7. nap 🇮🇳 BIKANER

Az első bikneri napunkra nem terveztünk semmi eget rengetőt, mert ez volt a legelső nap, amikor végre kipihenhettük magunkat.😴

Miután megreggeliztünk, hatalmasat sétáltunk, megnéztük a Junagarh erődöt, ahova be nem mentünk (400.-), csak a kertben sétáltunk, majd elsétáltunk a Lalgarh kastélyhoz, amit hotellé alakítottak át. Már indultunk volna visszafelé, amikor egy muki kijött hozzánk, hogy nyugodtan menjünk be, ha szeretnénk és még rögtönzött igenvezetést is tartott nekünk.🏰

Mutatott egy 1878-as biliárdasztalt és két szalont, hatalmas kipreparált állatokkal. Már épp kezdett volna lenyűgözni a látvány, elvégre nem sok esély van arra, hogy egy rinocéroszt vagy egy tigrist ilyen közelről megfigyeljek, de aztán beugrott, mit is látok, és már inkább émelyített. A muki mindenesetre nagyon büszke volt a munkahelye szerzeményeire. A hotelnek 60 szobája van és, bár nem kérdeztem, egészen biztos, hogy nem számunkra elérhető árakon adják ki őket.🫰

Néhány napja vettünk almát. Az íze nem olyan, mint az otthoninak, de 50 Rúpia egy kiló és amíg ezt csócsáljuk, legalább addig se nassolunk. Az egyik utcai árusnál vettünk egy pici zsebbicskát, amit megtisztítottam és alaposan lefertőtlenítettem, így bármikor meg tudjuk hámozni. Amikor Sergio azt mondta, az otthoni alma finomabb, azt válaszoltam, hogy nem, mert ennek az almának utazás íze van. 🍎

Lassan elindulunk észak felé, több, mint egy hetet töltöttünk sivatagi városokban, már lélegezni is elfelejtettem. A fejem már 3 napja lüktet a zajtól és a tonnaszám belélegzett homoktól, nagyon várom már, hogy a hegyekbe érjünk, bár tisztában vagyok vele, hogy szarrá fogok fagyni.⛰

Már az emberek öltözködésén is látszik, hogy közeledünk a Himalayahoz, sokan turbánt viselnek.

Nagyon sok érdekes dolog tapasztalható Indiában, az egyik ilyen az érzelemnyilvánítás, vagyis inkább annak hiánya. Az alap, hogy nem látni smacizó párokat, néha a srácok kézen fogva sétálnak, de nem azért, mert melegek, hanem, mert ez teljesen normális barátok között. Sőt, mi több, itt természetesebb férfiként a haveroddal a kezét fogva sétálni, mint a nőnemű pároddal. Sosem láttam csókolózó párt, de még az se nagyon rémlik, hogy olyat tapasztaltam volna, hogy szülő megcsókolta a gyerekét. Ezért az utcán alapvetően mi is távolságot tartunk itt. Ez azért jutott eszembe, mert valamelyik nap Sergio megcsókolt a vonaton és mindenki minket bámult a közelben, a gyerekek pedig vihogtak.💋