1. nap 🇻🇳 HANOI

Ahmedabadból 23:40-kor a Vietjet Air-rel repültünk Hanoi-ba, amiért 230€-t fizettünk kettőnknek, egy 20 kilós feladott hátizsákkal. Elvileg az út 4 óra 40 percig tart, de már 4 óra után landoltunk. India és Vietnám között másfél órás az időeltolódás, ami azt jelenti, hogy Magyarországhoz képest - jelenleg - 6 órával vagyunk előrébb.🕠

Meglepően gyorsan átestünk az ellenőrzéseken, semmi akadékoskodás nem volt a vízummal kapcsolatban. A spanyolok 15 napig beléphetnek vízum nélkül, viszont a magyarok nem, így mindketten kiváltottuk, ami 25 Dollárba kerül (30 napos). 📇

Meglepő, de viszonylag jól váltanak a reptéren, ennek ellenére csak annyit váltottunk, amennyivel bejuthattunk a városba. Vietnám pénzneme a Dong és - mikor-hogy - nagyjából 25.000-et kapunk 1€-ért. 💶

Kilépvén a reptér épületéből máris érzékelhető a különbség India és Vietnám között, míg Indiában a riksások folyton láb alatt vannak és szó szerint zaklatnak, addig itt, mikor egy halk “Taxi?” megszólításra nemet intünk, már lépnek is. (Mármint a taxisok. Riksa csak lábvezérlésű van.) Én pedig rögtön megszerettem őket a diszkréciójukért.🤫

Mivel a csomagot is hamar megkaptuk, túl korán értünk a buszmegállóba, és bár a Google szerint az első busz 6:40-kor megy, egy reptéri alkalmazott szerint viszont inkább 8-kor. Reméltem, hogy inkább az előbbinek lesz igaza. Amíg vártunk, egy orosz lánnyal, egy ír és egy indiai sráccal múlattuk az időt, majd a buszon is együtt utaztunk, ami valamikor fél 8 körül meg is érkezett. A 86-os számot viselte és fejenként 45.000 Dongba (~2€) került a jegy. Mivel minden országban mások a szokások, nem tudtuk, kinek-mikor-hol kell fizetni, ezért csak simán felszálltunk és vártunk, majd jött egy muki, aki beszedte a zsét. 💰

Nagyjából 100 millióan élnek Vietnámban, ebből 8 millióan a fővárosban, Hanoiban. Vietnám államformája kommunista, gazdasága viszont kapitalista, a minimálbér úgy 300€ körül van (attól függően, hol olvasod az infót). A munkanélküliségi ráta 5% körül mozog, ami azért van, mert a munkanélkülieket betolják 100€-ért kertészkedni a közparkokba, utcát söpörni, kinek-mi jut. Láttunk csodásan lefestett oszlopokat, simán el tudom képzelni, hogy ennek kivitelezése is valahogy így történik.🖼

Ha meghallod azt a szót, hogy kommunizmus, egyből valami sötét, sivár országot képzelsz magad elé, ahol az emberek szomorúak és haptákban állnak. Ehhez képest az első benyomásom az volt, hogy lenne mit tanulnunk tőlük, hogyan is kell élvezni az életet. 🎈

Sokan nem szeretik Vietnámot, mert kaotikus, koszos és hangos. Azokat, akik így vélekednek, elküldeném Indiába egy egyhetes túlélőtáborra. Tény, hogy Hanoi nem egy tolnai kis falu, de a káosz fogalma nem itt kezdődik. Ami a koszt illeti… úgy teszek, mintha meg se említettem volna. Ismétlem: India.🤫

Számomra Vietnám egy hihetetlenül kényelmes és kellemes ország. Ha jó a kedvük, nagyon aranyosak tudnak lenni. Bár lehet azért látom aranyosnak, mert az első gondolatom az volt, hogy minden annyira cuki. Olyan kis pöttömök az emberek, hogy szinte megcsipkedném a pofijukat - ha lennék annyira extrovertált személyiség, ami nem vagyok. Így viszont csak ugráltam a gyönyörűségtől, mint kislány Karácsony reggelén, amivel annyira nem is lőttem mellé, mert a hotel utcájában már akkor, reggel 8-kor árulták a boltok a karácsonyi díszeket így, november közepén. Hogy lehetséges ez egy olyan országban, ahol a lakosság 80%-a ateista? Ez még a franciák utóhatása, akik a II. világháború végén veszítették el Vietnámot, így nyomaik még fellelhetőek - főleg a fővárosban - a helyi konyhában, a kereszténységben (kevesen, de vannak) és egy katedrálisban, amit a Notre Dame mintájára építettek.🛐

Amikor hulla fáradtan megérkeztünk, a recepciós szólt, hogy még egy óra, mire elfoglalhatjuk a szobánkat, így kapva-kaptunk az alkalmon és már sprinteltünk is enni egy levest. A mindenki által ismert sült tésztán kívül én még soha az életemben nem ettem ázsiai ételt, úgyhogy abban a szerencsében részesülök, hogy mindent eredetiben próbálhatok ki. Nagy leveses lévén már nagyon vártam, hogy kipróbálhassam a híres vietnámi levest, a pho-t és ezzel együtt tartottam is tőle, hogy nem fog ízleni.🍜

A helyi éttermeket látva akadt csak ki igazán a cukiságmérőm. A pirinyó asztalokat a még pirinyóbb székekkel a járdán halmozzák fel és ebben az órában (reggel 8) minden egyes étterem csurig emberekkel. Az, hogy a reggeli egy leves, teljesen normális itt. Miután váltottunk pénzt, kerestünk egy szimpatikus helyet, ahol pont felszabadult egy asztal és végre-valahára megkóstolhattam a levesüket. És aztán úgy döntöttem, hogy itt akarok élni. 🥰

A levest főleg marhából és csirkéből készítik, de lehet találni kacsából és sertésből készültet is. És tengeri herkentyűset. Elvileg kutyát is esznek Vietnámban, ami egy olyan dolog, amibe inkább nem szeretnék belegondolni, főleg, mert sok kutyát látni. Tehát a mi levesünk marhából készült, tartalmazott hagymát, rizstésztát, póréhagymát és koriandert, és opcionálisan kerülhetett bele chili, limelé vagy ecetes fokhagyma. Egy hatalmas tál leves 2€-ba kerül. Az egyhónapos húsmentes, főként lisztes India után a hasam azt mondta, köszönöm, kérek még! 🥣

Mire visszaértünk a hotelbe, szobánk is lett 13€/éjszakáért, ami nem a legolcsóbb, de a hosztelek se voltak sokkal olcsóbbak, így szerintem bőven megéri kifizetni a különbséget. Be is dobtunk egy szunyát kora délutánig, majd, csak, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy biztos nem álmodtuk, ettünk még egy levest, ezúttal csirkéset. 🐓

Hanoi belvárosában szombat és vasárnap estére lezárnak egy hosszú utcát és éjszakai piacot (nightmarket) húznak fel. Micsoda véletlen, hogy pont vasárnap estére érkeztünk, így egyből shoppingolhattunk is egyet. A boltok és az utcák csurig vannak jó minőségű hamisítványokkal nagyon jó áron (ha alkudsz), óriási szerencsém, hogy még vagy 5 hónapig kell a hátamon cipelnem a házam, így kétszer is meggondolom, vegyek-e valamit.🙄

A belváros közepén van egy tó, amit első este körbesétáltunk és csak ámultunk. Minden 200 méteren utcai zenészek, előadók, művészek, rengeteg ember az utcákon csacsogva, fagyit eszegetve, táncolva, egyszóval élvezve az életet. Egy körben fiatalok gitárkísérettel keresztény dalokat énekeltek. Az egyik fagyizó ingyenes próbaadagokat osztogatott, ami olyan finom volt, hogy később is el kellett sétálnunk arra, mintegy tök véletlenül. Konkrétan megittasultunk Vietnámtól. Teljesen megvett minket, szőröstül-bőröstül. 🤪

Csak, hogy teljesen biztosak legyünk a dolgunkban, megint kipróbáltunk egy levest egy harmadik étteremben. Igen, fenomenális volt még mindig. Szerintem simán el tudnék tölteni egy egész napot azzal, hogy megállás nélkül ezt a levest eszem.🍲