4.-5. nap 🇮🇳 KOVALAM

 

A terv az volt, hogy felkelünk, elvégezzük a reggeli miegymást, majd nyugisan átsétálunk a reptérre. A miegymás igencsak rövidre sikerült, mivel egyszercsak áram nélkül maradtunk. De nem is baj, mert Reni valószínűleg India történetének leggyorsabb beléptetését élte át, és mire kiértünk, már bőven ránk várt. Mivel úgy számoltunk, hogy várnunk kell rá, csak kora délutánra vettem vonatjegyeket, így viszont úgy 4 órával hamarabb kint voltunk az állomáson. 😅

Sergio berakott minket a női váróba (igen, Indiában van külön várószoba a nőknek), hogy csacsoghassunk, ő pedig felfedezőútra indult az állomáson. Hamarosan vissza is tért két kókusszal, majd energiaitallal, majd kólával, szóval hordta nekünk folyamatosan a jóságokat.🥰

A vonat úgy félórás késéssel érkezett meg és szerintem indiai utazásaink legputribb vonata volt. Már előre láttam, hogy Reni majd jól kiborul és sikítva menekül haza, pláne, ha meglátja a budit, de egész jól viselte.🤣

A vonat csurig volt, de miután meglobogtattam a telómat a jegyekkel, rögtön fel is szabadult néhány hely, több is, mint amire szükségünk volt és miután megkértem egy pasit, üljön már légyszi át máshova, Reni ledőlt a felszabadult helyekre szusszanni és át is aludta a bő 5 órás út felét. Megjegyzem szerencsére, mert már nagyon zombi színe volt a hosszú ébrenlét miatt.🥱

223 km-t vonatoztunk, Thiruvananthapuram-ba, amit kiejteni 3 napomba telt megtanulnom. Érdekes módon a késés ellenére is pontosan érkeztünk, nade a mi célunk Kovalam volt az első 3 napra, ami onnan még 12 km. Ha csak ketten vagyunk, busszal megyünk, ami az állomással szemben indult volna, de így inkább tuktukot fogtunk és 450 Rúpiáért (~5€) elvitettük magunkat.🛺

A szállásunk néhány száz méterre volt a kovalami világítótoronytól és szobánként nagyjából 13€-t fizettünk. Volt ezen kívül egy közös használatú konyha és az ott elhelyezkedő hoteleknek saját partszakasza is van. Nem zárt, de csak az megy oda, aki tudja, hogy ott van. Miután lepakoltunk, kerestünk a közelben egy éttermet, hogy utána minél hamarabb ledőlhessünk, mind fáradtak voltunk már.😴

Reni amellett, hogy ezer éve barátnőm, a jógaoktatóm és az abszolút jóga-példaképem is, így a napot jógával indítottuk, majd lementünk fürdeni kicsit a hotel elé a strandra. Mikor már nem bírtuk tovább és szomjasak is voltunk, felkerekedtünk és átsétáltunk a másik partra, ahol már jóval több turista volt. 😁

Útközben megálltunk egyet kókuszozni, majd elkezdtünk szemezgetni a napágyak között, amiket 200-400 Rúpia között kínálgattak. Ahogy leraktuk magunkat, megrohamoztak minket a mindenféle kelme-, gyümölcs- és relikviaárusok, faragott kókuszdiószobrokat próbáltak ránksózni, pofátlan árakon. 🥥

Természetesen rövid időn belül a helyi vagányok is megérkeztek, alig győztük takargatni magunkat, olyan pofátlanul próbáltak lefényképezni minket, de mindegy is volt, mert amint hátat fordítottunk, a fenekünket videózták.🤷🏻‍♀️

Amikor közeledett a naplemente ideje, visszasétáltunk a hotel strandjához, hogy a világítótoronnyal a háttérben nézhessük ahogy lenyugszik a nap és csinálhassunk néhány képet.📸

Erre az estére egy két km-re levő éttermet választottunk, mert az már jóval turisztikai részen kívül esett és csak helyiek jártak arra. Természetesen nekünk már sok újdonság nincs az indiai ételekben, a cél főként az volt, hogy Reni sokféle helyi ételt próbálhasson.😍

Találtunk néhány boltot, így bevásároltunk, plusz még hazafelé vettünk néhány lepényt a kolbászhoz, amit Magyarországról kaptunk, ezen kívül vettünk papayát és dinnyét is reggelire.🍉

3. nap 🇮🇳 KOCHI

 

11-kor kellett kijelentkeznünk a hotelből, de még maradtunk kicsit netezni, plusz lebeszéltük a tulajjal, hogy visszajövünk, immáron hárman. Sőt, még azt is megengedte, hogy az egyik hátizsákot otthagyjuk megőrzésre mindazzal, amire már nem lesz szükségünk. 😅

Felkerekedtünk, hogy még egy kicsit körülnézzünk a szigeten, mielőtt elhagyjuk. Elsétáltunk a zsidó negyedig, de még előtte a művésznegyeden sétáltunk keresztül, vagyis nem biztos, hogy így hívják, de volt egy csomó ingyenes múzeum, amikbe nyilván bementünk. 🥰

Újra megbizonyosodtam két dolog felől. Az egyik az, hogy még mindig nem értem a művészetet. A másik pedig, hogy jó döntés nem hagyni az indiai srácokat közös fotót készíteni. Bekeveredtünk egy elég alter művész galériájába, ahol szexuális jellegű képek voltak, de olyan szinten borzalmasak, hogy mindenről lejöttem.🤣

Pontosan emiatt nem szeretek képet csinálni velük, mert az összes hormonzavaros, szexuális feszültséggel teli hindinek ilyen zavarosak valószínűleg a gondolatai, csak nem mindnek van meg hozzá az eszköze, hogy ezt kifejezésre juttassa. 🤷🏻‍♀️

A zsidó negyed után újra a korábbi étteremben ettünk, majd amikor a nap elindult lefelé, a hőség pedig enyhült, útra keltünk. A terv az volt, hogy arrafelé fogunk aludni, ahol a reptéri busz végállomása van, hogy reggel tovább alhassunk és időben kiérjünk a reptérre Reni barátnőmért, aki 10 napra csatlakozott hozzánk.😍

Amikor leszálltunk a metró végállomásán (Aluva), még jó 2 km-t kellett sétálnunk a naplementében, és ahogy távolodtunk a várostól, úgy lett egyre furcsább és kihaltabb a környék. Végül elértünk a szálláshoz, ahol az alkalmazott közölte, hogy ott bizony nem alszunk, ugyanis nincs engedélyük külföldiek elszállásolására.😅

Érti, hogy az éjszaka árát tőlünk már levonták, de ezzel nem tud mit kezdeni, itt nem maradhatunk. Még a házba se mehettünk be tisztázni a dolgot, mert a kamera csak kint látott minket. Azta. Nem, sajnos nem tud segíteni másik szállás foglalásában, itt nincs internet, de kb. 5 perccel feljebb van egy apartmanház, ők fogadnak külföldieket is. 😅

Abban az apartmanházban már zárva volt az iroda, de csengettünk és jött is egy pasi, hogy igen, itt lehetnek külföldiek és honnan is jöttünk amúgy? Na, itt már pislogtunk egymásra, hogy ennek nem lesz jó vége. Elkezdett telefonálni és rövidesen beböfögött egy 20€-s árat, amin csak nevetni tudtunk, hogy inkább nem, majd Sergio megkérdezte, használhatnánk-e az internetet, mire közölte, ha foglalunk egy szobát, megkapjuk a wifi kódját. El is kezdett volna már vele veszekedni, de közbevágtam és megkérdeztem a palitól, hallott-e már a karmáról és nyugodtan tartsa csak meg magának a kódját, majd otthagytuk.😓

Félig puffogva, de igazából félig nevetve elindultunk. Ekkorra már besötétedett, nekünk pedig keresztül kellett sétálnunk az Aluva vonatállomáson, ahol már gyülekeztek a férfiprostik, amit csak onnan tudtam, mert az egyik ránkköszönt és igencsak karcos baritonja volt.😁

Egyébként abszolút nőknek néztek ki, szép ruha, smink, minden. Kicsit fura volt keresztülsétálni egy ilyen környéken, de nem volt semmi gond, hozzánk se szóltak. Onnan a főút vezetett vissza a metróállomáshoz és azt reméltük, akad valami random szállás. ☺️

Az elsőnél még lett is volna szoba, nem a legjobb, de még azért elment, viszont nem volt internet és nekem mindenféleképpen írnom kellett Reninek, hogy ne ijedjen meg, ha nem hall felőlem. Így mentünk hát tovább. 😏

A következőnél nem volt szabad szoba, használhattuk azonban a netet, így kereshettünk egy új szállást a környéken. Kiderült, hogy Kochiban a reptér mellett egy csomó olcsó hotel van, így első éjjel teljesen feleslegesen purcantottuk ki magunkat, de hát nyilván nem ehhez vagyunk szokva, fel se merült, hogy olyan közel a reptérhez találhatunk valamit, számunkra is megfelelő áron. Pedig de.🛫

Már csak ki kellett jutni. Visszasétáltunk a reptéri shuttlebusz megállójába, mert korábbi információink szerint a busz este 10-ig jár. Egy rendőrnek tűnő pasi szerint 8-kor van a busz, de mivel ekkor már 10 perccel múlt 8, mondtuk, nah akkor biztos mindjárt jön.🚎

Leültünk hát várni, miközben a járókelőket figyeltük. Sorra jöttek és mentek az emberek, nyilván mindenki a reptéri busszal szeretett volna menni, ami csak nem jött, így előbb-utóbb mind fogott egy tuktukot vagy taxit.🚕

Mi nem, nyilván ráértünk. Én az előző nap vett popcornokkal tettem magam boldoggá, Sergio pedig adta a tőle megszokottat, egy helyi sráccal beszélgetett, aki mellékesként uber sofőrködik. Megemlítette ugyan, hogy ő 200 Rúpiáért (2,4€) szállít a reptérre a szokásos 400as árhoz képest, de meg se próbált becserkészni se minket, se másokat. Kicsit fura volt a pasi, de vicces. Az egyértelmű volt, hogy nem nagyon érdekli a pénz.😂

Később jött egy lány, tök nyugodtan eszegetve-iszogatva, ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Kiderült, hogy lengyel, de Dubaiban lakik és egy esküvőn volt Indiában, átszállással repül haza, reggel érkezett Kochiba, de már megy is. Megkérdeztük, mikor megy a gépe, mire mondta, hogy negyed 10-kor kezdik meg a beszállást. Akkor azért így néztünk egy nagyot, hogy oké, az fél óra múlva lesz, de még hajnalban, forgalom nélkül is fél óra kellett a buszunknak erre a távolságra, akkor este pedig igencsak dugó volt.😆

Sergio mondta neki, hogy elképzelhető, hogy máris bukta a gépét. Mire a lány: jaaa jó, akkor szerintem fogok egy taxit. Új barátunk egyből mondta neki, hogy hát majd ő elviszi, amit a lány először nem mert elfogadni, de mivel mi is lecsaptunk rá, hogy hadd osszuk már meg vele akkor a taxit, csak belement.😃

Egyikük sem látszott túlságosan aggódni a lány gépe miatt, tök jól elviccelődtek, szerintem az úton minden kocsi és tuktuk gyorsabban hajtott nálunk, de nyilván ha a lány nem aggódik, én sem fogok.😂

Mi meg akkorákat kacagtunk, annyira vicces volt az egész szitu, a párbeszédek, a poénok, végig szó szerint csak pislogtam, teljesen szürreális volt az egész, olyan, mintha egy párhuzamos univerzumba csöppentem volna, ha nem ott ülök és nem velem történik meg ez az őrület, el se hiszem. 🤪

Végül kiraktuk a lányt a reptéren, megjegyzem, 7 perccel a beszállás kezdete előtt, de ő halálos nyugalommal sétált be, mint akinek órái vannak még. Minket pedig majdnem a hotelig szállított új barátunk, közben pedig arra próbált rábeszélni, hogy csempésszünk már neki Dubaiból aranyat, mert sok a pecsét az útlevelünkben, nyilván senki se fog ránk gyanakodni. Mondom, abszurd.🤣

Sergio még a lovat is adta alá, hogy persze, meg mennyit keresnénk vele, végül a srác úgy belelkesedett, hogy még a fuvarért se kért pénzt. Ismétlem, abszurd.😁

Volt egy kis para, hogy ilyen későn hátha nem ment át a foglalásunk és újra nem lesz szobánk, de annyira nem aggódtunk, mert sok hotel volt a környéken, legrosszabb esetben pedig a reptéren is aludhattunk volna.😴

Erre azonban semmi szükség nem volt, a szoba nyilván nem volt a legjobb, de legalább volt, ráadásul gyalog alig 5-10 percre a reptértől, így tovább is aludhattunk, mint terveztük.🥱

2. nap 🇮🇳 KOCHI

 

Újra át kellett kelnünk a városba, hogy pénzt tudjunk váltani, mert vasárnap, másnap minden zárva volt és ki kellett fizetünk a hotelt. Most nem jött azonnal a komp, várni kellett, hogy megvehessük a jegyeket. Itt egyébként van a nőknek külön kassza, ami abból a szempontból mindegy, hogy mindkét nemet ugyanaz az emberke szolgálja ki, viszont mivel nőkből kevesebb van, ott hamarabb sorra lehet kerülni.😁 

Így én is sorba álltam és Sergio is és aki hamarabb kapott jegyet, az vette meg. Amíg le nem szállt mindenki a kompról, egy kerítés választott el minket a hajótól, olyan volt, mint egy levágásra váró marhák gyűjtője.😅

A másik oldalon megnéztünk volna egy templomot, de épp zárva volt, így elmentünk pénzt váltani, majd sétáltunk a városban. Találtunk egy szimpatikus kókuszost, ittunk egyet-egyet, majd feltörettük a diót és a kókuszt csócsálva sétáltunk tovább.🥥

Belebotlottunk egy antikváriumba, ahol kosárméretekben voltak a könyvek beárazva, majd bementünk egy bevásárló központba, hogy vegyünk néhány dolgot.📕

Annyira kiakadtunk az áraktól, hogy vettünk egy csomó mindent és hiába terveztünk még mást is megnézni, muszáj volt hazamenni, mert nagyon nehéz volt a szatyor, ami – megjegyzem – egy vászonszatyor, nem használnak műanyagot.🥰

A gyümölcsöket is papírzacsiba csomagolták, ezen kívül lehetőség volt arra is, hogy egy csomó mindent kimérten vegyünk. A táskába került két csomag szárított csicseriborsó, egy vegyes olajos magvas nasi, dinnye, mangó, gyömbér a teához, mandarin, banán, néhány popcorn és egy hatalmas csomag Oreo, ami azért került bele, mert brutál, 1€-s leértékelése volt. Mindezért – figyelem – 6€-t fizettünk összesen. A dinnye még az előzőleg az utcán vettnél is olcsóbb volt. Hihetetlen. 🍉

Miután visszatértünk a szállásra, lepakoltunk és kisétáltunk a kikötőbe naplementét nézni. A cél az volt, hogy a naplementében fotózhassuk a halászberendezést. Vettünk egy-egy kókuszt és letelepedtünk a partra nézelődni.🥰

Miközben a naplementében gyönyörködtünk, lejött egy pasi a partra, kirakott egy marék rizst a varjaknak, majd elővett egy csomagot és nekiállt a 4-5 parti kóbor kutyát megetetni. 🐶

Eztán fogott egy kefét és egyenként lekefélte a szőrüket. Látszott, hogy nem először csinálja, a kutyák ismerték, bíztak benne, simán hagyták, hogy a szájukba nyúlkáljon.😍

Miután lement a nap, újra az előző napi helyen vacsoráztunk, ahol már törzsvendégekként üdvözöltek minket. Kipróbáltam egy szőlő-lime levet, ami isteni volt, majd a szálláson felmentünk a tetőre, én jógázni, Sergio pedig kiélvezni az alapfelszereltségű random fitness-sarkot.😅

 

1. nap 🇮🇳 KOCHI

Kuala Lumpurból Kocsiba egy négyórás repülés után, utunk 135. napján érkeztünk meg. Este 11-kor landoltunk és mivel korábban mindig Mumbaiban léptünk be az országba, ahol órákat álltunk sorba, nem nagyon tudtuk, mire számítsunk. 😅

Turista nem sok volt, így a bevándorlási részlegen nem voltak sokan, viszont egyrészt nagyon alaposan végezték a munkájukat, másrészt úgy tűnt, hogy az embereknek fogalmuk nincs a vízumról, amit megigényeltek, és helyben kívántak felvilágosítást kapni.🙄

Mivel viszont mi nem tartottuk fel a sort, hamarabb is végeztünk. Nem, mintha sokra mentünk volna vele, mert az éjszaka hátralevő részét a reptéren töltöttük, ahol nagyon hideg volt, gőzerővel mentek a légkondik. Sergio úgy 2 körül adta fel a harcot a fáradtsággal és bevágta a szunyát úgy 4 órára, ami alatt folyamatosan felriadt, mert hiába borítottam rá mindent, amink volt, fázott.🥶

Végül felébresztettem, mert már nem bírtam tovább, muszáj volt nekem is hunynom kicsit. Ekkor már reggel 6 volt. 8 körül felébresztett, hogy most már biztos jár a reptéri busz, menjünk. A busz a városba 60 Rúpia (~0,70€) egyébként, de valamiért tőlünk nem kértek pénzt, de természetesen nem panaszkodtunk.🤣

Kochi számomra kellemes csalódás volt. Bevallom, semmi kedvem nem volt visszatérni Indiába, annyira otthon és annyira jól éreztem magam Malajziában, hogy szívesebben maradtam volna inkább ott. Nem vágytam az indiai káoszra. Viszont Kocsi meglepett.🥰

Valahogy tisztábbnak, rendezettebbnek, civilizáltabbnak tűnt. Oké, az is tény, hogy még korán volt, később pedig még kevesebben voltak az utcákon, a hihetetlen hőség miatt, arrafelé főleg este van élet, naplemente után, mikor már hűvösebb a levegő.🥵

A busz az Aluva nevű metrómegállóban rakott le, ahol átszálltunk a metróra, amiért 50 Rúpiát (~0,60€) fizettünk. A kikötőtől nem messze szálltunk le, ugyanis az első két éjszakára Fort Kochiban, Kochi szigetén foglaltunk szállást, mert a látnivalók is főleg ott vannak, pontosabban maga a sziget Kochi látnivalója.🏝️

Megvettük a kemény 6 Rúpiás jegyeket a kompra, ami már jött is, mert félóránként jár oda-vissza és egy igazi dühöngő. Nem sok turistát láttam a hajón, de nyilván nekik is ezzel kell járni, mert a szigeten viszont bőven van belőlük.⛴️

Emiatt nem is bámulnak meg annyira durván, vagyis azért kicsit mégis, de már automatikusan bevetem a „ha nem látom, nem néznek” taktikát, így annyira nem zavar.😆

Természetesen reggel 10-kor még korán volt a bejelentkezéshez, ezért leraktuk a tatyókat, átöltöztünk és mentünk is tovább. Hála az égnek, mert már nagyon nehéz volt ugyanabban a meleg ruhában lenni egy nap után, az úton a szállásra a táskákkal pedig még rosszabb lett a helyzet.🔥

Mint említettem, sokan nem voltak az utcákon, főleg turisták, és akiknek muszáj volt kint lenniük. Lesétáltunk a partra, körbesétáltunk a néhai erőd körül, ittunk egy kókuszt 50 Rúpiáért.🥥

A hőség miatt nem nagyon találtunk olyan helyet, ahol ettünk volna, beültünk hát a Pizza Hutba, gondolván, az a legegyszerűbb, pláne az aktuális agykapacitásunkkal.🍕

Természetesen semmi sem ilyen egyszerű, fél óra múlva közölte a kislány, hogy sajnos elromlott a sütő és nem tudják megszerelni. Ekkor én már úgy voltam vele, hogy annyira nem is vagyok éhes, de ha nem történik valami, bebújok az asztal alá aludni.😴

Sergio szeretett volna még valamit megnézni, és mondta, ha útközben nem találunk valami éttermet, visszamegyünk a hotelhez aludni. Természetesen abban az órában nem találtunk semmit, vagyis dehogynem, visszaúton találtunk, de még túl korán volt a vacsoramenüjükhöz és csak az tartalmazott naant, amit mindenféleképpen szerettünk volna enni.🫓

Mit volt mit tenni, mentünk aludni. 6 körül megébredtünk, ezúttal már tényleg farkaséhesen, mentünk is szépen vissza a korábban látott étterembe, ahol ekkor már mindent árultak.🤤

Az éttermet Arabian Palace-nak hívják, van klimatizált terme is, de azért külön összeget számolnak fel, így ezt elengedtük. Rendeltünk egy csomó naant, és egy csirkét rizzsel. Szerintem az első alkalom volt Indiában, hogy ízlett a csirke. Kaptunk egy fokhagymás-tejfölös mártogatóst is hozzá, ami egyszerűen zseniális volt és egy pici csésze húslevest, ami szintén finom volt, viszont annyira túlborsozták (alap), hogy egy pici korty is szétmarta a számat, így ezt Sergio ette meg, aki imádta. Ittam hozzá egy lime-mentalevet, ami frissen facsart volt és nagyon finom és mivel még hasmenésem se volt tőle, nem az utolsó alkalom volt, hogy rendeltem.🤣

Vacsi után még sétáltunk egyet, hogy lemozogjuk a lakomát és még egy kókuszt is sikerült eldurrantani. Később egy dinnyét is vettünk, mert az egész sziget telis-tele volt velük , valószínűleg épp  a szezonra érkeztünk és csak 20 Rúpia (~0,25€) volt kilója.🍉

Hulla fáradtan zuhantunk ágyba úgy 11 körül, ami nem csoda, mert annak ellenére, hogy eleve fáradtan indultunk neki a napnak, 20 km-t mutatott a lépésszámlálónk.😮