Később megkerestük a jereváni bolhapiacot, aminek Vernissage a neve. Gondoltuk, két nap múlva úgyis megyünk haza, már nem kell sokáig cipelnünk a tatyókat, akár shoppingolhatunk is. Nagy reményeink voltak, ugyanis minden, amit addig láttunk, fogtunk, szagoltunk, ettünk, olcsó volt. 🪀
Esténként itt is egy hatalmas dinnyével cammogtunk haza és be is faltuk mindet egy vagon teával kísérve, csak, hogy még véletlenül se sikerüljön végigaludni az éjszakát. Hazafelé tartva egy kis pékségre bukkantunk, ahol a pékség egyik szegletében árulták a zseniális péksütiket és az istenien illatozó kenyereket. Eredetileg kenyérért lestünk be, de aztán nem tudtunk ellenállni és mindenféle bűnös nyalánkságból vettünk egy kicsit. Töredelmesen bevallom, egy darab kép se készült róla, mert mire eszünkbe jutott, már megettük mindet. 🥮
Tehát elmentünk erre a piacra, amiről mindenhol olvastunk és konkrétan üres kézzel távoztunk. Igen, egy részének volt egy kis bolhapiac jellege, de főként a parasztvakítás ment, azaz a „ki tud minél több hűtőmágnest vagy más kacatot eladni minél magasabb áron a hülye turistának”. Bocsánat, ha valakinek nagyon tetszett és ezzel a lelkébe tiportam, nekem ez jött le róla. Fel is húztam magam rajta, úgyhogy kénytelenek voltunk elmenni egy hétköznapi piacra, hogy mégiscsak meglegyen az érzés, amit kerestünk. Meg is volt.🍅
Ahogy azt vártuk, ez már valóban egy hatalmas
csarnokban elhelyezett piac volt, ahol csakis azt árulták, amit mindenhol,
otthon is és a többi országban is, ahol jártunk, de szerintem nem láttad igazán
az országot, ha nem piacoztál. Pont. Vettünk is kettő kiló pattogatni való
kukoricát, csakis azért, mert nevetségesen olcsó volt.🌽
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése