Az út Ubudba elvileg másfél órás, de a nagy forgalom miatt majd’ 3 óra lett belőle. A Kuta-Ubud autóút valószínűleg Indonézia legforgalmasabb útja, főleg Karácsonykor, de hát időzíteni mindig is tudtam.😅
A kocsin egy magyar lánnyal és egy ausztrál sráccal osztoztunk. Ez volt az első nap, amikor nem esett, de ez csak addig tartott, amíg úton voltunk. 🙄
Ubudban első esténken - Szenteste - egy olasz étteremben ettünk, amit Sergio még régről ismer, már nagyon vágytunk az ismerős ízekre. Carbonara spagettit ettünk baconös-rukkolás pizzával, mert bacont már Európa óta nem láttunk. Annyira finom volt, hogy a pizzából dupláztunk😅
Úgy tűnik, hogy Ubudban minden szállás hasonló, kívülről mintha templom lenne és elsőre eskü, hogy nem mondod meg, hogy hotel, vagy templom, és még egymástól is nehéz megkülönböztetni őket.🧹
Így alakult, hogy hazafelé csak harmadjára sikerült eltalálnunk az ajtót, az első alkalommal pedig olyan határozottsággal mentünk be, mintha mindig is ott éltünk volna és nem értettük, mire fel kérdezget minket a néni, hogy hova megyünk? Hát a szobánkba, hova máshova?🤣
A szobánk egyébként a legolcsóbb, amit csak Karácsony idejére találhattunk, kb. 4,5€/éjszaka. Második reggel Sergio egy közepes méretű csótányba botlott a fürdőben, onnantól kezdve mindig körülnéztem, mielőtt beléptem.🪳
A szobában folyamatosan fel-le rohangálnak a mini-gekkók, de őket szeretjük, mert megeszik a szúnyogokat, amiből most rengeteg van a sok eső miatt. Esténként a kint rekedt gekkók karattyolására alszunk el, tehát mondhatni, hogy a kellemetlen időjárás ellenére picikét elkapott minket a Bali-feeling.🦎
Első nap Ubudban végre volt 2-3 esőmentes óránk, így kisétáltunk a közeli rizsföldekre, hogy végre lássak is valamit, elvégre nem tudhattuk, meddig lesz szerencsénk az időjárással.☀️
Mivel a rizsföldek azok, amiket még sose láttam, már Vietnám óta ezekre vagyok rákattanva, ezért az elsődleges cél az volt, hogy eziránti kíváncsiságomat kielégítsük. 🌾
Közben elkezdtünk az árak után is érdeklődni, hogy mennyiért tudnánk a Gili szigetekre (maga a Gili szó is szigetet jelent, mégis mindenki így, duplán használja) eljutni, de nagyon úgy néz ki, hogy elkaptuk az évszázad legnagyobb esőzését, mert egyelőre határozatlan időre törölték a Gilikre vivő hajókat.⛵️
Vannak ott pont ismerősök, akik pedig menekülni igyekeznek onnan, mert napok óta nem állt el az eső. Eredetileg ott találkoztunk volna velük, 30.-ától szállást is foglaltunk, hogy az új évet búvárkodással üdvözöljük, de sajnos le kellett mondanunk.☹️
Igen, tudom, így jár az, aki a legesősebb hónapban jön ide, de Sergio járt már itt ebben az időszakban és 2-3 napnál nem esett többet, sőt, verőfényes újévi képei vannak.🌞
Így alapvetően abszolút optimistán álltam a témához, csak épp elfelejtettem számolni a szerencsémmel. Egyébiránt ahhoz képest, hogy esős évszak, rettenetesen sok a turista (hangsúly a rettenetesen).🙄
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése