12-18. nap 🇻🇳 HOI AN II/2.

A szállás a tenger és a belváros között körülbelül félúton volt, nem túl közel egyikhez sem, viszont hála a bicikliknek, minden nap könnyedén eljuthattunk a strandra, amit az egyetlen esős nap kivételével meg is tettünk (hihetetlen mázlink volt az időjárással).🌞

Itt is a korábbi trükkhöz folyamodnak a kis sunyik, és útközben sípolják, intik le a turistákat, hogy náluk parkoltassák le járgányaikat. Nem tudom, mennyibe kerül, mert egyszer sem álltunk meg, ugyanis amikor továbbtekertünk, a sok sáska után egy sor vendéglátó egység helyezkedett el, és mindnek az udvarán ingyen lehet leállítani motort/biciklit. Ezen kívül a legolcsóbb italok (sör, üdítő) ára 1€ körül mozog, amihez ingyenes nyugágy jár, internettel. ⛱

 Hoi An nagy gasztronómiai attrakciója a szendvics. Az egész világ azt eszi. Első este kipróbáltuk a két leginkább ajánlott helyet: Madam Khanh és Mi Phuong.  Mindkettő zseniálisan finom volt, bár főleg a 2.-ba jártunk, de csak azért, mert mindig túl későn érkeztünk és a másik korábban zárt. Az utcán is lehet találni bódékat és kocsikat, ahol hasonló szendókat árulnak, teljesen mindegy, hol eszed, az ár egységes, kb 1€ (30.000 Dong), viszont az éttermekben legalább le lehet ülni.🪙

Itt egy kicsit befékeztünk, megálltunk és csak élveztük a város szépségét. Akadt, aki azt mondta, nem tetszett neki Hoi An, nos, ő szerintem csak nappali fénynél látta a várost, és úgy még meg is érteném talán, mert valóban semmi különös nincs benne. ☺️

Viszont este, amikor meggyújtják a lampionokat, az egész város millió színben pompázik. Hoi An Vietnám Velencéje. A folyón sok-sok lampionnal teletűzdelt csónakos várja, hogy jó pénzért megúsztassa a népet. Jelzem, hála az égnek, mert minél több a lampion, annál tündöklőbb a város. 🏮

Az utcákon található bazársornak vége nem szakad, sok üzlet pedig méretre készült ruhát kínál 25€-ért. Ez az átlagos egységár, elvileg leveszik a méreted és másnapra megvarrják, de mivel a mintaruhák minden boltban egyformára vannak szabva, így halkan tenném hozzá, hogy szerintem a ruhákat csak méretre igazítják és nem neked szabják-varrják.👘

Úgy tűnik, hogy Hoi An-ban van egy meghatározott fix ár a turisták számára, ami 30.000 Dong (néha 25) és bármire kérdezünk rá, minden ennyibe kerül. Az ételek, a szendvicsek, a gyümölcsök.🍊

Van egy utca, ahol bódékban arany és egyéb ékszereket árulnak, ők pénzt is váltanak, nem a legjobb áron, de még köztük is akad némi különbség. Viszont az összeg, amit elsőre kínálnak a 100 Eurósra értendő és ha ennél kisebb bankjegyet akarunk váltani, úgy romlik a váltó. 💶

A Revolut még mindig jobban vált, de az egyetlen hely, ahol tudtunk kártyával fizetni, a közért. Ebből kettő is akadt a környéken és már Hanoi-ban megtanultuk, hogy ha módunk van rá, jobb kártyával fizetni, mert a legkisebb bankjegyük az 1000-es, így ez alatt nem tudnak visszaadni és a végösszeget mindig felfelé kerekítik. Kártyával a pontos összeget ütik be🤷🏽‍♀️

6 napot töltöttünk Hoi An-ban. Az 5. estén körbejártuk az utazási irodákat meglesni, melyik visz el minket olcsóbban Nha Trang-ba, ahol az utolsó hetet töltöttük. 🛫

Az árak itt is többé-kevésbé egyeztek, viszont azért választottuk azt, amelyiket, mert azt ígérte, tudunk kártyával fizetni. Ehhez képest viszont a hölgy nem igazán volt a helyzet magaslatán és mire rájött, hogy az a papír nem abba a készülékbe való, már kétszer lebonyolította a tranzakciót (3% kezelési költséggel), amit viszont csak a hotelben vettünk észre. 🙄

Rongyoltunk is vissza, hogy szupi, akkor már háromszor van kifizetve az út, mert a (elvileg) sikertelen tranzakciót követően készpénzben fizettünk, és nem bánnánk, ha ezt itt rendbe raknánk. A főnci megnyugtatott minket, hogy másnapra lerendezi a bankkal és valamilyen módon megoldjuk. Így is történt, másnap már a pénzzel várt minket és egy kis győzködés után még a 2x3% kezelési költséget is visszaadta🤭

12-18. nap 🇻🇳 HOI AN II/1.

Reggel 8 körül értünk Hue-be és csak akkor tudtuk meg, hogy ez a busz bizony nem megy Hoi An-ba. Mindannyiunkat kiraktak egy utazási irodánál, hogy majd jön egy másik, ami elvisz minket Hoi An központjába.🚍

Volt bennem kétség, mint mindig, de végül tényleg így történt. A megállótól már csak egy köpésre volt a szállás, amit akkora hőségben, olyan magas páratartalommal sétáltunk le, amivel hónapok óta nem találkoztunk. 🔥

A szálláshoz érve természetesen kisebb meglepetés ért minket, valami zűr kerülhetett az Agoda rendszerébe. Az elvileg 10€/éjszakás árban a reggelinek is benne kellett volna lennie, viszont a tulajdonos hölgy erről semmit sem tudott.🤷🏽‍♀️

Hosszas irkálás és egymásra mutogatás után az Agoda végül belátta, hogy hibázott és magukra vállalták a reggelinket, maximum 10€/fő értékben, ami vagy 5 napra is elég lenne, úgyhogy egy szavunk se lehetett. Ráadásul néhány nap múlva (túl későn) kiderült, hogy az összeget nem a 3 előre lefoglalt napra összesen értették, hanem naponta lett volna ez a keret.👌 

Miután megosztottuk a hölggyel a fejleményeket, miszerint nyugodtan nyisson számlát, habzsi-dőzsi van 20€-ig, mondta, hogy az első reggelire egyébként is a vendégei vagyunk, mert szeretne minket megismertetni két jellegzetes helyi étellel. 🍤

A hotel neve Sum’s Villa és tartozik hozzá egy picike étterem, ami csak ezt a kétfajta ételt kínálja és annak különböző verzióit. Reggeltől kora estig nyitva tartanak és egész ott-tartózkodásunk alatt egyszer sem láttuk üresen. Amellett, hogy a  hotel vendégei itt esznek (amiből nincs sok, csak néhány szobájuk van), a helyiek közül is sokan járnak ide. 😋

Az egyik helyi étel, amit itt kipróbálhattunk, a Cau Lau, minden étterem (és a legtöbb utcai stand) kínálatában szerepel. Ez egy sertésétel rizstésztával, salátával, szójacsírával, krutonnal és egy kevés alaplével nyakonöntve, épp csak annyival, hogy ízt adjon neki. Egyes helyeken a salátakeveréket külön adják, máshol mindent egybe. 🥢

A másik étel a Mÿ Quáng, ami hasonló összetételű, csak éppen garnélával és tojással. De létezik vegetáriánus változata is.🥬

A főnökasszony üzletpolitikáját pedig csakis dicsérni tudom, mert az ételek olyan finomak, hogy miután kóstolót kaptunk, ha nem lett volna az Agodás ajándék reggeli, akkor is itt ettünk volna legalább egyszer egy nap. Így mondjuk néha kétszer is. Tényleg mindent megtettünk, hogy lefogyasszuk, a kapott keretet. 😂

A hotelben akad néhány bicikli is, amiket ingyen használhattunk, amennyit csak akartuk. Minden nap kaptunk tiszta törölközőket és két üveg vizet, ezen kívül egy vízforralót is, így teázhattunk is kedvünkre. Minden szoba rendelkezik TV-vel, amin van Youtube és Netflix is, valamint a recepción találtunk néhány angol és német nyelvű könyvet, ami szintén a vendégeknek van kirakva. Csoda, hogy itt akarok maradni örökre?🥰

10.-11. nap 🇻🇳 NINH BINH

Igencsak lógott az eső lába, így gyalogosan vágtunk neki a napnak, ami pont addig tartott, míg a folyamatosan szemerkélő eső le nem szakadt. Viszont még előtte meglátogattunk néhány pagodát.🌂

Mivel a következő napokra ennél csak rosszabb időt jósolt, ideje volt továbbállnunk. Megérdeklődtük hát néhány irodánál, mennyiért árulják a buszjegyeket Hoi An-ba és amikor a szállásunk tulajdonosa meghallotta az árat, közölte, hogy ennyiért ő is beszerzi nekünk, plusz még el is visznek minket a megállóba, továbbá a busz este 9-es indulásáig megtarthatjuk a szobánkat felár nélkül. Már hogy a viharba ne fogadtuk volna el.👌

Szerettünk volna kártyával fizetni, mert a kézpénzkészleteink végesek, ezen kívül nem akartunk Tam Cocban pénzt váltani, mert az ennyire turisztikai települések váltói közönséges rablók, de Hanoi óta sehol se fogadtak el kártyát. Itt viszont van egy “ATM”, azaz ahol ki van írva, hogy ATM, bemész és egy szimpla kártyás tranzakció keretein belül, 3%-os kezelési költséggel adnak neked készpénzt. A Revolut még ezzel a plusz 3%-kal is jobban váltott, mint ők, így kipróbáltuk.🏧

Végül fejenként 16€-ba került a buszjegy, ami tuti biztos jó ár, főleg egy 16 órás útért, már csak azért is, mert bárkivel is beszéltünk, ennél csak többet fizetett.🪙

Utolsó napunkon a városban sétálgattunk annak ellenére, hogy egész nap lógott az eső lába, majd egy gyors vacsival testileg és lelkileg is felkészültünk az útra.😅

Miután a nagyi alaposan megölelgetett, drága kedvesem pedig kinevette magát, robogókkal vittek minket a buszmegállóba,  és megvárták velünk, míg felszállunk a buszra, gyanítom, mert egy darab buszjegyet se kaptunk. Azt is gyanítom továbbá, hogy nem volt már hely a közvetlen buszra Hoi An-ba, mert ez a busz csak Hue-ig vitt minket, onnan egy másikkal mentünk tovább. 🚌

Magán a buszon amolyan félig ülős-félig fekvős ülések voltak, két szinten és három sorban. Kaptunk párnát és takarót és kivételesen végigaludtam az egész utat.😴

 

9. nap 🇻🇳 NINH BINH

A hotelben reggelit is kaptunk, ami ezen a napon egy hatalmas és vastag palacsinta volt banánnal, ananásszal és teával.🥞

Biciklit béreltünk, hogy megnézzük először is a legfontosabb látnivalókat, mert ez volt az egyetlen nap, amikor teljes mértékben jó időt mondott.☀️

A legtöbb szálláson lehet biciklit (2€) vagy motort (5€) bérelni. Véleményem szerint legalább a cangát ingyen adhatnák a szobához, de minimum a városi ár alatt, de ez az én gondolatom, természetesen mindenki abból él meg, amiből tud, ez pedig itt 100%-ban a turista, ki is szedik belőle mindent, amit csak tudnak. Szomorú? Az. Tudok rajta változtatni? Nem.🤷🏽‍♀️

Találtunk egy helyet, ahol jóval a piaci ár alatt, 1€-ért kaptunk biciklit, így, bár sajnáltuk a családot, de nem tőlük béreltük. 🚲

Első utunk Tráng Anba vezetett, ahol bérelhetsz egy csónakot, és feleveznek veled a tavon, bevisznek mindenféle barlangokba. Ez egy háromórás program, amiért fejenként 8€-t kell fizetni plusz másik 5-öt, mint belépőt a nemzeti parkba.💲

Sergio már volt és se rá-, se lebeszélni nem akart, döntsem el én. A biciklit először le kellett parkolni, amiért már elkérnek 40 centet (oké, nem sok, de akkor is, ne máár). Majd megláttam ezt a tömeget, amit leküldenek ezen a folyón, és köszöntem szépen. Minden utasra ráaggatnak egy-egy neonnarancs mellényt, tehát esélytelen úgy lecsorogni, hogy a sok narancs emberke ne rontsa a látványt. Úgy ítéltem meg, hogy a korábbi kajakos túránk ezerszer menőbb volt ennél, és inkább spóroljunk ezen most. 🚣‍♀️

Ninh Binh úgy 3 nap alatt kényelmesen bejárható, de úgy döntöttünk - az időjárásra való tekintettel -, hogy mindent, ami a legjobban érdekel minket, megpróbáljuk belerakni ebbe a napba, ha pedig még lesz szép időnk, az már csak ajándék. Ezért került bele ebbe a napba a Mua barlang, bár nem is annyira a barlang vonzott, mint inkább a naplemente a fölötte elhelyezkedő hegyről.🌄

Amikor beértünk a falucskába, ahol a hegy van, egy néni visítva elém ugrott, hogy álljunk meg, amit már csak azért is meg kellett tennem, mert nem akartam elütni. A hozzá hasonlókból még vagy 20 volt egészen utunk céljáig, mind azt akarta, hogy náluk rakjuk le a biciklit 10.000 Dongért (0,40€).💱

Sokan meg is állnak, mi is vittük volna be egy helyre a park kapuja előtt, de egy angol lánycsapat ránk visított, hogy nehogy, menjünk csak be a kapun, ott is van megőrző, feleannyiért. 😋

A belépő még további 4€ fejenként, de még nem mentünk fel a hegyre, mert volt még úgy 2 óra naplementéig, és maga a park is gyönyörű volt.🪷

A hegyre fel 500 lépcsőfok vezet  kanyarogva (igen, számoltam), és minden kanyarnál egyre szebb a kilátás a rizsföldekre. A hegy csúcsára (ami elvileg a környék legmagasabb elérhető kilátója) egy hatalmas kősárkányt pottyantottak, oda is fel lehet mászni, sokan meg is tették, én ettől eltekintettem, majd kockáztatom az életem, ha lesz is miért. 🐉

Amint a nap eltűnt a hegyek mögött, átmentünk a szomszédos, alacsonyabban fekvő kilátóba, ahol addigra már senki sem volt és ott is lőttünk néhány képet, kihasználva, hogy még akadt némi fény.🔅

Mire leértünk, teljesen besötétedett, így a telefonokkal világítva tekertünk vissza Tam Cocba, nehogy elüssenek minket a kocsisok és motorosok.🚗

Ezen az estén végre kipróbáltuk a sült kacsát, amivel már szemeztünk egy ideje, 6€-t fizettünk egy fél kacsáért rizzsel és desszerttel. Szerintem a kacsa felének legalább a negyedét elfelejtették rárakni a tányérunkra, a desszert pedig 2 banán volt, de legalább kipróbálhattuk. 🦆

7.-8. nap 🇻🇳 CÁT BÁ

Adtunk magunknak egy plusz lazulós napot, mert nagyon tetszett nekünk Cát Bá. Meglestük a másik strandot is és amikor már árnyékot vetettek ránk a hegyek, felsétáltunk, hogy odafentről nézhessük meg a naplementét.🔅

Még első este kipróbáltunk egy éttermet és szerettünk volna újra ott enni (mert a tekercsek díjnyertesek voltak), de közölték, hogy nincs se tészta, se rizs, csak halak és herkentyűk, amik mint mindenhol, itt is ki voltak rakva mutira néhány akváriumban. Csórikáim annyira kókadoztak, hogy gyanítom, nagyonis volt még mindenük, csak szerettek volna mihamarább túladni rajtuk. Így mentünk újra a Yummi2-be. 😍

Minekután az az iroda tűnt a legolcsóbbnak, akikkel kirándulni voltunk, velük vitettük el magunkat utunk következő állomására is, Ninh-Binh-be. Ez a provincia neve, ahol a csodaszép nemzeti park található, de ahhoz, hogy ne kelljen minden nap motorra pattannunk, mentünk egyenesen a faluba (Tam Cóc), ami a park határán fekszik, és ott is szállásoltattuk el magunkat.🛵

Mivel csak 8-10-en voltunk erre az útra, egy kisbusszal vittek minket és fejenként ~11€-t fizettünk az útért. Sofőrünk olyan őrült módon vezetett, hogy hamar elkezdtem szédülni, előre is ültünk az első adandó alkalommal. A kompon ezúttal ki se kellett szállni a kocsiból, az út felénél - ami úgy 4 és fél órán át tartott - pedig tartottunk egy 10 perces megállót. ⏸

Tam Cóc egy pici, főként turizmusra épülő falu, sok-sok homestay-jel, amik olyan szállások, ahol a családdal laksz együtt. A miénk 10€/éjszakába került reggelivel együtt. Egy háromgyermekes család tulajdonában van, ahol a 78 éves nagyi is velük él és még dolgozik, lábbal hajtja a csónakot a tavon. Jah, nekem is leesett az állam.👵🏽

A középső gyermek egy leányzó, iszonyúan cuki, tökéletes angolsággal mesélt nekünk a helyről, kaptunk egy térképet is és hozzátette, hogy motorral 2, de inkább 3 nap alatt minden bejárható. Ezt a térképet egyébként minden turista megkapja. 🗺

Egy olyan étterembe mentünk vacsorázni, ami a google szerint az egyik legjobb a faluban (Family Restaurant) és valóban, a leves nagyon finom volt, majdnem minden este ettünk belőle. 🍜

Vacsora után körbenéztünk a szálláson és kiderült, hogy a hatalmas udvar összesen 3 Homestay-hez tartozik, mind a család tulajdona. Az udvar végén egy hatalmas pomelofa áll roskadásig terméssel, pont azt csodáltuk, amikor hozzánk lépett a nagynéni egy nagyjából alkarom hosszúságú késsel (kard?), gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt meghámozott és felvágott nekünk egy pomelót, így mire észbe kaptunk, már vígan csócsáltuk.😋