Reggel kiderült, hogy - hétvége lévén - az összes szoba le volt foglalva a hotelben, nem maradhattunk. Értelemszerűen - ugyanezen okból - minden más hotel jóval drágább volt, így mit volt mit tenni, el kellett indulnunk Hat Yai-ba.🤷🏽♀️
Sergio ekkor már úgy 12 órája “száraz” volt, és bár még mindig ramaty állapotban volt, de megbeszéltük, hogy a buszon is simán lehet fél-delíriumban, és tényleg muszáj lenne elindulnunk délnek.💪
Így amíg összeraktam mindenünk, gyorsan nézett egy olcsó szállást és felkerekedtünk. Azonban hamar kiderült, hogy ez most így nem fog menni, ugyanis csórikámnak jártányi ereje sem maradt.🤢
Bíztattam, hogy legalább a helyi megállóig bírja ki, és magamra pakoltam mindent, ami elfért a hátamon, majd így, 25 kiloval felmálházva cammogtunk tovább.🎒
Szerencsére a megálló közel volt és a “busz” is hamar jött, ami visszarepített minket a távolsági megállóba. Ahol pedig akkora szerencsénk volt, hogy volt helyünk a fél óra múlva induló kisbuszra.🚌
260 Baht-ot (~7€) fizettünk fejenként a nagyjából négyórás útért, plusz némi késés persze. Sergiot gyakorlatilag egész úton rázta a hideg, ha nem épp a víz verte, csak úgy sütött a magas láztól mire Hat Yai-ba értünk.😢
Próbáltuk előre ültetni, mondván, lehet rosszul lesz, amit a sofőr nemes egyszerűséggel úgy oldott meg, hogy a kezébe nyomott egy zacskót. Köszi.👍🏻
Szerencsére onnan, ahol a kocsi kirakott minket alig 1 km-re volt a szállás, amit még én is kibírtam valahogy a csomagokkal. 😓
A hotel első ránézésre pont olyannak tűnt, mint az olcsó amcsi filmekben azok a lepukkant panziók, amik a tömeggyilkosok és prostik kedvelt helyei. Ehhez képest viszont nagyjából tiszta volt, és amíg nem tudtuk, hány napra van szükségünk, tökéletesen megfelelt. 👌
Hat Yaiban sok turistát egyébként nem láttunk, úgy tűnik, hogy a város csak amolyan összekötő Thaiföld és Malajzia között, mert szinte mindenki annyi időre megy, hogy érkezik és távozik.🇲🇾
Ezen az estén legalább egyikünk ki tudta aludni magát, aki nem én voltam. Kis betegem 15 órát aludt egyhuzamban, én meg közben azt lestem, lélegzik-e még, mert csak pihegett, a testén viszont szalonnát süthettem volna.❤️🔥
Reggelre végre lement a láza, így bemehettünk a városba megvenni a buszjegyeket Kuala Lumpurba. Amíg Hat Yai-ban voltunk az eső egy percre se állt el, így magából a városból sokat nem sikerült látni, de bevallom, amit láttam az is elég volt. 🌧
Sikerült megvennünk a jegyeket másnapra fejenként 600 Baht-ért (~17€) és csak, hogy tutira menjünk, vettünk egy lázmérőt is. A buszunk másnap este 6-kor indult Kuala Lumpurba és úgy hajnali 5 körül értünk oda.🙏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése