17. nap 🇮🇳 JAIPUR

Élvezve, hogy végre lelassult kicsit az indiai körhintánk, csak egyetlen helyre készültünk menni, egy körforgalomhoz, ahol egy gyönyörű boltíves, falfestményes épület található. A körforgalmat Jawahar Circle-nek hívják és a reptérhez közel helyezkedik el, ezért gyanítom, hogy bármely reptéri busszal megközelíthető. A hely a belvárostól nagyjából 8 km-re van és egyáltalán nem meglepő, hogy mi is megtaláltuk, megérkezvén úgy tűnt, hogy az egész világ itt akar képet készíteni. 📸

Körülbelül 5 párnak volt épp készülőben a jegyesfotója, úgyhogy egy darabig esélyes volt, hogy jöttünk és már mehetünk is, de aztán jött egy brazil turistacsapat, akiket Sergio leleményesen rászabadított a fényképészekre, és addig veszekedtek velük, míg azok félre nem álltak, hogy mind a 20-an kedvünkre fényképezzünk, videózzunk, úgyhogy mire végeztünk, már mindenki minket utált. 🙈

Visszafelé szerettünk volna felvilágosítást kérni, merre van a buszmegálló, mert máz az odavezető úton is csak simán leraktak minket valahol, de valamiért Indiában azt az általános választ kapjuk a hasonló kérdésekre, hogy fogjunk egy riksát és nem értik, hogy de mi buszozni szeretnénk. 🚌

15.-16. nap 🇮🇳 JAIPUR

Délben kicsekkoltunk és elslattyogtunk az előző esti étterembe kihasználni annak adottságait (internet) és kivárni a vonatunk 17:55-ös indulását. Kipróbáltunk egy babos rizst is (Rajma Rice), amihez egy csomó naant és teát fogyasztottunk. 🫖

Chandigarh érdekessége, hogy önálló államnak minősül. Ettől függetlenül nem hajtott a vágy, hogy közelebbről is megismerjük, amúgy is csak a csatlakozás miatt voltunk itt. A város vonatállomása is eltér az átlagostól, ugyanis csilliárd madárka él és csivitel a peronokat fedő tetőzeten, amitől az állomás állandó füttykoncert alatt senyved, garantált a perceken belüli fejfájás. 🦜

A vonatunk hajnali 4:40-kor érkezett Jaipurba, a szállást pedig előrelátóan az állomáshoz a lehető legközelebb foglaltuk le és reméltük, hogy az Agodán található információk hitelesek és valóban van náluk korai bejelentkezés. A recepciós fiúk a bejárat mellett matracokon épp az igazak álmát aludták, nemigen örültek nekünk és közölték, hogy legkorábban délben tudunk bejelentkezni. Mondtuk, hogy semmi baj, akkor itt várunk, ami még kevésbé tetszett nekik, úgyhogy mégiscsak lett korai bejelentkezés, bár hozzátette, hogy az egyetlen szabad szobát kapjuk, ami nem az eredetileg általunk foglalt, de később kicserélhetjük, ha akarjuk. Nem akartuk, teljesen rendben volt, amit kaptunk, így hajnali 6-kor már húzhattuk is a lóbőrt.😴

Jaipur India 10. legnépesebb városa a a maga 3 millió lakosával és csakis az én óhajomra jöttünk ide, Sergio ugyanis járt már itt és utálta. Ami miatt ide vágytam, az a híres Pink City, azon belül is a  Hawa Mahal, de én alapvetően nem láttam annyira borzalmasnak a várost, sőt, nekem kifejezetten tetszett és szerintem már spanyolom se utálja annyira.😅

Maga az emlékmű (Hawa Mahal) kisebb, mint gondoltam, de még így is volt vele egy wow pillanatom. Szerettünk volna teázni egyet a szemközti bárban, de ők meg ezért olyan árat szerettek volna, hogy nevetve távoztunk. Lefelé lépcsőzve egy pici teraszra bukkantunk, egy ékszerüzlet teraszára, meg is torpantunk néhány kép erejéig és beszédbe elegyedtünk két sráccal, akikhez az üzlet tartozott. Jaipurban az egész világ beszél néhány szót spanyolul, szerintem ide csak és kizárólag spanyol turisták járnak. Rövid időn belül megérkezett a 3. testvér, egy idősebb pasi, aki folyékonyan beszélt spanyolul. Meséltük neki, hogy kb 1 deci teáért 150 Rúpiát (1,90€) akartak lehúzni rólunk, amin jót kacagott hozzátéve, hogy a legjobb az egészben, hogy a teát eredetileg közvetlenül az üzlet alatt, az utcán veszik meg potom áron, majd adják el fent a többszöröséért. 🫖

13.-14. nap 🇮🇳 CHANDIGARH

Shimlának van egy hatalmas majom-Istenszobra (Hanuman), ami 2500 méter magasan helyezkedik el (maga a belváros 2200m). Az utolsó Shimla-i napunkra semmi mást nem terveztünk, csak ennek a szobornak a meglátogatását. Alapvetően nem egy bonyolult produkció, kényelmes tempóban 1 óra alatt megjárható, én viszont már az út felénél szidtam magam, mert eleve nem kaptam levegőt, amin a 2 km-es lépcsőzés sem javított, sőt, konkrétan fuldokoltam, de hát csak magamnak köszönhettem, tudtam előre, hogy az a majom közelről nem lesz egy nagy eresztés, sosem az. Pláne, hogy pont a lába körméig értünk fel. Utunkon fölfelé és lefelé is megannyi majom kísért minket, és most először még az indiaiak is féltek tőlük, úgyhogy mi is próbáltuk kerülni őket. 🐵

Reggel a 10:40-es kalkai vonatot céloztuk meg. Hogy ezúttal helyünk is legyen, kicsit hamarabb mentünk ki az állomásra. A várólistás jegyeinket valóban nem kaptuk meg, így ezeket is törölni kellett, de legalább spóroltunk 30 €-t, jól fog az még jönni. És legalább egy csomó új élménnyel gazdagodtunk, például, hogy nem kisebb személyiség, mint Snoop Dog aludt a hátizsákomnak dőlve. Velünk szemben egy anyuka ült, akinek minden órában másik síró gyerek volt a kezében, amikor pedig épp egy sem, sugárban hányt kifelé az ablakon. Lüktető fejfájással érkeztünk Kalkába, ahol fejenként 35 Rúpiáért vettünk vonatjegyet Chandigarhba, mert másnap onnan volt vonatunk. 🚬

Az út alig félórás volt, a hotel pedig mindössze 1 km-re az állomástól, vagyis csak volna, mert - bár visszaigazolták a foglalást - érkezéskor közölték, hogy nem maradhatunk, ugyanis nincs engedélyük külföldiek elszállásolására. Indiában akkora az árkülönbség a két engedély között - helyi/nemzetközi -, hogy a kevésbé turisztikai településeken sok hotel csak az egyiket fizeti ki. Ami viszont érdekes, hogy itt még ellenőrizték is, vacsi után hozzánk lépett egy rendőr, hogy melyik hotelben szálltunk meg.👮🏾‍♂️

Szóval a mikor a hotelben szóltak, hogy tipli van, elkértük a wifi kódot és lefoglaltuk egy közeli hotel egyik szobáját, ahol ráadásul még kevesebbet is fizettünk (6€). 💲

Ennél a hotelnél minden gond nélkül becsekkolhattunk, majd kigoogliztunk egy helyi éttermet és rongyoltunk is enni, mert már igencsak kopogott a szemünk. 

A szokásos lepények mellé rendeltünk egy ubis Raitát és kipróbáltunk egy joghurtos-pikáns rizst (Kadhi Rice) is, végül kereken 500 Rúpiát (6,25€) fizettünk.🍛

Vacsi után belebotlottunk egy szimpatikus fodrászatba. Mivel ekkor már 4 hónapja nem vágta hozzáértő személy (értsd: bárki, aki nem én vagyok) szép szerelmem haját és feltűnt, hogy már-már elhomályosodik a tekintete a vágytól, bezavartam egy birkanyírásra, ami 100 Rúpiába került. A biztonság kedvéért mutatott nekik néhány korábbi hajvágós videót, csak, hogy végül ne indiaiként távozzon, ők meg annyira belelkesültek, hogy hozták a mesterfodrászukat, aki szebbé varázsolta, mint valaha. ✂️

12. nap 🇮🇳 SHIMLA

A két nappal korábbi fagyoskodás meghozta a gyümölcsét és reggelre betegen keltem. Életem imád doktorosdit játszani, úgyhogy mire észbe kaptam, már belém is borította a fél házi patikánkat, bár tény, hogy egy órán belül összeszedtem magam annyira, hogy kezdhessünk valamit a nappal. Előző este láttunk egy kifőzdét, ami roppant ígéretesnek tűnt, oda mentünk reggelizni, vagyis csak Sergio, én csak egy teát gyűrtem le. 🫖

Még este szerettünk volna teázni a hotelben, de valamiért nem igazán jut el hozzájuk, hogy cukor nélkül innánk, így ezúttal kezünkbe vettük az irányítást, az utcán vettünk gyömbért, némi mentát és citromot, kértünk teavizet a hotelben és a szobacsere után kiültünk a teraszra napfürdőzni és gyönyörködni a Himalayaban. 🍵

Később elsétáltunk a vasútállomásra, mert szerettünk volna oda-vissza jegyet venni egy hídhoz, amit a vonatról láttunk, valamint érdeklődni a kalkai visszaútra szóló, még várólistás jegyünkről. Nos, a jegypénztárban a bácsi megnyugtatott minket, hogy teljesen nyugodtan felejtsük el mind a hidas kirándulást, mind pedig, hogy ezúttal megkapjuk a jegyünket visszafelé, ugyanis egyik sem fog megtörténni, majd az utazás előtt ismét vehetünk egy jegyet a tömegvagonba. Oké.🤷🏽‍♀️

Annak ellenére, hogy tényleg ramaty állapotban voltam, ha ez lehetséges, még szerelmesebb lettem Shimlába. Ha a belváros egy osztrák hegyi falura emlékeztet, akkor a város egésze a Himalaya Cinqueterréje. Ami nagyon elkapott az az, hogy sose láttam még települést, ahol a belváros a hegy tetején lett volna. Nem, mintha jutott volna belőle a hegy lábáig, mert addig nem ért le. Shimla a hegy csúcsán indul egy katolikus templommal, és onnan csorognak le a szűk kis utcákat övező fából és palából készült viskók és kőből emelt hotelek. Kihasználva a hely természetes adottságait, sok épület fala maga a hegy, ahogy a mi hotelünkké is, ami első blikkre kicsit nyomasztó - Sergio találóan el is nevezte Mordornak -, de a balkon sokat dobott a hely pozitív megítélésén. Ami pedig a legjópofibb, hogy az emeletek lefelé számlálódnak. A mi szobánk az elsőn van, vagyis ahogy belépünk, a recepció mellett elhaladva egy emeletet kellett ereszkednünk. Shimla valóban fentről lefelé épült meg.😍

Vettünk egy-egy kiló almát és mandarint, amihez foghatót gyerekkorom óta nem ettem, mindezt összesen 1€-ért, amikor pedig ráadásként találtunk egy kifőzdét, ahol olyan sült tésztát ettünk 50 centért, mint még életemben soha, kijelentettem, hogy itt akarom leélni az egész életemet. 🍎

Napnyugtáig körbejártuk Shimlát, aminek az egyik feléből a másikba egy alagút vezet keresztül a hegyen, majd a hegycsúcsot megkerülve egy kanyargó, bazársorral övezett út vezet vissza a “városba”. 

