája található. Bazáros, sok-sok étterem, fancy reggelizőhelyek jógázási lehetőséggel és néhány rezort. Mondjuk, én biztos nem hűsölnék egy olyan medencében, amitől alig néhány méterre napi több száz, ha nem ezer ember sétál fel s alá, de kinek-mi.😅

Varkala negatívuma, ahogy részben egész Keraláé, a sok turista. Egy kicsit Balira emlékeztet. De lehet csak a yoga vonal miatt. Pont emiatt boltokban megtalálható áruk igencsak túlárazottak és szerintem az 5-7€-s jógaórák is inkább hozzánk lettek igazítva, mint a helyiekhez.🤷🏻‍♀️

Viszont már első este sikerült egy nagyon jó éttermet találnunk, semmi fancy, egy szimpla nepáli étterem isteni momoval. Nagy szerencsénk volt vele.🥟

Tény, hogy Varkala varázslatos, első alkalmas Indiába utazónak tökéletes, bár ahogy láttam, azoknak, akiknek nem az első, kicsit sok a turisták száma.😩

 

Egyik nap felkerekedtünk, hogy egy kicsit a másik irányba is elnézzünk. Útunk célja a fekete homokos strand volt és ha már arra jártunk, az útba eső templomokat is megnéztük. A strand egyébként annyira nem volt fekete, mondjuk inkább, hogy részben, viszont azon a részen gyönyörűen csillogott. Strand se sok, a víz magasan volt aznap, de nekünk épp megfelelt és mivel egész délután sétáltunk amúgy sem terveztünk sokáig maradni, csak épp addig, hogy a naplementére visszasétáljunk.🌅

Egyik este békésen teázgattunk a szobáink előtt és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyre többen vannak az udvarban, egyre nagyobb a hangzavar és ráadásul a rendőrök is megjelentek. Nyilván semmit sem értettünk, de azért moziztunk, bár azon azért csodálkoztunk, hogy nem zavartak be minket a rendőrök, szimplán levegőnek néztek.😅

Úgy egy órás vitatkozás után mind elmentek és vitték magukkal a mi recepciósunkat is. Csak pislogtunk, hogy ez most micsoda, de annyira azért nem aggódtunk, a szállásunk az Agodán keresztül már rég ki volt fizetve. Reggelre a recepciós újra szolgálatban volt és elmesélte, hogy az egyik vendég éjfél körül jelentkezett be, pont akkor, amikor a rendőrség a napi zárást csinálja és kidobta nekik a rendszer, hogy az ember egy keresett bűnöző, így kocsiba pattantak és villogva rongyoltak hozzánk, elkapni az ipsét. A recepcióst csak azért vitték magukkal –állítólag-, hogy vallomást tegyen.😳

6.-7. Nap 🇮🇳 KOVALAM

 

Útra keltünk egy közeli templomhoz, vagyis inkább egy strandra, ami a templom mellett van, de vittünk magunkkal templomlátogatásra alkalmas ruhát is. Úgy bő 7 km-t sétáltunk, amit nem gondoltunk végig teljesen, de aztán már mindegy volt. Ahogy az is, amikor később rájöttünk, hogy a parttól busz visz a templomhoz. Mindegy is, majd visszafelé.🤣

Félúton megálltunk a szokásos kókuszozásra, majd folytattuk utunkat. A templomhoz érve szembesültünk azzal, hogy csak 5-ig lehet bemenni, mi pedig inkább a naplementére készültünk, viszont abban az időben csak hívőket engednek be.🥥

Lementünk hát a strandra, ahol rögtön egyértelművé vált, hogy nem lesz szó nagy fürdőzésről. Először is ki volt függesztve egy tábla, hogy fürödni tilos, amit természetesen figyelmen kívül hagytunk, mert láttuk, hogy mások is fürdenek.😅

Hatalmas, kezelhetetlen hullámok verdesték a partot és dobálták az embereket. Az is egyértelmű volt, hogy a víz kényelmetlenül gyorsan mélyül. A titok nyitja az volt, hogy ott kellett bemenni és akkor, ahol és amikor mondták. Volt ugyanis két muki a part szélén, ők mutogatták, hol lehet bemenni és azt is, mikor megfelelő.☺️

Fürdés után napoztunk kicsit, míg Sergio egy közeli rezortba pofátlankodott be fényképezni. 4 körül felmentünk a templomhoz, és a templom területén a hatalmas, szétgyúrt Shiva szobor előtt ellőttünk pár képet.📸

 A templomi alkalmazottak elárulták, hol a buszmegálló, így visszafelé már nem kellett sétálni, hanem a helyi falújáróra pattantunk, ami 26 rúpiáért (~0,25€) elvitt minket majdnem a szállásig.🏠

Másnap buszra szálltunk és átutaztunk Thiruvananthapuramba. Az eredeti terv úgy szólt, hogy 3 éjszakát Kovalamban leszünk, a 4.-re pedig bemegyünk a városba és ott szállunk meg, és onnan utazunk tovább.🥰

De egyrészt teljesen meg voltunk elégedve a körülményeinkkel, másrészt nem nagyon akartuk kísérteni a jó szerencsénket, Reni tök jól viselte az indiai körülményeket és a tempónkat.😅

Plusz Thiruvananthapuram nem volt annyira messze, bőven elég volt másnap a vonat indulására beérni. Kisétáltunk hát a helyi buszmegállóba, tök feleslegesen, mert kiderült, hogy közelebbről is indul busz. 23 Rúpiát fizettünk fejenként. A városban egy templomot szerettünk volna meglátogatni, eleve úgy is öltöztünk, de két dologgal szembesültünk, amikor megérkeztünk.🙄 

Egyrészt a templom délután 1-ig zárva volt, érkeztünkkor úgy dél lehetett. A másik, hogy turistákat egyébként se engedtek be. Nem is baj, a cél úgyis az volt, hogy Reni lásson egy kicsit a városi Indiából is, nehogy már azt gondolja, hogy minden olyan, mint a parton. Sétáltunk hát a környéken, meglestük a piacot, útba ejtettünk néhány templomot.🛕

Még viszonylag korán visszautaztunk, így a tetőn jógázva nézhettük az utolsó kovalami naplementénket.🌆

4.-5. nap 🇮🇳 KOVALAM

 

A terv az volt, hogy felkelünk, elvégezzük a reggeli miegymást, majd nyugisan átsétálunk a reptérre. A miegymás igencsak rövidre sikerült, mivel egyszercsak áram nélkül maradtunk. De nem is baj, mert Reni valószínűleg India történetének leggyorsabb beléptetését élte át, és mire kiértünk, már bőven ránk várt. Mivel úgy számoltunk, hogy várnunk kell rá, csak kora délutánra vettem vonatjegyeket, így viszont úgy 4 órával hamarabb kint voltunk az állomáson. 😅

Sergio berakott minket a női váróba (igen, Indiában van külön várószoba a nőknek), hogy csacsoghassunk, ő pedig felfedezőútra indult az állomáson. Hamarosan vissza is tért két kókusszal, majd energiaitallal, majd kólával, szóval hordta nekünk folyamatosan a jóságokat.🥰

A vonat úgy félórás késéssel érkezett meg és szerintem indiai utazásaink legputribb vonata volt. Már előre láttam, hogy Reni majd jól kiborul és sikítva menekül haza, pláne, ha meglátja a budit, de egész jól viselte.🤣

A vonat csurig volt, de miután meglobogtattam a telómat a jegyekkel, rögtön fel is szabadult néhány hely, több is, mint amire szükségünk volt és miután megkértem egy pasit, üljön már légyszi át máshova, Reni ledőlt a felszabadult helyekre szusszanni és át is aludta a bő 5 órás út felét. Megjegyzem szerencsére, mert már nagyon zombi színe volt a hosszú ébrenlét miatt.🥱

223 km-t vonatoztunk, Thiruvananthapuram-ba, amit kiejteni 3 napomba telt megtanulnom. Érdekes módon a késés ellenére is pontosan érkeztünk, nade a mi célunk Kovalam volt az első 3 napra, ami onnan még 12 km. Ha csak ketten vagyunk, busszal megyünk, ami az állomással szemben indult volna, de így inkább tuktukot fogtunk és 450 Rúpiáért (~5€) elvitettük magunkat.🛺

A szállásunk néhány száz méterre volt a kovalami világítótoronytól és szobánként nagyjából 13€-t fizettünk. Volt ezen kívül egy közös használatú konyha és az ott elhelyezkedő hoteleknek saját partszakasza is van. Nem zárt, de csak az megy oda, aki tudja, hogy ott van. Miután lepakoltunk, kerestünk a közelben egy éttermet, hogy utána minél hamarabb ledőlhessünk, mind fáradtak voltunk már.😴

Reni amellett, hogy ezer éve barátnőm, a jógaoktatóm és az abszolút jóga-példaképem is, így a napot jógával indítottuk, majd lementünk fürdeni kicsit a hotel elé a strandra. Mikor már nem bírtuk tovább és szomjasak is voltunk, felkerekedtünk és átsétáltunk a másik partra, ahol már jóval több turista volt. 😁

Útközben megálltunk egyet kókuszozni, majd elkezdtünk szemezgetni a napágyak között, amiket 200-400 Rúpia között kínálgattak. Ahogy leraktuk magunkat, megrohamoztak minket a mindenféle kelme-, gyümölcs- és relikviaárusok, faragott kókuszdiószobrokat próbáltak ránksózni, pofátlan árakon. 🥥

Természetesen rövid időn belül a helyi vagányok is megérkeztek, alig győztük takargatni magunkat, olyan pofátlanul próbáltak lefényképezni minket, de mindegy is volt, mert amint hátat fordítottunk, a fenekünket videózták.🤷🏻‍♀️

Amikor közeledett a naplemente ideje, visszasétáltunk a hotel strandjához, hogy a világítótoronnyal a háttérben nézhessük ahogy lenyugszik a nap és csinálhassunk néhány képet.📸

Erre az estére egy két km-re levő éttermet választottunk, mert az már jóval turisztikai részen kívül esett és csak helyiek jártak arra. Természetesen nekünk már sok újdonság nincs az indiai ételekben, a cél főként az volt, hogy Reni sokféle helyi ételt próbálhasson.😍

Találtunk néhány boltot, így bevásároltunk, plusz még hazafelé vettünk néhány lepényt a kolbászhoz, amit Magyarországról kaptunk, ezen kívül vettünk papayát és dinnyét is reggelire.🍉