Az Ășt eredetileg 18 Ă©s fĂ©l ĂłrĂĄs lett volna, de termĂ©szetesen volt nĂ©mi kĂ©sĂ©s, Ăgy viszont alig kellett vĂĄrnunk Shirdiben a csatlakozĂĄsra. Volt egy nĂ©ma vasutas bĂĄcsi az ĂĄllomĂĄson, aki kicsit tĂșljĂĄtszotta a szerepĂ©t Ă©s kizavart minket az egyik vĂĄrĂłterembĆl, de csak azĂ©rt, hogy bevigyen minket egy mĂĄsik, klimatizĂĄlt vĂĄrĂłba, annak ellenĂ©re, hogy elvileg a harmadosztĂĄlyĂș utasok nem jogosultak rĂĄ. Viszont elvileg minden indiai ĂĄllomĂĄson, legalĂĄbbis a nagyobbakban van ilyen vĂĄrĂłterem, kicsit kĂ©rdezgetni kell, nĂ©ha nem nagyon akarnak beengedni, de lĂ©tezik. Sokkal kellemesebb ott vĂĄrakozni, mint aszalĂłdni.đ
ShirdibĆl egy telinĂ©l is telibb vonattal mentĂŒnk tovĂĄbb, majd vĂ©gĂŒl megĂ©rkeztĂŒnk Aurangabadba. Itt az elĆzĆ napi viszontagsĂĄgok utĂĄn Ășgy döntöttĂŒnk, hogy megĂ©rdemlĂŒnk egy kicsit drĂĄgĂĄbb szĂĄllĂĄst, amit vĂ©gĂŒl meg is bĂĄntunk, mert rosszabb volt, mint bĂĄrmi korĂĄbbi.đ
TĂ©ny, hogy minĂ©l többet fizetsz, annĂĄl jobbat vĂĄrsz. IndiĂĄban inkĂĄbb ezt el kell engedni, nyugodtan fizess kevesebbet, a drĂĄgĂĄbb se lesz jobb. Vagyis de, de mindenfĂ©lekĂ©ppen csalĂłdĂĄs lesz. Akkor mĂĄr lehet költeni a pĂ©nzt sok minden mĂĄsra is. Ott kezdĆdött, hogy a recepciĂłs eleve antipatikus volt, mĂ©g egy hallĂłt se böffentett oda nekĂŒnk Ă©s egyĂ©rtelmƱ volt, hogy borzalmasan zavarjuk a semmittevĂ©sben. Itt mĂĄr felment bennem a pumpa. AztĂĄn megkaptuk a szobĂĄt, amibĆl fordultam is ki azzal a lendĂŒlettel, mert mĂ©g helyi viszonylatban is koszosnak szĂĄmĂtott. A szerencsĂ©tlen alkalmazott mutatott 4 mĂĄsik szobĂĄt, amik mĂ©g az elsĆnĂ©l is rosszabbak voltak, köztĂŒk azt is, ami az eredeti (Booking) kĂ©peken szerepelt, de egyik se volt jobb, sĆt, utĂłbbiban egy hatalmas csĂłtĂĄny rohangĂĄlt.đȘł
Ăgyhogy mondtam is, hogy hagyjuk, maradjunk az eredetiben, az legalĂĄbb az emeleten van, addig meg talĂĄn nem mĂĄsznak fel, csak lĂ©gyszi-lĂ©gyszi takarĂtsĂĄk ki egy kicsit Ă©s cserĂ©ljĂ©k le az ĂĄgynemƱhuzatot. Jött is egy bĂĄcsi, hogy megoldja minden gondunk, be is ĂŒzemelte a klĂmĂĄt, ami korĂĄbban nem akart beindulni Ă©s nekiĂĄllt a mĂĄr korĂĄbban emlĂtett WC-s mosakodĂłs zuhannyal fellocsolni a zuhany kövĂ©t. Ăgy. Amikor ezt meglĂĄttam, mĂĄr tĂ©nyleg szakadtam a röhögĂ©stĆl, mondtam neki, köszönöm szĂ©pen, ez Ăgy jĂł is lesz. Majd nekiĂĄllt lecserĂ©lni a huzatot, de a csere mĂ©g az eredetinĂ©l is koszosabbnak tƱnt, Ășgyhogy megkĂ©rtem, hogy inkĂĄbb hagyja mĂ©gis a mĂĄsikat.đż
Itt jött be a kĂ©pbe a lepedĆ, amit elĆrelĂĄtĂłan magunkkal vittĂŒnk, a pĂĄrnĂĄkra pedig pĂłlĂłkat hĂșztunk, Ășgyhogy minden tökĂ©letesen megoldĂłdott, mehettĂŒnk is dolgunkra. MĂĄsnap egyĂ©bkĂ©nt a fĆnök nagy hajlongĂĄsok közepette kĂ©rt bocsĂĄnatot Ă©s kĂ©rdezte, hogy minden rendben van-e. Mivel közben kicsit ĂĄtszĂĄmoltuk a dolgokat, rĂĄjöttĂŒnk, hogy 2 helyett 3 napra lesz szĂŒksĂ©gĂŒnk, megemlĂtettĂŒk a fĆnöknek, hogy maradnĂĄnk mĂ©g egy napot, aminek annyira megörĂŒlt, hogy mĂ©g kedvezmĂ©nyt is kaptunk tĆle. HĂĄt hogy ne lett volna rendben minden?đž
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se