3-5. nap 🇮🇳 PALOLEM

Délelőtt fél 11 körül megérkeztünk Madgaonba, onnan további két busszal jutottunk el Palolembe, ahol 8 napot töltöttünk el. Természetesen a buszok sem a legutolsó eresztésből vannak, de másfél nap izzadás, büdösödés után teljesen mindegy. Beletelt egy kis időbe, mire sikerült megtalálnunk, honnan megy a busz, mert először egyenesen kimentünk az állomásról a szemközti megállóba, végül amikor már hárman szóltak, hogy erre nem jár busz, elhittük. Minden buszhoz tartozik egy jegykezelő, aki – mikor épp semmi dolga – artikulálatlan hangon üvöltözve próbál újabb utasokat hódítani, ami annyira mulatságos, hogy azóta is emlegetjük. A buszsofőr pedig nyilvánvalóan életveszélyesen vezet, mintha más mód nem is létezne.🚌

Vannak fix megállók, de ez opcionális, ha leinted, megáll. Az első busz elvitt minket Madgaon központi megállójába 10 rúpiáért (1€ ~ 83 rúpia), onnan pedig egy másikkal mentünk tovább a 60 km-re fekvő Canacona-ba (100 rúpia). Elvileg 45 percig tartott az út, gyakorlatilag volt az a duplája is. Szinte sose akartunk kijutni a városból.

Meghökkentő volt a szemét mennyisége, a nyomor szintje és a rengeteg állat az utcán, főleg tehenek és kutyák. Ahogy távolodtunk a várostól, úgy változott a népsűrűség, és ritkultak a lakott területek, lett egyre bujább és festőibb a táj. Itt értettem meg a hátizsákom védőhuzatjának a fontosságát. Nemcsak az eső, hanem az egyéb folyadékok ellen is véd. A buszok nyilván tele voltak, a buszok elején egy kupacban felhalmozva minden. Táska, élelem, állat.🐓

Megmondom őszintén, itt kezdtem el élvezni az utat. A táj elképesztő volt. Mindenfelé hegyek és hegyek. De nem az általunk megszokott látvány, hanem óriási, lakatlan, zöld, buja, csodálatos, lenyűgöző hegyláncok. Rengeteg, sokféle, gyönyörű, zöld növény, amit sose láttam, se nem hallottam róluk soha, mindenféle pálmák roskadásig a termésükkel. Elvarázsolódtam. Ott, akkor elengedtem a stresszelést, a dühöngést, a finnyáskodást, nem érdekelt már, hogy büdös, koszos és fáradt vagyok. Megérkeztem. Akkor tényleg megérkeztem.🌴

Elmosolyodtam és körbenéztem. Nyilván mindenki engem bámult, nők és férfiak vegyesen, a nők elég morcosan, de amikor rájuk mosolyogtam, szégyenlősen viszonozták. Elképesztő érzés volt. A busz valahol lerakott minket a semmi közepén, ahonnan még egy darabon sétáltunk a szállásra, ahol nagyjából ledobtunk mindent és rohantunk a strandra. 💦

Körülbelül 10 percre laktunk a parttól, az odavezető út pedig telis-tele árusokkal, akik majd megvesztek, hogy eladhassanak nekünk valamit. Egyértelmű, hogy ide járnak a turisták, minden megtalálható, amivel kielégíthetik igényeiket. Zöldséges, gyógyszertár, ruhaárusok, üdítős és nasi boltok, szuvenírboltok és teaárusok, spirituális boltok szobrokkal, könyvekkel, füzetekkel és egy csomó sok mindennel, amit nem ismerek. 🛍

És persze rengeteg étterem. A víz meleg, nem az általunk megszokott Földközi-tengeri hőmérséklet, a strandok pedig egymást követik.  A homok majdnem olyan fehér, mint a karib térségen, viszont puhább, finomabb. A part mentén bungalós szálláslehetőségek vannak vendéglátó egységekkel, melyek napközben bárként funkcionálnak, éjszaka pedig étteremként. Vehetsz egy üveg sört nagyjából 1€-ért és egész napra van egy napozóágyad napernyővel, internettel. Mi mást kívánhat az ember lánya?🏖

Le is táboroztunk az első 3 napra, persze mindig másik vendéglátó egység elé. Fejembe vettem, hogy megtalálom a világ legjobb Mojito-ját. Nos, jelentem, nem Indiában van. Nagyjából egy hét után adtam fel a koktélok próbálgatását és áttértem a jól bevált rum-kólára, abból is a legolcsóbbra, ami történetesen az Old Monkey rum volt és alássan jelentem, nagyon merem mindenkinek ajánlani, mert olyan észrevétlenül ver fejbe, hogy mire észbe kaptam, már lement a nap és a csillagokat bámultuk, még mindig a strandon ücsörögve.🍸

A szállásunkat egyébiránt imádtuk, napi 12€-t fizettünk és királyi reggelit is kaptunk, úgyhogy miután lemeóztuk, lefoglaltuk további 2 napra, aztán amíg el nem döntöttük, hova és mikor tovább, folyamatosan kitoltuk 1-2 nappal. A szobánkhoz fürdő és terasz is tartozott, ahol viszont olyan meleg volt már kora reggel, hogy igencsak korán kellett felkelnem, hogy ne tűző napon jógázzak. Viszont miután kinyitottam a szemem az első óra után, kiderült, hogy van ventilátor, úgyhogy onnantól minden szupi volt.🙈

Reggelire választhattunk néhány dolog közül, mint a szokásos tea/kávé, rántotta/omlett, ezen kívül kaptunk minden reggel egy gyümölcstálat papayával, ananásszal, dinnyével és banánnal, valamint egy PARATHA nevű leveles tésztás palacsintát margarinnal. Zseniálisan finom volt. Persze a harmadik naptól ahogy az lenni szokott már halálra untuk, de azóta is emlegetjük.🍞

El kell mesélnem, hogy számomra a legnagyobb csalódás Indiában a tea volt. Nagyon nagy szerencsém van Sergioval, hogy nem kávézik, mert én sem, viszont nagyüzemi mennyiségben gyártjuk itthon a teát és ha százfajta közül választhatunk, az sem elég. Ezen kívül ha tehetem nem filteres, hanem szálas teát iszom, cukor nélkül, India óta pedig citromlevet sem teszek bele. Pontosan emiatt nagyon vártam már, hogy elutazzunk, mert hát hol lehet tutkóbb teát szürcsölni, mint a darjeeling és az assami tea hazájában? Szerintem ez szégyen, de egy darab szálas teát nem kaptunk. Mindegy volt, hogy hotel, bár, vagy étterem, csak filterest láttunk. Még nem sikerült rájönni, miért van így, ez még egy megfejtésre váró kérdés.🍵

Első este bementünk a legelső étterembe, ahol embert láttunk és olyan borzalmas volt a kaja, hogy csak pislogtunk és nem értettük, hogy miért és pláne, hogy hol a tömeg. Aztán vacsi után lesétáltunk a partra és voálá, ott volt mindenki. Általában inkább nem választok a parton éttermet, mert legtöbbször azok a tipikus turistás kajáldák, ahol megetetnek valamivel és legyél boldog, de az igazi, autentikus helyek, ahol a nép kosztol, sose ott vannak. Vagyis sose ott voltak. Itt viszont pontosan így volt. Ki is néztük az egyiket, ami dugig volt vendégekkel és még baráti árai is voltak, úgyhogy következő naptól kezdve szinte végig ott ettünk és kipróbáltunk mindent, ami érdekesnek tűnt.🍲

A hely neve DROPADI volt, aki Palolemben nyaral, próbálja ki nyugodtan, én melegen ajánlom. Először a spenótos és a sajtos naant próbáltuk ki, egyfajta citromos rizst, amiben pici mogyoródarabkák voltak, valamint egy SHAI KORMA nevű csirkeételt fehérmártásban, ananásszal, magvakkal és mazsolával.🍛

Másnap pedig egy zöldséges rizst kóstoltunk (PULAO), ami azért kicsit csípett, de még elbírtam vele. Plusz mondtam emberemnek, hogy nyugodtan rendeljen magának, amit szeretne, mert egyrészt én abszolút nem ragaszkodom a húshoz, másrészt nehogy már miattam ne tudjon csípőset enni és ő azért vadul érte. Én teljesen felhők felett voltam rizzsel és naan-nal. Alapjáraton úgy toljuk, hogy mindenfélét rendelünk és együtt esszük meg, így többfélét tudunk kóstolni. Szóval pluszban rendelt egy MAKHNI nevű csirkés valamit, ami szerinte kicsit csíp, szerintem a kicsinél jobban.🔥