28/12/22

7. nap 🇮🇩 UBUD


 Jobban belegondolva ezzel a december 27.-ei nappal mindig meggyűlik a bajom. 11 éve ezen a napon raboltak ki, tavaly pedig úgy felfáztam, hogy az éjszakai ügyeleten kötöttünk ki. Jövőre szerintem magamra zárom az ajtót.😅

Ettől a naptól kezdve viszont megkönyörültettünk. Ha nem is szikrázó napsütésre, de legalább szép időre ébredtünk. A motorbérlés is simán ment, 7 €-ért megkaptunk egy mocit két teljes napra. Tény, hogy régimódi váltós és valószínűleg alapjáraton nem adják bérbe, de legalább lett motor.🏍

Két vízesést készültünk megnézni ezen a napon, meg ami még belefér hirtelen feltámadt szerencsénkbe. Első úticélunk  a Kanto Lampo vízesés volt. A szereposztás egyértelmű, Sergio vezet, én vagyok a navi. 🧭

Minden alkalommal lenyűgöz, milyen könnyedén közlekedik a baloldalas forgalomban. A motor tulajdonosa elárulta, hogy a legtöbb balesetet épp az okozza, hogy sokan még sose vezettek balosan. Na pont ezért nem én szoktam vezetni. És persze azért sem, mert Sergio sokkal megfontoltabb sofőr.🏎

A vízesés Ubudtól kb. 25 km-re fekszik és fejenként úgy másfél Euró a belépő. A vízesés patakjának a vize nagyon hideg, de fél óra után már simán hozzá lehet szokni, annyit pedig minimum várni kell, ha valaki képet akar készíteni. 📷

Sokan bérelnek profi fotóst, ami természetesen jóval drágább, viszont amíg ők annyi időt fordítanak a képek készítésére, amennyit csak szeretnének, nekünk már pár perc után elkezdtek panaszkodni, hogy húzzunk már onnan.😠



Azt tudtam előre, hogy fürdés lesz, ezért bikinit húztam, de ha azt is tudom, hogy saccra 50 ember előtt fogok pózolni, lehet egy szolidabbat veszek fel.😂



Miután még kicsit bolyongtunk a környéken, újra motorra pattantunk és megkerestük a másik vízesést, ami innen úgy 35 km-re volt.🫧



Útközben végre megláthattam Balit. Ha előző nap a csalódottságtól és a kudarctól, akkor most a meghatottságtól és a boldogságtól sírtam. Nincs megfelelő szókincsem ahhoz, hogy kifejezzem, amit láttam és éreztem. 🥹



Bali tényleg az Istenek szigete. A Mennyországban jártunk. Még a kapuk is úgy néznek ki mindenhol, mintha Triton egy villámmal kettészelt volna egy szobrot, hogy aztán bárki beléphessen a birodalomba.🥰



A Gembleng vízesésnél már alig voltak turisták, belépő pedig nem volt, inkább csak “adomány”. Hosszú lépcsősor vezetett fel a hegyre, ahol több kiugró kőmedence is volt🏞



A medencéknél a kövek kicsit csúszósak, de a kilátás szó szerint lélegzetelállító. Egy idő után már csak mi maradtunk, így egészen addig fotóztunk és fürödtünk, míg el nem kezdett esni az eső. 🌧



A terv az volt, hogy még egy helyre elmegyünk, ami hazafelé útba is esett volna, de az időjárástól tettük függővé. Mire újra a motoron ültünk már elállt az eső, de sose lehet tudni. 🌂



Útközben egy gyümölcsös-mindenes boltra bukkantunk, ami olyan olcsó volt, hogy vettünk egy hatalmas szatyor Oreót, és mindenféle gyümölcsöt, amit még sose ettem (meg olyat is, amit már igen), és nagyon szerettem volna kipróbálni, de Ubudban 2-3szoros árak voltak. 🥭



Végül olyan szinten túlzásba estünk (mint mindig), hogy egyértelmű volt, nem megyünk sehova ezután, csakis haza. Erre az égiek is rábólintottak, mert rövid időn belül elkezdett szakadni az eső.💧



Otthon aztán fejedelmi lakomát csaptunk. Az az általános egyezmény, hogy mindent kipróbálok, amit csak szeretnék (és persze nincs elszállva az ára), mert mint mindig, ami nem ízlik, azt majd Sergio megeszi.😅



Egyetlen gyümölcsre mondta azt, hogy nem hajlandó, az pedig a durián, de mázli volt, hogy Kuala Lumpur repterén ingyen lehetett csokikat kóstolni és mire rájöttem, hogy duriánnal van töltve (nyilván ezért volt belőle sok), már ráharaptam.🤢



Vettünk ellenben mangót, amit nagyon szeretek és szerettem volna az ittenit is megkóstolni, és természetesen köszönőviszonyban sincs a mi mangónkkal.
🥰



Rambutánt, amibe már akkor szerelmes lettem a csodálatos színe miatt, amikor még azt se tudtam, hogy gyümölcs-e, vagy egy gumijáték. Amikor pedig lebontod ezt a guminak kinéző héjat, küllemre és ízre is, akár a szőlő, csak édesebb. Meg is kapta tőlem a kedvenc gyümölcsöm titulust.🌈



Kipróbáltam a Salak-ot, azaz Snakefruit, ami valóban úgy néz ki, mint a kígyó bőre, könnycsepp formájú, a héj könnyen lefejthető. Íze elsőre enyhén a rambutánéra emlékeztet, csak van egy kis savanykásabb mellékíze, valamint egy szárazabb utóíze. Szigorúan tilos a rambután után enni, mert annak édessége elveszi emettől az élvezetet.🐍



Ettünk mangosztánt, aminek a súlya meglepő a kis semmihez képest, ami benne található. Állagra nekem kicsit, mint a takony, és nagyon édes. Nagyon finom, de több a munka vele, mint a haszon, viszont ha valaki hozzámdobna egy zacskónyit, nem utasítanám el.🟣



Végül vettünk egy kis bonbonra emlékeztető gyümölcsöt is, a neve Longan, elsőre konkrétan halíze volt, ami kissé meglepő, de azóta már több országban is kipróbáltam és mindig nagyon ízlett.🥰






Nincsenek megjegyzések: