Március 25.-én, péntek este, éjszakai busszal indultunk Malagából Madridba, onnan repülővel Jeddah-i (Szaud-Arábia) átszállással Mumbaibe. A busz megállt félúton egy 30 perces pihenő és egy sofőrcsere erejéig. Sikerült is elhagynunk egy utast, ami csak jó fél órával később derült ki, de nem azért, mert feltűnt a sofőrnek, hanem mert felhívták, hogy nincs-e hiányérzete. Természetesen nem volt. Én még most, 4 hónap elteltével is nevetek ezen, de nyilván az elfeledett utas nem találta annyira mulatságosnak.😅
Madridból a Saudia Airlinesszal utaztunk - mindkétszer - és muszáj megjegyeznem, hogy a társaság színvonala magasan felülmúlta az addig – és azóta is - általam ismert társaságokét. Kaptunk olyan fincsi meleg kendőket, valamint párnát és takarót is (igen, tudom hosszú távon ez alap). Viszont a takaró annyira pihe-puha és nagy és könnyű és kényelmes, hogy kénytelen voltam magammal hozni. Halkan megkérdeztem Sergiot, mit gondol, nem tartja-e tirpákságnak, ha lenyúlom, de azt mondta, sőt, melegen ajánlja, mivel Indiában higgyem el, hogy nagyon is jól fog jönni. Természetesen igaza lett.✈
A légitársaság nevét azóta is imába foglalom, már csak azért is, mert Häagen-Dazs pekándiós fagyit kaptunk és azzal engem minden körülmények között meg lehet venni. Mindet megettem. Egyébként a kaja is fincsi volt, de a fagyi..🍧 A légiutaskísérő hölgyek pedig hihetetlenül gyönyörűek.
Jeddahban nagyjából két órát kellett várnunk a csatlakozásra,
ott már érzékelhető volt, hogy más kultúrába csöppentünk. Sergio előre
figyelmeztetett, hogy ne is próbáljam megcsókolni, mert azért amúgy simán
börtönbe vághatnak. Nyilván a turistákkal máshogy bánnak, de tiszteljük már
meg őket legalább ennyivel. Át kellett mennünk egy újabb kontrollon is, ahol
viszont már szétválasztottak minket. Ezek voltak életem első tapasztalatai a muzulmán világgal. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése