Kétféle szerzetessel találkozhatunk Thaiföldön, vannak azok, akiknek ez az életformájuk, azaz tartósan azok, őket nem szabad megérinteni, nem ők azok, akikkel a turisták fotózkodnak és nagy tisztelet övezi őket. A másik csoportjuk pedig azok a fiatalok, akik csak 9 hónapra állnak be közéjük. Ez olyasmi, mint a kötelező katonaság, csak itt eldöntheted, hogy az időt szerzetesként, vagy a hadseregben töltöd ki. 🌸
Bangkokban a komp pont olyan tömegközlekedési eszköz, mint a busz, sok-sok megállóval. A jegy 16 Baht-ba kerül, amit a megállóban és a hajón is meg lehet venni. ⚓️
Elvileg ha egy szerzetes felszáll, oda ül, ahova akar, és senki nem ülhet mellé, sőt, ha olyan helyre ülne le, ami már foglalt, át kell adni neki. Mivel valószínűleg a legtöbb turista ezzel nincs tisztában, inkább meg sem próbálnak leülni, hanem leghátul utaznak, hogy ne érintkezzenek velünk.✋🏼
Chinatown-ig utaztunk azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy ott szétnézünk, majd visszasétálunk a belvárosba vacsizni, néhány útba eső templomot érintve. A “szétnézünk” az szó szerint annyit jelentett, hogy néztünk balra-néztünk jobbra és végigszaladtunk rajta, mert ha komolyabban elkezdenénk nézelődni, napokra lenne szükség. 🙄
Egyszerűen hatalmas. És színes és csillogó és varázslatos. Nincs az a pénz, amit ne tudnék ott elkölteni se az a bőrönd, amit ne sikerülne megtöltenem. Vagy az idő, amit ne lehetne eltölteni barangolással. Tényleg csak végigszaladtunk egyik végéből a másikba és még ez is órákba telt.🌈
Már majdnem sötétedett, amikor kijutottunk, így rohantunk is vissza a városba, hogy még bejussunk néhány templomba, de az egyikhez muszáj lesz visszamenni, mert ránk esteledett.🌇
Sergio szerette volna, ha kipróbálom az egyik kedvenc pad thai éttermét, a mai pad thai-ok egyik ősét. Az étterem története az I. világháborúig nyúlik vissza, néhány évvel ezelőttig pedig a konyha még az étterem előtt volt, nem benne. 🧑🏼🍳
Viszont még ezelőtt meglestük a street food-ok helyi királynőjét, ami azért ekkora durranás, mert Michelin csillagot kapott. Ez meg is látszik az árakon, mert a tészták 20-70€ között mozognak, asztalfoglalás pedig nincs, mész és vársz. Akár órákat.🫰
A benti résznél van néhány asztal, alapvetően elég putris, gondolom ezzel próbálnak ráerősíteni a street food jellegre, kint pedig menzai műanyagszékeken várnak azok, akik asztalhoz szeretnének jutni. Mi nem szerettünk volna, ezért mentünk a korábban említett kedvencbe, ami onnan csupán egy sarokra van és jóval szerényebb árakkal dolgozik.💰
Itt is sor van, viszont már 15 perc után beléphettünk az előtérbe, ahol hatosával várnak az emberek. Megkaptuk az étlapot, hogy válasszunk, majd nem sokkal később helyet is foglalhattunk. Ennek a padthai-nak az a különlegessége, hogy garnélaolajon sütik ki és ami igazán különlegessé teszi, hogy egyes tésztaételeket omlettben tálalnak 🦐
Emiatt a különlegesség miatt kapott egyébként a másik étterem Michelin-t és szállt el az árakkal. Az íze valóban fenomenális. Egy omletteset és egy simát rendeltünk és 9€-t fizettünk érte. Igyekeztem nem azon merengeni, ezen az összegen mennyi utcai padthai-t vehettünk volna, mert ez tényleg az az étel, amit egyszer ki kell próbálni.🍤
Visszasétáltunk a hátizsákosok utcájába, ahol már igencsak kezdtek elfajulni a dolgok, holott még csak csütörtök volt. Lehet, hogy az én lelkem lett túlságosan érzékeny, de amikor egy földön fekvő junkie repítette magát épp a Mennybe (önkezűleg), miközben a barátnője nézte, nekem ott véget is ért az éjszaka. 🎆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése