Maga az étterem egyébként tényleg zseniális, annyira, hogy még reklámra se nagyon van szüksége, így is tele van folyamatosan, és még azt is megengedheti magának, hogy olyan szinten eldugott, hogy ha nem tudjuk, hova megyünk, rá se találunk. Természetesen a személyzet is zseniálisan kedves és kompetens és az étel is fenomenálisan finom volt, csak nem éppen a mi pénztárcánkhoz passzoló. És igazából ez volt a probléma. Mert mindenhol azt olvastuk, hogy amellett, hogy jó, rendkívül olcsó is és az mondjuk pont nem volt. De sebaj, tanulópénznek elraktuk és hozzá kell tennem, hogy valóban zseniálisan finom volt.💲
Viszont inkább elengedtük ezt az étterem dolgot és úgy voltunk vele, hogy beérjük valami szerényebbel is. Így történt, hogy konkrétan a domb alján, ahol a szállásunk volt, találtunk egy kifőzdét, ahol – mint első nap konstatáltuk – folyamatosan sorba álltak az emberek, mégpedig a helyiek. Több se kellett, második nap máris berobbantunk és egy akkora halom ételt pakoltunk fel, aminek a felét se tudtuk megenni egyszerre és amikor fizetni kellett, el se hittük, hogy csak annyi az annyi. Onnantól kezdve minden nap ott ettünk. Mondjuk a kiszolgáló hölgynek mindig rossz kedve volt és folyamatosan attól féltünk, hogy teszünk, vagy mondunk valamit, amivel aztán még dühösebb lesz, úgyhogy próbáltunk nagyon illedelmesen viselkedni és olyan kevés szívességet kérni tőle, amennyire az csak lehetséges volt.🙁
Ezen a napon kimetróztunk a Tiflis tóhoz, hogy felmásszunk a helyi Stonehenge-hez, amit Chronicles-nek hívnak. Elvileg minden miatt is épült, gyakorlatilag viszont a kövekbe vésett történetek Jézus életét mesélik el. Egyébként roppant lenyűgöző látvány. Az emlékmű alatt, a völgyben terül el a tó, amire fentről nagyon szép kilátás nyílik. Volt róla szó, hogy egyik nap esetleg visszatérünk és fürdünk egyet, de végül mégse volt rá időnk.🐟
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése