06/06/22

12. nap 🇰🇿 AKMOL


Miután az utóbbi napokban igencsak lazára vettük a turistáskodást, elbuszoztunk egy 40 km-re fekvő városba, Akmolba, hogy megnézzünk egy Kazak Gulág múzeumot. Mint kiderült, tényleg nem csak simán lusta volt a buszsofőr, valóban nem lehet csak úgy jegyet venni, úgyhogy a szállásunk tulajdonosától kaptunk ajiba két kártyát, feltöltve, hogy használjuk csak kedvünkre.🚐

A gulág egy, a politikai foglyok családjának fenntartott munkatábor volt. Múzeummá alakították és kirakták a volt foglyok különböző tárgyait. Ezen kívül az épület mögött felhúztak egy fekete márvány emlékművet, belefaragva az áldozatok nevével, plusz néhány országnak saját emléktáblája is van. Amikor láttam, hogy azok különböző európai országokhoz tartoznak, tudtam, hogy magyar is van és meg is találtuk.🇭🇺

Természetesen a múzeum meg sem közelítette a budapesti Terror házát, viszont itt nem nagyon bővelkedtünk látnivalókban, úgyhogy ez van. Így is két napunkba telt, mire kijutottunk, mert olyan ritkán jár a busz, hogy első alkalommal majdnem két órát ültünk a megállóban és mire jött, olyan késő volt, hogy úgy voltunk vele, legalább láttuk, hogy jár.🤷🏽‍♀️

A falu nagyon pici és, bár nincs messze a fővárostól, azért érezhető már, hogy ide nem raknak bele annyi pénzt a szépítgetésbe. Volt egy kisebb zavar a buszmegállót illetően, ugyanis nem volt. Vagyis van egy buszmegálló a falu szélén, de valahogy ott nem láttunk megállni egyetlen buszt sem. Már azon voltunk, hogy elindulunk vissza gyalog és majd csak felvesz valaki útközben, de végül találtunk néhány embert, akik elmagyarázták nekünk, hogy semmi baj, ez teljesen normális – mármint a megálló hiánya -, álljunk csak ki a benzinkút mellé és majd jön a busz. Én lepődtem meg a legjobban, amikor 20 perccel később valóban felvett minket.🕦


Nincsenek megjegyzések: