1. nap 🇬🇪 TBILISI

Mint korábban említettem, vonatozás helyett – nem lévén más opció - repülővel kellett eljutnunk Bakuból Tiflisbe (Grúzia), egy röpke fél órára felmerült, hogy inkább elengedjük ezt az országot és megyünk egyenesen haza, de annyira vártuk már, hogy itt legyünk és annyit beszéltünk már róla, hogy csak azért is eljöttünk.🏆

Azt egyébként hozzá kell tennem, hogy a Butan Airways előtt emelem kalapom, bár életem legrövidebb útja volt (1 óra), szó szerint felszálltunk és már landoltunk is, még egy fejezetet se volt időm végigolvasni a könyvemből, mégis kaptunk egy hatalmas szendvicset és vizet is. Na ez, kérem szépen a hozzáállás.🛫

Mivel azonban éjjel érkeztünk Tbilisbe – mint az ilyen esetekben mindig – a reptéren aludtunk, ami annyira nem is volt rossz, mert találtunk egy jó kis zugot, ahol Sergio végignetezhette az éjszakát, én meg az összes meleg mindenségemet magamra pakolva gyakorlatilag átaludtam az éjszakát. Így hajnalban, üdén és frissen indultunk neki a szállásunk felkutatásának.🛎

Az utóbbi hetekben és országokban ahhoz voltunk szokva, hogy a tömegközlekedés csak a helyi kártyával működik, úgyhogy meglepődve és igencsak hálásan konstatáltuk, hogy itt még nem tartanak ott, azonban simán lehetett a buszon, az automatán keresztül hitelkártyával fizetni. Mondjuk addig okoskodtunk és olyan szinten nem volt fogalmunk arról, hogy mit csinálunk, hogy végül csak egy jegyet sikerült vennünk, de szerencsére ez csak utólag derült ki és kaller se volt, úgyhogy legalább spóroltunk egy pöttyet.🙈

A busz a vasúttol nem messze rakott le minket, ami a szállásunkhoz is nagyon közel volt, így szerencsére hamar odaértünk, bár a tulajdonos néni – Margó – még aludt. Viszont miután egy kutyát sétáltató szomszédja felébresztette (üvöltötte) a kedvünkért, megmutatta a szobánkat és aludhattunk még néhány órát.😴

Kora délután lesétáltunk a hegyről – ami inkább domb -, váltottunk pénzt (1€=3,04 Lári), és elsétáltunk a pályaudvarra, hogy még időben lecsekkoljuk, hogy itt van-e csatlakozás Örményországgal. Kiderült, hogy nemcsak, hogy van, de még jegyet is sikerült vennünk, bár szép szerelmem néhányszor majdnem elveszítette a türelmét, ami pedig nem sűrűn fordul elő vele, mert a kasszás nénit egy kicsit frusztrálta, hogy nem beszél jól angolul és nemes egyszerűséggel köcsög volt velünk. De mondtam neki, hogy nyugodtan álljon félre, majd én intézem, ez itt közelebb áll a magyar mentalitáshoz, mint a spanyolhoz, megoldom. Egy kis cukiskodás és a nénit máris kenyérre lehetett kenni és végül nem, hogy megvettük a jegyünket, ráadásul pontosan oda intézte nekünk, ahova szerettük volna.😇