1. nap 🇦🇿 BAKU

Hálát adtam a mindenségnek, hogy annyi időnk volt Kazahsztánban unatkozni, mert így folyamatosan a telót nyomkodtam és így jöttem rá, hogy Azerbajdzsánba vízumra van szükségünk. Az egész út alatt, aszerint terveztük a következő lépést, melyik országba tudunk menni teszt és/vagy biztosítás nélkül. Akkor még nem volt túl sok lehetőség, viszont amikor terveztünk, általában a Covid téma volt az első kérdés. Mivel nekem osztrák oltásom van, Sergionak pedig spanyol, általában csak arra koncentráltam, hogy az osztrák oltási igazolással be lehet-e lépni az adott országba, ha igen, akkor nagy valószínűséggel a spanyollal is. Így abszolút elmentünk amellett, hogy ide vízumot kell intéznünk, mert egyébként az összes többi posztszovjet országba, ahol voltunk, nem kellett. Így, amikor az utazás előtt 5-6 nappal unalmamban újra nekiálltam leellenőrizni a maradék 4 országot, ahova terveztünk menni, teljesen véletlenül megnéztem, hogy a magyarokra mi érvényes és hupsz, kell a vízum. Először kicsit be is pánikoltunk, mert már megvettünk minden repjegyet, mivel volt néhány akció és így egészen pontosan meg kellett terveznünk a maradék 3 hetünket. Ha nem mehettünk volna Azerbajdzsánba, lett volna egy kis problémánk.🙄

Tehát a magyar konzulátusi oldalon olvasottak szerint még csak nem is tudtam volna máshogy vízumot intézni, csak Budapesten. Úgyhogy vicces volt, viszont aztán találtunk egy weboldalt, az azerbajdzsáni vízum hivatalos honlapját, ahol online is meg lehet igényelni és elvileg három napon belül meg is van. Azért elvileg, mert találtam egy magyar oldalt is, ahol meg lehet igényelni online, de ott azt írták, hogy 10 munkanap, annyi időnk meg nem volt. Úgyhogy megigényeltük az eredeti oldalon, és valóban, (kettőnknek összesen) 50 $ kifizetése után, 3 napon belül megvolt.💲

Tehát június 10.-én repültünk Nur-Sultanból Abu-Dhabiba, onnan pedig két nappal később Bakuba. Őszintén szólva szerintem Abu-Dhabit igencsak túlértékelik. Mivel a reptéri csatlakozás így volt olcsóbb, plusz én még nem jártam az Emirátusokban, ezért kimentünk egy éjszakára és ennyi elég is volt. Nem is nagyon írtam róla, mert nekem annyira nem. Megértem, ha valaki odáig lesz érte és tényleg, ez mindenkinek a saját dolga, de számomra minden más hely szebb, izgalmasabb, színesebb volt, mint Abu-Dhabi. Nem mondom, hogy soha többé, de egyelőre nem vágyom vissza.🇦🇪

Reggel 6-kor indult a repülőnk Bakuba, de légörvénybe kerültünk, így egy órát késtünk. Én olyan szinten fáradt voltam – mivel csak kevés időt töltöttünk az EAE-ban, azt nem alvásra pazaroltuk -, hogy szerintem életemben először sikerült végigaludnom az 5-6 órás utat és csak akkor tértem magamhoz, amikor a pilóta bemondta, hogy bocsánat a késésért. Miután leszálltunk, jöttünk rá, miért volt annyira olcsó a jegyünk. Egészen pontosan a Forma 1 utáni napon (reggelen) sikerült megérkeznünk. Ennek köszönhetően az első benyomásaink a városról forgalom nélküliek, mert gyakorlatilag az egész belváros még le volt zárva. Számomra egyébként a mai napig hihetetlen és bámulatos teljesítmény, hogy egy ekkora várost (2,4 Millió fő) ilyen szinten le tudnak zárni egy teljes hétvégére.🏎

A reptéren vennünk kellett egy kártyát a helyi tömegközlekedésre, mert itt sem lehet buszon fizetni, végül még fel is kellett töltenünk és még majd’ egy órát vártunk a buszra, ami végül a központban rakott le minket. A hotelünk is ott volt, gyakorlatilag az óvárosban, ami tele van kis macskaköves utcákkal, úgyhogy Baku engem már ott megvett. Lepakoltunk a szálláson, ahol egy nagy szobát kaptunk fürdővel, majd elmentünk pénzt váltani. Azerbajdzsán pénzneme a MANAT, amiből akkor 1,75-öt kaptunk 1€-ért.💶