19. nap 🇮🇳 PUSHKAR

Elsétáltunk az állomásra, mert azt olvastuk, hogy a busz Pushkarba onnan indul. Busz nem volt, de egy tuktukos azt mondta, hogy fejenként 20 Rúpiáért elvisz minket és 8 másik emberkét. Hát hogy a viharba ne? 15 perc múlva megállt a város határában és közölte, hogy az, ott, az út másik oldalán a Pushkar-i busz.⁉️

Drágámnak ez már tényleg sok volt és amikor kikérte magának, hogy arról volt szó, hogy Pushkarig visz minket, a pasi pedig nemes egyszerűséggel kiröhögte, karon fogott, hogy menjünk és visszaszólt az elképedt pasinak, hogy ő ugyan nem fizet. Az igazi busz fejenként 30 Rúpiáért vitt el minket Pushkarba.🚌

Akkora volt a különbség Ajmer és Pushkar között, hogy beleszédültünk. Ahelyett, hogy inzultáltak volna minket, a nők hívtak, hogy üljünk le velük enni és alapvetően sokkal kedvesebbek voltak.☺️

Pushkarnak egy tava is van, nem nagy, de sokan használják például mosdásra, mosásra, ejtőzésre, így az alsóbb lépcsőfokokra csak mezítláb lehet lépni. Megannyi rendész tartotta szemmel a szabályok betartását, és, hogy a női részlegen senki se fotózzon.📸 

A tó partján sétálgatva egyszer csak megvilágosodtam. Hibát követtünk el. Előző nap végig azon agyaltam, miért is jöttünk Ajmerbe? Van valami jelentéktelen vár, de biztos, hogy nem amiatt. A tervezés és a kivitelezés között hónapok teltek el és elfelejtettük, hogy eredetileg nem is Ajmerbe akartunk jönni, hanem Pushkarba. Be is volt jelölve a térképemen és néhány napja már gondolkodtam rajta, hogy miért - elvégre a tevefesztiválról nem tudtam.🐪

Hát ezért. Azért volt Ajmer a listánkon, mert Pushkarba nem volt közvetlen vonat. De mindegy is, ezen változtatni már nem tudunk és amúgy sem arról szól az egész, hogy mindenből csak a szépet és érdekeset lássuk, valamiért Ajmert is meg kellett ismernünk.🤷🏽‍♀️

Hatalmasat sétáltunk a bazársorban, vettünk néhány ruhát, természetesen sokat alkudva. Visszamentünk a tó partjára megnézni a naplementét, majd egy gyors vacsi után visszabuszoztunk a pokolba.😒

Van az indiaiaknak egy jellegzetessége, amit szerintem sose fogok tudni megszokni. A fejük beleegyező mozdulta. Amikor valamit kérdezünk, mindig azt hiszem, hogy nemet intenek, mert nagyon hasonló, egy amolyan balra irányuló hullámzó fejdöntés. Nem tudom máshogy szemléltetni. Egy kicsit nemtörődöm érzetet kelt, mint amikor valaki a vállát vonogatja. Annak ellenére, hogy sose teszik meg, amit kérünk (amúgy néha de), elég gyakran látjuk ezt a “laza” igent tőlük. Nekem az első gondolatom, amikor látom általában az, hogy mekkora tirpák. 🤣