Adtunk magunknak egy plusz lazulós napot, mert nagyon tetszett nekünk Cát Bá. Meglestük a másik strandot is és amikor már árnyékot vetettek ránk a hegyek, felsétáltunk, hogy odafentről nézhessük meg a naplementét.🔅
Még első este kipróbáltunk egy éttermet és szerettünk volna újra ott enni (mert a tekercsek díjnyertesek voltak), de közölték, hogy nincs se tészta, se rizs, csak halak és herkentyűk, amik mint mindenhol, itt is ki voltak rakva mutira néhány akváriumban. Csórikáim annyira kókadoztak, hogy gyanítom, nagyonis volt még mindenük, csak szerettek volna mihamarább túladni rajtuk. Így mentünk újra a Yummi2-be. 😍
Minekután az az iroda tűnt a legolcsóbbnak, akikkel kirándulni voltunk, velük vitettük el magunkat utunk következő állomására is, Ninh-Binh-be. Ez a provincia neve, ahol a csodaszép nemzeti park található, de ahhoz, hogy ne kelljen minden nap motorra pattannunk, mentünk egyenesen a faluba (Tam Cóc), ami a park határán fekszik, és ott is szállásoltattuk el magunkat.🛵
Tam Cóc egy pici, főként turizmusra épülő falu, sok-sok homestay-jel, amik olyan szállások, ahol a családdal laksz együtt. A miénk 10€/éjszakába került reggelivel együtt. Egy háromgyermekes család tulajdonában van, ahol a 78 éves nagyi is velük él és még dolgozik, lábbal hajtja a csónakot a tavon. Jah, nekem is leesett az állam.👵🏽
Egy olyan étterembe mentünk vacsorázni, ami a google szerint az egyik legjobb a faluban (Family Restaurant) és valóban, a leves nagyon finom volt, majdnem minden este ettünk belőle. 🍜
Vacsora után körbenéztünk a szálláson és kiderült, hogy a hatalmas udvar összesen 3 Homestay-hez tartozik, mind a család tulajdona. Az udvar végén egy hatalmas pomelofa áll roskadásig terméssel, pont azt csodáltuk, amikor hozzánk lépett a nagynéni egy nagyjából alkarom hosszúságú késsel (kard?), gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt meghámozott és felvágott nekünk egy pomelót, így mire észbe kaptunk, már vígan csócsáltuk.😋
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése