Az eredeti repülőnk este 10-kor indult volna Kuala Lumpurból Balira. Ez azért lett volna fontos, mert 30 napunk van Indonéziára, és ha azt túllépjük, nos, a kis balinézek örömmel fognak megsarcolni minket, mielőtt kitoloncolnak.🙄
Pont ezért vettük úgy a repjegyet, hogy 22.-ei érkezéssel, mert így pont 29 napra rá hagyjuk el az országot. Tökéletes. Vagyis csak lett volna, ha az AirAsia nem törli a járatunkat és rak ár minket egy korábbi járatra, amivel viszont mi is korábban érkezünk, amivel borulhat minden…😕
Végül a gépünk egy órát késett, ami nekünk nagyjából meg is felelt, a reptéren pedig húztuk az időt, hogy éjfél után kerüljünk sorra. Mondjuk ez azt a mukit, akinél a vízumot fizettük pont nem érdekelte, viszont a másikat annyira lenyűgözte, hogy általam egy új országot (Magyarország) fedezhetett fel, hogy majdnem bármit kérhettünk volna tőle😅
Mivel Balira jó két évig nem mehetett turista, amikor újra megnyitottak, bevezették, hogy fizetni kell a vízumért, mégpedig 500.000 Indonéz Rúpiát (~31€). 💶
Magában a pecsételős sorban úgy 500-an várhattak velünk együtt, úgy tűnt, mindenki Balin készül eltölteni az ünnepeket és bő két órán át vártuk, hogy sorra kerüljünk. ⏱
Amikor végre megvoltunk, rendeltünk egy taxit a Grab alkalmazás segítségével és miután sikerült egymást megtalálnunk a sofőrrel, suhantunk is a szállás felé.🚖
Minden jó, ha jó a vége, vagyis csak lenne, ugyanis a szállásunk egy putri volt. Hogy mi? Meglepődni? Én? Soha…🤨
Ekkor már hajnali 3 is elmúlt és a recepciós kedélyesen közölte, hogy konkrétan AZ a szoba, amit foglaltunk már nincs, de mutat nekünk másikat. Az a másik tiszta épp nem volt, de olyan fáradtak voltunk már, hogyha a légkodni működik, simán maradunk, de nem működött és anélkül kizárt dolog, hogy meg tudunk maradni ott.😫
Kértük, hogy ugyan mutasson már nekünk egy másik opciót - gondolván, hogy rosszabb már úgysem lehet… Hogy nem-e? Bár tény, hogy a szoba egy egész picit tisztább volt, de a fürdőben volt a plafonon egy hatalmas lyuk annak jeleként, hogy nyilvánvalóan ott igyekeznek megoldani a felmerülő beázási problémákat, a WC maga pedig olyan retkes volt, hogy lendületből fordultam is vissza.🤣
A hős lovagom hozta is vissza az embert, hogy ezt mégis hogy képzelik, hogy miután majd’ 3 évig voltak elzárva a turistáktól, képesek egy ilyen szobát kínálni, ahol ha megszállna, másnap mehetne egyenesen a kórházba…😅
Mindez természetesen google fordítóval zajlott, miközben a pasi végig vihogott, nem is értem, Sergio honnan szedi a türelmét ezekhez az emberekhez, én már pofán vertem volna. A megoldás az volt, hogy visszakaptuk a pénzt, majd a recepción (ami két oldalról nyitott volt) megvártuk a reggelt, mert az egyértelmű, hogy hajnali 5-kor már nem fogunk szobát kapni sehol.☹️
Úgy reggel 8 körül átsétáltunk egy másik hotelbe, ahol nyilván még nem kaptuk meg a szobánkat, így most rajtam volt a sor, hogy hunyjak egyet a recepción. Nem sokkal 1 előtt szóltak, hogy felmehetünk a szobánkba, szerintem megunták a kanapéikon alvó hajléktalanokat🤣
Mivel a szoba abszolút rendben volt, gyorsan lefoglaltuk a következő éjszakát is, hogy legyen időnk kicsit kipihenni magunkat és megtervezni a következő lépést.☺️
Miután berendezkedtünk, körbejártunk néhány irodát, felmérve a lehetőségeinket, és pénzt is váltottunk. Indonézia pénzneme a Rúpia és decemberben 16.200 körül kaptunk belőle 1€-ért.💶
Találtunk egy elfogadható éttermet is, ahol kipróbálhattam azt az ételt, amit a következő 29 napban is ettem, azaz a sült tésztát és a sült rizst. Mindkettőt zöldséggel, tojással, némi csirkével kaptuk, rendeltünk még hozzá 2 kólát és egy gyümölcstálat és 6€-t fizettünk érte.🤤
Nem sikerült rájönnöm, miért ragaszkodtam ahhoz, hogy pont Karácsonykor legyünk Balin, de ahogy az lenni szokott, a csökönyösségem visszaütött rám, mert az első 3 napban megállás nélkül szakadt az eső. Bár tény, hogy Kuta egyébként sem lenne álmaim uticélja, a part koszos és elhanyagolt, az utcán sétálva pedig lépten-nyomon drogokat és/vagy viagrát akarnak nekünk eladni. Igen, még nekem is.🙈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése