A Big Buddha fenomenális. A Bang Phai nevű buszmegállótól egy olyan környéken át vezet az út, ahol rengeteg templom és iskola van szétszórva, így már útközben alkalmunk volt nézelődni a szerteágazó kanálisparton.🏫
Természetesen a szobrot nem nehéz kiszúrni, messziről kimagaslik az épületek közül. Az ülő Buddha 64 méter magas és ami igazán meglepő, hogy alig van turista, biztos azért, mert a megtekintése ingyenes. A tömegeket valamiért a fizetős helyek vonzzák. 🙃
Természetesen a templomba is bementünk, ahol már előre ki volt írva, hogy fent nem lehet se jógapózos képeket csinálni (vajon miért?), se csókolózni (ezért még mindig szólni kell?). A kilátás gyönyörű, bent pedig egy fantasztikus szobor található mennyei színkavalkádban. 🌈
Kimetróztunk a modern negyedbe, főleg azért, hogy kipróbálhassam a helyi metrót, de elég is volt, mert a jegy drágább, mint otthon (~1,5€). Megérkezvén hirtelen Hongkongba csöppentünk, vagyis valahogy így képzelem el Hongkongot, bár még sose voltam.🇭🇰
A helyi Night Market is itt található, vagyis inkább csak az, ami maradt belőle, ezen kívül egy hatalmas bevásárlóközpont-komplexum (MBK), több szintet töltenek meg a replikák, van még sok-sok utcai árus és rengeteg felhőkarcoló, tényleg úgy éreztem, mintha a jövőbe csöppentem volna.🔮
Na meg persze sok bár a híres-hírhedt pingpong-show-val. Aki pont annyira Ázsia-szűz, amennyire én voltam ezen a ponton, annak elmesélem, hogy mindenfelé ezekre a műsorokra hívják fel az emberek figyelmét, ami nem más, mint egy erotikus “labdabemutató”. Nem, nem láttam élőben.🏓
Ami viszont számomra a legérdekes része a történetnek, hogy nem egy lány mesélte, hogy fogalma nem volt, mire vállalkozik, elment egy ilyen show-ra, majd amikor leesett a tantusz és lépett volna le, az ajtónál strázsáló gorillák megfenyegették őket, hogy bizony fizetniük kell.🦍
Ahogy ezek közt a bárok közt sétálva nézegettem a lányokat, feltűnt, hogy mind valahogy lestrapáltabbak, mint azok, akiket korábban láttam. Gondolom ők a maradék, akik a turisták közt már nem találnak maguknak munkát, mert azt azért hozzá kell tennem, hogy a turistás lyányok közt azért akad néhány valóban gyönyörű (és néhány markánsabb is).🤣
Újabb félórás buszos várakozás után visszatértünk a belvárosba, mert már nagyon ettünk volna egy levest és még korábban találtunk egy szimpatikus helyet az egyik sarkon. Itt sertéshúsból készült a leves és úgy csípett, mint a rohadtélet, és én még csak nem is csípősen kértem (Sergio igen, ő zokogott a végére).🥵
Ekkor már majdnem 11-re járt, így tettünk egy sétát a hátizsákosok utcájában, hogy azt is lássam - péntek lévén -, hogyan alakul át partystreet-té. Nos, határozottan túl vagyok már életem ezen szakaszán. Az állam szó szerint leesett, a szemöldököm pedig a tarkómig szaladt a csodálkozástól.😯
Olyan szinten tömény marihuána szag terjengett az egész utcában, hogy betéptünk, mire végigértünk rajta. A tömeg óriási, néha megálltam bámészkodni, amíg Sergio kacagva tovább nem húzott. Inkább nevezném őrjöngésnek, mint bulinak. 🪩
Mire az utca végére értünk, ki is buliztuk magunkat, inkább visszasétáltunk a hosztelbe és öregesen elteázgattunk a teraszon.🍵
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése