8.-10. nap 🇮🇩 UBUD

Két napra béreltük ki a csodamotort és még a második nap visszavolt. Mindenki körberöhögött minket a moci miatt, hogy egy roncs és bár valóban nem a legújabb eresztés, de csupán 2 €-ba fájt egy tank benzin, amivel simán elvoltunk két napot. Így egy szavunk sincs.🛵

Bali - egyik - ikonikus templomát készültünk meglátogatni, ami szinte minden képeslapon szerepel. A Beratan tó partján fekszik, a nevét is erről a tóról kapta.🐟

Majd’ 50 km-t tettünk meg jórészt hegynek fel, gyönyörű vidéken. Az utolsó 20 km-en már úgy fájt a fenekem, hogy alig bírtam megmaradni rajta, de nem akartam emiatt megállni, mert koromfekete viharfelhők közeledtek, jó lett volna minél többet magunk mögött hagyni az útból, mielőtt elér minket.☁️

A Bali-i esőben az egyetlen jó dolog, hogy meleg. Lehet, sőt biztos, hogy sokat esik, de az átlag 30 fok megvan. Így mikor esik, bár bokáig érő vízben sétálsz, az mégis langyos.🌦

Ahogy tartottunk a tó felé, ami úgy 1200 m-en fekszik, úgy csökkent a hőmérséklet. Kivételesen örültem, amikor eleredt az eső, így legalább volt okunk megállni, felvettük az esőköpenyeinket, majd megtettük a maradék utat. 🧥

1,8€ a belépő, de a maps.me-n meg van jelölve egy hely, ahol elvileg soron kívül, hátulról lehet bejutni. Gondoltuk, szerencsét próbálunk. 🍀

Az a bizonyos titkos bejárat egy rezorton keresztül vezetett és az égvilágon senki sem kérdezte meg, mit is keresünk ott.😅

Mire a templomhoz értünk, már több százan voltak bent. Az évek során a templom köré egy ügyes hazugság-parkot építettek fel, hogy a turisták egy csomó pénzt kifizessenek azért, hogy képeket csináljanak nekik a helyi “fotósok”. 📸

Volt ott minden. Papagáj, bagoly, boltív. Körbesétáltunk, az én privátfotósom csinált néhány képet pár csoportnak, majd mentünk is tovább.🦉

Ide nem messze van egy kapu, ami valójában egy hotelhez tartozik, de hasonlít ahhoz a másik kapuhoz, ahol azt a bizonyos tükröződős képet szokták csinálni, csak ez kevésbé ismert.⛰

Gondoltam, ha nincs tömeg megcsináljuk a képet, de sajnos volt és 30-40 perces várakozási idő volt plusz 1,8€ “belépő”, ezért inkább mondtam, hogy menjünk tovább. Ki akartam használni, hogy van motorunk és még elmenni 1-2 helyre ahelyett, hogy várakozással töltsem az időt.⏳

Gyors pillantást vetettünk a térképre és el is döntöttük, hova tovább, mert eredetileg a napunk itt ért volna véget, viszont mivel maradt időnk, beiktattunk még egy programot. Mindkettőnk térképén sok-sok hely van bejelölve, de fontossági sorrendet kellett felállítanunk, mert ugye az időjárásnak hatalma van a napjaink felett.🗺

Viszont most maradt időnk megtenni 20 km-t délre, a Taman Ayun templomhoz, ahova egyébként nem jutottunk volna el. Hatalmasat sétáltunk az udvarban, a templom egy mesterséges szigeten fekszik, egy mesterséges tó közepén.🫠

A templom az UNESCO kulturális világörökségének a része 2012 óta. Na ezért a templomért már nem bántunk kifizetni 1,8€-t.💶

Elindultunk vissza Ubudba, de alig 7 km után elkapott minket egy zuhé, mégpedig akkora, hogy köpeny ide vagy oda, meg kellett állnunk, míg alább nem hagy, már csak azért is, mert a telefonom nem vízálló.💦

Nem csak mi tértünk vissza ebben az időben, hanem mindenki más is, hatalmas dugó alakult ki az Ubudba vezető utakon.🚗

A hotelünkkel egyébiránt teljesen meg voltunk elégedve, minden reggel kaptunk egy omlettet, pirítóst, egy kis salátával és paradicsommal, valamint némi gyümölcsöt. Teavizet annyit kapunk, amennyit csak szeretnénk, a nap bármely szakában, így hatalmas teázásokban vagyunk, ami nagyot dob az általános hangulatunkon.🍅

A következő délelőtt a pihenésről szólt, délután pedig Ubud környékét jártuk be. A nagy sétálgatás során felfedeztünk a semmi közepén egy éttermet egy infinity medencével, kiderült, hogy az most menő. Kérdésünkre elmondták, hogy nincs külön belépő (mi a fene), csak fogyasztani kell valamit. 🌱

Ezt nyilván nem hagyhattuk ki és az év utolsó napját akként ünnepeltük, hogy az egész napot ott töltöttük. 🌴

Rendeltünk egy kókuszt, amit mindenféle gyümölccsel szórtak meg, és nem bírtam ki, muszáj volt kipróbálnom a fekete hamburgerüket, mert valami mennyeien nézett ki. Az íze is az volt. Ráküldtem még egy Crème Brûlée-t, csak mert imádom, ráadásul annyira, hogy mire Sergio észbekapott, se puding, se fotó nem volt.🤣

Bali nagyon jól viselkedett velünk az utolsó napokban, ezen a napon is végig szikrázó napsütésben szerencséltettünk. Méltón zártuk a 2022-es évet.🥰

7. nap 🇮🇩 UBUD

 Jobban belegondolva ezzel a december 27.-ei nappal mindig meggyűlik a bajom. 11 éve ezen a napon raboltak ki, tavaly pedig úgy felfáztam, hogy az éjszakai ügyeleten kötöttünk ki. Jövőre szerintem magamra zárom az ajtót.😅

Ettől a naptól kezdve viszont megkönyörültettünk. Ha nem is szikrázó napsütésre, de legalább szép időre ébredtünk. A motorbérlés is simán ment, 7 €-ért megkaptunk egy mocit két teljes napra. Tény, hogy régimódi váltós és valószínűleg alapjáraton nem adják bérbe, de legalább lett motor.🏍

Két vízesést készültünk megnézni ezen a napon, meg ami még belefér hirtelen feltámadt szerencsénkbe. Első úticélunk  a Kanto Lampo vízesés volt. A szereposztás egyértelmű, Sergio vezet, én vagyok a navi. 🧭

Minden alkalommal lenyűgöz, milyen könnyedén közlekedik a baloldalas forgalomban. A motor tulajdonosa elárulta, hogy a legtöbb balesetet épp az okozza, hogy sokan még sose vezettek balosan. Na pont ezért nem én szoktam vezetni. És persze azért sem, mert Sergio sokkal megfontoltabb sofőr.🏎

A vízesés Ubudtól kb. 25 km-re fekszik és fejenként úgy másfél Euró a belépő. A vízesés patakjának a vize nagyon hideg, de fél óra után már simán hozzá lehet szokni, annyit pedig minimum várni kell, ha valaki képet akar készíteni. 📷

Sokan bérelnek profi fotóst, ami természetesen jóval drágább, viszont amíg ők annyi időt fordítanak a képek készítésére, amennyit csak szeretnének, nekünk már pár perc után elkezdtek panaszkodni, hogy húzzunk már onnan.😠

Azt tudtam előre, hogy fürdés lesz, ezért bikinit húztam, de ha azt is tudom, hogy saccra 50 ember előtt fogok pózolni, lehet egy szolidabbat veszek fel.😂

Miután még kicsit bolyongtunk a környéken, újra motorra pattantunk és megkerestük a másik vízesést, ami innen úgy 35 km-re volt.🫧

Útközben végre megláthattam Balit. Ha előző nap a csalódottságtól és a kudarctól, akkor most a meghatottságtól és a boldogságtól sírtam. Nincs megfelelő szókincsem ahhoz, hogy kifejezzem, amit láttam és éreztem. 🥹

Bali tényleg az Istenek szigete. A Mennyországban jártunk. Még a kapuk is úgy néznek ki mindenhol, mintha Triton egy villámmal kettészelt volna egy szobrot, hogy aztán bárki beléphessen a birodalomba.🥰

A Gembleng vízesésnél már alig voltak turisták, belépő pedig nem volt, inkább csak “adomány”. Hosszú lépcsősor vezetett fel a hegyre, ahol több kiugró kőmedence is volt🏞

A medencéknél a kövek kicsit csúszósak, de a kilátás szó szerint lélegzetelállító. Egy idő után már csak mi maradtunk, így egészen addig fotóztunk és fürödtünk, míg el nem kezdett esni az eső. 🌧

A terv az volt, hogy még egy helyre elmegyünk, ami hazafelé útba is esett volna, de az időjárástól tettük függővé. Mire újra a motoron ültünk már elállt az eső, de sose lehet tudni. 🌂

Útközben egy gyümölcsös-mindenes boltra bukkantunk, ami olyan olcsó volt, hogy vettünk egy hatalmas szatyor Oreót, és mindenféle gyümölcsöt, amit még sose ettem (meg olyat is, amit már igen), és nagyon szerettem volna kipróbálni, de Ubudban 2-3szoros árak voltak. 🥭

Végül olyan szinten túlzásba estünk (mint mindig), hogy egyértelmű volt, nem megyünk sehova ezután, csakis haza. Erre az égiek is rábólintottak, mert rövid időn belül elkezdett szakadni az eső.💧

Otthon aztán fejedelmi lakomát csaptunk. Az az általános egyezmény, hogy mindent kipróbálok, amit csak szeretnék (és persze nincs elszállva az ára), mert mint mindig, ami nem ízlik, azt majd Sergio megeszi.😅

Egyetlen gyümölcsre mondta azt, hogy nem hajlandó, az pedig a durián, de mázli volt, hogy Kuala Lumpur repterén ingyen lehetett csokikat kóstolni és mire rájöttem, hogy duriánnal van töltve (nyilván ezért volt belőle sok), már ráharaptam.🤢

Vettünk ellenben mangót, amit nagyon szeretek és szerettem volna az ittenit is megkóstolni, és természetesen köszönőviszonyban sincs a mi mangónkkal.🥰

Rambutánt, amibe már akkor szerelmes lettem a csodálatos színe miatt, amikor még azt se tudtam, hogy gyümölcs-e, vagy egy gumijáték. Amikor pedig lebontod ezt a guminak kinéző héjat, küllemre és ízre is, akár a szőlő, csak édesebb. Meg is kapta tőlem a kedvenc gyümölcsöm titulust.🌈

Kipróbáltam a Salak-ot, azaz Snakefruit, ami valóban úgy néz ki, mint a kígyó bőre, könnycsepp formájú, a héj könnyen lefejthető. Íze elsőre enyhén a rambutánéra emlékeztet, csak van egy kis savanykásabb mellékíze, valamint egy szárazabb utóíze. Szigorúan tilos a rambután után enni, mert annak édessége elveszi emettől az élvezetet.🐍

Ettünk mangosztánt, aminek a súlya meglepő a kis semmihez képest, ami benne található. Állagra nekem kicsit, mint a takony, és nagyon édes. Nagyon finom, de több a munka vele, mint a haszon, viszont ha valaki hozzámdobna egy zacskónyit, nem utasítanám el.🟣

Végül vettünk egy kis bonbonra emlékeztető gyümölcsöt is, a neve Longan, elsőre konkrétan halíze volt, ami kissé meglepő, de azóta már több országban is kipróbáltam és mindig nagyon ízlett.🥰

6. nap 🇮🇩 UBUD

Amikor reggel el kellett hagynunk a szobát, még nem kaptunk visszajelzést az új szállástól, a cím pedig nem volt egyértelmű, így elkezdtük hívogatni a megadott számot.📞

Mikor elértük a tulajdonost tájékoztatott minket, hogy teltház van nála és egyébként sem hirdet jelenleg az Agodán, a profilja sem aktív. Viszont amikor kértük, hogy törölje a foglalásunk, mert az összeg már le lett vonva, eltűnt az ember..😳

Lementünk a recepcióra és elkezdtünk másik szállást keresni. Rövidesen találtunk is, viszonylag közel, 10€/éjszakáért, reggelivel.🧇

Viszont bennem valami eltört. Nagyon nekikeseredtem. Régóta szerettem volna már eljutni Balira és hát mit mondhatnék? Durván idealizáltam.😔

Majdnem egy hete érkeztünk és ami elcsesződhetett, az el is csesződött. Minden akadályt igyekeztem új lehetőségként felfogni. Amikor le kellett mondanunk a Gili Szilvesztert, úgy voltam vele, biztos valami oka van annak, hogy a sors nem akarja, hogy akkor és ott legyünk. Oké, semmi baj.🤷🏻‍♀️

Viszont mennyi esőmentes óránk volt egy hét alatt? 5? Bali konkrétan gyűlöl engem. És én nem ezt a Balit képzeltem el magamnak. Nem ezt a túlhype-olt Instagram-storyt. Nem ezt a túlárazott indiai színvonalat.💧

Ha nem lett volna meg az összes repjegyünk, biztos, hogy mondtam volna, hogy ne maradjunk. Tudtam, hogy sokan lesznek, de még így is akartam. De ezt nem.🚫

Julia Roberts, a jóga és mi, turisták nagyon rosszat tettünk Balinak. A sziget csurig van a nagy jógikkal, akik végigsétálva az utcákon rugdossák szét, tapossák meg az áldásokat, amit reggelente raknak ki az ajtók elé a helyiek, akik viszont azt lesik, milyen mélyre nyúlhatnak a zsebünkbe. A válasz: amennyire csak szeretnének, mert kifizetjük. 🪔

Hogy ne áraznának túl mindent, ha a hülye turisták úgyis kifizetik? Otthon úgyis többet fizetünk. Huszon-eurókat elkérni egy hosztelben egy ágyért, ahol majd aludhatsz nyolcadmagaddal? Ha van, aki kifizeti, miért is ne? És van.🫰

És én nem ezért jöttem. Én az igazi Balit akartam látni. Barangolni akartam az erdőben, fürödni a patakokban, tapintani, ízlelni, szagolni, felfalni akartam Balit. Olyan növényeket akartam látni, amikről még csak nem is hallottam soha, érezni akartam Bali illatát, legyen az a frangipáni, a tehénszar, vagy a kettő keveréke.💩

Kirándulni akartam és esténként halál fáradtan, de a helyi kajától (nem a netes diétás szartól) eltelten beájulni az ágyba. Olyan képeket akartam olyan helyekről, amelyekhez hasonlót csak a National Geographic filmjeiben látni.🏞

Az igazi Balit akartam. Nem az Instabalit, nem ezt a műanyag karácsonyfadíszt. Nekem ez nem kell. Ezt nem akarom.🎄

Miután Sergio gyakorlatilag mindent elkövetett, hogy megvigasztaljon, átsétáltunk az új szállásra, ahol természetesen nem azt a szobát kaptuk, amit lefoglaltunk, de legalább tiszta volt. 🛏

Sergio már készült volna összeveszni az emberrel, csórikám komplett stressz alatt állt, nehogy újabb csalódás érjen. Mondjuk én teljesen meg voltam elégedve a szobával, így amikor láttam, hogy ennek nem lesz vége, megkérdeztem a pasit, kaphatnánk-e vizet teára, ő pedig annyira megörült annak, hogy valamivel véget vethet a vitának, hogy szerintem bármit kérhettem volna tőle.🫖

Mivel már túl késő lett volna bármit is kezdeni a nappal, sétáltunk egyet Ubudban. A terv az volt, hogy másnap mocit bérlünk és meglesünk pár vízesést. Körbe szerettünk volna érdeklődni az árak kapcsán, de vagy 10 helyet is megkérdeztünk, sehol se volt már kiadó motor, ha pedig mégis, olyan botrányos árakat mondtak, hogy már tényleg nem lehetett rá mit mondani.🛵

Mondtam Sergionak, hogy inkább menjünk el vacsorázni, majd vissza a szállásra, kössünk le engem és húzzunk egy zsákot a fejemre, míg el nem múlik a 24 órás mega balszerencsém, még mielőtt valami olyat rántok magunkra, amiből már tényleg nem mászunk ki. Elegem volt a napból, készen álltam mindent elölről kezdeni.🔰