Mivel az erőmből nagyjából eddig futotta, ahogy egyre hűvösebb lett, lettem én is rottyon, úgyhogy vacsi után gyorsan visszamentünk a hotelbe, ahol vagy 2 liter teával ütöttük ki magunkat.☕️

11. nap 🇮🇳 SHIMLA

A vonatunk eredetileg reggel 7-kor indult volna Shimlába. Amikor a jegyeket vettem, a Shimla-i jegyek voltak az egyedüliek, amiket csak várólistával tudtam megvenni. Ezeket elvileg meg szokták végül adni, de most benne jártunk a Diwaliban, így minden körülményesebb volt. Amikor reggel 6-kor szólt az ébresztő, felmentem az IRCTC oldalára, de a jegyeink még mindig várólistásak voltak, úgyhogy inkább elengedtük. Töröltem a jegyeket, amiknek az árát úgy egy hét múlva vissza is kaptam, majd aludtunk néhány órát. Úgy keltünk, hogy pont odaérjünk a deles vonatra. 🚂

A pénztárnál vettük meg a jegyeket a Toy Trenre (mert olyan kicsi), ahol már csak az ömlesztőbe volt hely, vagyis nem, mert az nem volt (mármint hely),  volt ellenben egy csomó új élmény. Az eredeti jegyek 630 Rúpiába kerültek volna helyjeggyel, faszányos ki-, azaz rálátással, amiből a 100 Rúpiás jegyek lettek földön üléssel. Míg Sergio az ajtóban (ami végig nyitva volt) küzdötte ki minden talpalatnyi helyét és cserébe a látványban is része volt, én addig a csomagjainkon helyezkedtem el a sarokban, de legalább ülhettem. A vonatút, ami Kalkától Shimláig visz, a Himalayan halad keresztül, nem is inkább a távolság miatt tart 5 órán át, hanem mert a picike vonatunk picike síneken közlekedik. Egy idő után az emberkék, felfedezvén jó dolgom, túrtak volna ki kényelmes helyemről, mondván, odaengednek a férjemhez, de köszöntem szépen, nagyon jól megvoltam én magamnak a sarokban. 

Megérkezvén a Himalaya 18 fokjában találtuk magunkat, viszont napok óta először friss levegőhöz jutottunk. Ez volt a jutalmunk.🏔

Shimla lélegzetelállító. Nem tudom, mihez hasonlítsam. Talán egy kicsit a téli Ausztriára emlékeztet. Karácsony idején, hó nélkül. Az épületek gyönyörűek. Kis séta után megérkeztünk a hotelhez, ahol közölték, hogy nem hirdetnek az Agoda nevű oldalon, sőt, azt se tudják, mi az. Sergio nekiállt üzizni azzal a bizonyos Agoda nevű oldallal, hogy mégis mi történhetett, közben pedig a recepciós felajánlotta, hogy megkaphatjuk ugyanazon az áron ugyanazt a szobát, de csak másnap, aznapra pedig egy másikat ad, ha szeretnénk. Végül kezdett kicsit elfajulni a dolog, az Agoda már hívogatta a hotelt, egyszer csak megjelent egy főnöknek tűnő pasi és jéé, egyszerre eszükbe jutott, hogy mégiscsak ismerik az Agodát és a foglalásunk is meglett. A hotel egyébiránt borzalmas, a szoba pedig még annál is, de volt már rosszabb is és legalább volt forró vizünk, ami az esténkénti 8 fokos hőmérsékletnél valóságos áldás. Az első éjszakás szobacsere miatt később visszakaptunk 200 Rúpiát, miután szóltunk az Agodának, hogy azért nem volt minden teljesen klafa. 🗻

9.-10. nap 🇮🇳 KALKA

 

A vonat 16:55-kor indult Ambalaba és hajnali 4-kor érkeztünk meg. Ahogy közeledtünk észak felé, úgy csökkent a hőmérséklet, magyarán szétfagytam. Ezen kívül ez az utazás pont egy olyan időintervallumot ölelt fel, amikor még túl korán volt az alváshoz, aztán pedig már azért nem lehetett, mert már meg is érkeztünk. Az állomáson majdnem 6 órát vártunk a csatlakozásra.🥶

Indiában sok esetben van arra lehetőségük a nőknek, hogy elszeparálják magukat a férfiaktól. Például léteznek olyan vonatok, metró, ahol vannak “csak nőknek” vagonok, a buszokon az első pár üléssor nőknek van fenntartva, és szinte kivétel nélkül minden állomáson láttunk női várótermet. Elvileg oda férfiak nem léphetnek be, de ezen az állomáson a többi váró annyira tele volt, hogy már eleve volt bent néhány férj, úgyhogy mi is itt foglaltunk helyet, amíg nem jött egy bácsi, aki elzavarta a pasikat. Vitatkozni nem akartunk vele, mert a szemünk láttára vert meg egy srácot, aki - többszöri felszólítás után is - bent volt a női részlegen, így Rómeóm elfoglalta helyét szó szerint az ablakom előtt, én meg bent vártam az összes értékünkkel. Be kell vallanom, hogy nagyon romantikus volt, ahogy kintről vigyázott rám. Mire jött a vonat, már olyan fáradtak voltunk, hogy folyamatosan bealudtunk, ami veszélyes volt, mert az Ambala-Kalka út alig bő egyórás volt, nem lett volna jó átaludni a megállónkat.😴

Kalka egy kis település és egyetlen okból volt érdekes számunkra: innen indul a Shimla-i vonat. A Diwali nagy napjára értünk ide, ami olyan, mint nálunk a Szilveszter. Nem az új év, hanem a buli miatt. Azt olvastam, hogy elvileg idén Delhi betiltotta a tűzijátékot és a petárdát, a környezetszennyezés miatt, de ez az indaiakat annyira nem zavarta, hajnali egyig olyan durrogtatások voltak, hogy szó szerint rezgett bele az ablak.🎉

Említettem, hogy nem szeretheted Indiát anélkül, hogy néha ne utálnád. Ez egy olyan nap volt. A hotelünk szerencsére közel volt az állomáshoz, és az eddigi legdrágább volt, 17€ egy éjszakára és ez volt a legolcsóbb Kalkában. Nem az a baj, hogy az egyik legrosszabb volt, amiben valaha megszálltunk, csak pont ezért nem jó többet fizetni egy szállásért, mert többet is vársz el. Annak idején Hampiban konkrétan egy putriban aludtunk, de csak 5€-t fizettünk érte és nem is vártunk semmit, halálosan boldogok voltunk ott. Mivel már a Himalaya lábánál voltunk és este hűvös volt, a melegvíz hiánya egy kicsit mélyen érintett, főleg, hogy hajat kellett mosnom, az meg pláne, hogy aztán egyáltalán nem volt vizünk.. Az ágy állapotát inkább meg se vizsgáltam közelebbről, a gekko a falon pedig abszolút alap. Kérésre kaptunk  valami jobb napokat látott WC-papírt (ha nem kérünk, nem adnak), amit küldtem is vissza azzal a lendülettel, de szerintem a pasi látta a fejemen, hogy durran el az agyam lassan, mert néhány óra múlva hozott egy frissen vett, új csomagolású, teljes gurigát. (Ilyenkor azért el tudom szégyellni magam, mert néha tényleg igyekeznek, csak alapvetően nem azok a nagy vendéglátósok)🧻

Miután aludtunk 2 órát, elindultunk felfedezni a települést, elvégre csak egyetlen napunk volt Kalkára. Kinéztünk pár éttermet, de akkor pont mind zárva volt, néhány később se nyitott ki. Ekkor már nagyjából egy napja nem ettünk mást, csak kekszet, úgyhogy amikor egy mellékutcában bóklászva egy picike kifőzdére bukkantunk, ami akkora volt, mint egy garázs, viszont sokan voltak ott helyiek és 3 helyi néni főzött, bementünk. Először egy zöldséges tésztát rendeltünk, de csípett, mint állat, úgyhogy Sergio rendelt nekem egy másikat, amit külön nekem készítettek el nem csípősen és olyan finom volt, mint még soha. Rendeltünk még egy csomó (20 db) momo-t, főzve és sütve is, amik szintén iszonyatosan finomak voltak és szerettünk volna tavaszi tekercset is, de szerencsére addigra elfogyott, mert megenni már nem bírtuk volna. Mindezért 220 Rúpiát (2,5€) fizettünk. Az agyam eldobtam.🍜

8. nap 🇮🇳 DESHNOKE

Kora délután riksát fogtunk és kimentünk megnézni a patkányok templomát. Az út 600 Rúpiába (7,5€) került oda-vissza, a busz pedig körülbelül 200 lett volna, ezért inkább a riksát választottuk, már csak azért is, mert több időnk nem volt Bikanerre és még volt, amit meg szerettünk volna nézni. Nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt-e, talán a busz gyorsabb lett volna.🛺

Deshnoke 25 km-re délre fekszik Bikanertől, és bár autópálya (vagy mi) vezet oda, mégis majd’ egy órára volt szükségünk, míg kiértünk.🕢

A Patkánytemplom, eredeti Karni Mata Tempel, nevét az azonos nevű szentről kapta, akit a 14-15. században, még életében avattak szentté. Többek között egy bikaneri fejedelmi család védöszentje is volt, akik - a legenda szerint - , amikor gyermekük meghalt, elvitték a testét Karni Matához, hogy támassza őt fel.⚱️

Karni Mata arra kérte Yama-t, a holtak Istenét, hogy adja vissza a gyermek életét, aki azonban elutasította, mondván, lelke már más testben született újjá. Karni Mata erre bedühödött és megesküdött, hogy a népéből többé senki sem fog belépni Yama (a holtak) Birodalmába és az elhunytak lelkei patkányokként születtek újjá. 🐭

A Karni Mata templomban nagyjából 20.000 patkány él, melyeket szentként tisztelnek. Rengetegen zarándokolnak el ide évről évre és hoznak élelmet az állatoknak. Meg kell mondjam, roppant jól vannak tartva. 🧀

A templomba cipőben belépni tilos, ha nagyon muszáj, a zokni maradhat. Az állatok tökéletesen hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez, félelmet nem éreznek. Ha egy patkány átfut a lábadon, szerencséd lesz. Ez, egyébként könnyen jött szerencse, mert annyi futkározik fel-le, hogy szinte biztos, hogy meg fog történni. Én nem kísértem a sorsot, megelégszem a jelenlegi szerencse-mennyiségemmel, és inkább próbáltam elkerülni őket.🩴

Ha viszont összetaposol egyet - még ha véletlenül is -, az balszerencsét hoz, a tetemét el kell temetned a templomon kívül és egy arany patkány szobrot kell adományoznod a templomnak. 🐀

Elvileg van fehér patkány is, amit, ha látod, az is szerencsét hoz, ha pedig még testkontaktba is kerülsz vele, az gondolom valami orgazmikus mega szerencsét jelent. Az is szerencsét hoz, ha olyan ételt eszel, amit előtte ezek a patkányok kicsit megrágcsáltak. Mondjam még?🐁

Arról fogalmam se volt, hogy van olyanom, hogy patkányfóbia. Ezek szerint van az a mennyiség, hogy már van. Amúgy tök cukik, rohangálnak, játszanak, veszekednek, esznek, alszanak. Szóval nagyon kis édibédik, mondjuk, úgy 5 méterről. Teljesen biztos, hogy időnként felsöpörnek, mert lehetett volna több ürülék is a földön, de megszokni, ahogy a bogyók sercegnek a talpad alatt, amikor sétálsz… Fogalmazzunk úgy, hogy a komfort zóna fogalma új jelentést kapott. Engem konkrétan traumatizált, pedig csak egy órát töltöttünk el köztük. 🫣

Miután visszaértünk a városba, meglestünk egy közeli épületet, amiről szép képeket láttunk, majd vacsiztunk és kóboroltunk kicsit a városban, mert ezen a napon kezdődött a Diwali, így egy csomó utcát lezártak és csak gyalogos közlekedés volt.🪔

A Diwali, azaz a Fények Ünnepe a hindik egyik legfontosabb ünnepe, mely 1-5 napig tarthat, attól függ, hol. Nekik ez olyan, mint nálunk a Karácsony. Általában október végére-november elejére esik, az újholdtól függően. Ahogy a nevéből is sejthető, valóban a fényt, az újrakezdést, a szépet és a jót ünneplik. A jó győzelmét a rossz felett, az igazságét a hazugság, a fényét a sötétség, az életét a halál felett. A megújulás ünnepe, ezért sok helyen nagytakarítanak, és új ruhát is viselnek.

Igen, az időzítés megy nekünk.🕯

7. nap 🇮🇳 BIKANER

Az első bikneri napunkra nem terveztünk semmi eget rengetőt, mert ez volt a legelső nap, amikor végre kipihenhettük magunkat.😴

Miután megreggeliztünk, hatalmasat sétáltunk, megnéztük a Junagarh erődöt, ahova be nem mentünk (400.-), csak a kertben sétáltunk, majd elsétáltunk a Lalgarh kastélyhoz, amit hotellé alakítottak át. Már indultunk volna visszafelé, amikor egy muki kijött hozzánk, hogy nyugodtan menjünk be, ha szeretnénk és még rögtönzött igenvezetést is tartott nekünk.🏰

Mutatott egy 1878-as biliárdasztalt és két szalont, hatalmas kipreparált állatokkal. Már épp kezdett volna lenyűgözni a látvány, elvégre nem sok esély van arra, hogy egy rinocéroszt vagy egy tigrist ilyen közelről megfigyeljek, de aztán beugrott, mit is látok, és már inkább émelyített. A muki mindenesetre nagyon büszke volt a munkahelye szerzeményeire. A hotelnek 60 szobája van és, bár nem kérdeztem, egészen biztos, hogy nem számunkra elérhető árakon adják ki őket.🫰

Néhány napja vettünk almát. Az íze nem olyan, mint az otthoninak, de 50 Rúpia egy kiló és amíg ezt csócsáljuk, legalább addig se nassolunk. Az egyik utcai árusnál vettünk egy pici zsebbicskát, amit megtisztítottam és alaposan lefertőtlenítettem, így bármikor meg tudjuk hámozni. Amikor Sergio azt mondta, az otthoni alma finomabb, azt válaszoltam, hogy nem, mert ennek az almának utazás íze van. 🍎

Lassan elindulunk észak felé, több, mint egy hetet töltöttünk sivatagi városokban, már lélegezni is elfelejtettem. A fejem már 3 napja lüktet a zajtól és a tonnaszám belélegzett homoktól, nagyon várom már, hogy a hegyekbe érjünk, bár tisztában vagyok vele, hogy szarrá fogok fagyni.⛰

Már az emberek öltözködésén is látszik, hogy közeledünk a Himalayahoz, sokan turbánt viselnek.

Nagyon sok érdekes dolog tapasztalható Indiában, az egyik ilyen az érzelemnyilvánítás, vagyis inkább annak hiánya. Az alap, hogy nem látni smacizó párokat, néha a srácok kézen fogva sétálnak, de nem azért, mert melegek, hanem, mert ez teljesen normális barátok között. Sőt, mi több, itt természetesebb férfiként a haveroddal a kezét fogva sétálni, mint a nőnemű pároddal. Sosem láttam csókolózó párt, de még az se nagyon rémlik, hogy olyat tapasztaltam volna, hogy szülő megcsókolta a gyerekét. Ezért az utcán alapvetően mi is távolságot tartunk itt. Ez azért jutott eszembe, mert valamelyik nap Sergio megcsókolt a vonaton és mindenki minket bámult a közelben, a gyerekek pedig vihogtak.💋