Este fél 7-kor indult a vonat Bundiba, addig is fent a hotel éttermében ejtőztünk. Előzetesen szóltunk a Bundi-i hotelnek, hogy későn fogunk érkezni, csak, hogy tudjanak rólunk. A vonatállomás bőven a városon kívülre esik, ezért már előre meglestük a helyi riksa árakat, hogy tudjuk, mennyit alkudjunk. 23:30-kor ért be a vonat és biztos, ami biztos alapon megkérdeztünk egy helyinek tűnő, bár nem túl szimpatikus lányt, hogy mibe szokott kerülni a tuktuk a városba, mire nemes egyszerűséggel azt válaszolta, kérdezzük meg a sofőröket, majd ők megmondják. Oké.🤣
A tuktukosokkal az a trükk, hogy előre le kell velük beszélni azt is, hogy mennyi, hány fő, hova, mindent egyértelműen, mert mindig próbálkoznak. Az első sofőr először azt mondta, elvisz minket 100 Rúpiáért, de mire a járgányhoz értünk, ez már fejenként volt értendő, majd pedig csak 2 km-re.
🙄
Már indultunk bele az éjszakába gyalog, de egy másik sofőr megállított minket, hogy ő elvisz egy 100-asért. Jó nagy elánnal el is indultunk, el is hagytuk úgy fél perc múlva a tatyóm, még jó, hogy pont hátranéztem, mert egy lelkes önkéntes már el is indult érte…🙊
Mivel újra a sivatagban vagyunk, este már kicsit hűvi van, de szerencsére hamar megérkeztünk a hotelhez, ahol már vártak minket. 🕦
Az az igazság, hogy egy kicsit már elfáradtunk Indiától. Kipróbáltuk, amit lehetett, megnéztünk már majdnem mindent, a nagy durranásokat legalábbis már láttuk. Ekkor már fél szívvel a következő országban voltunk.🫠
Bundi egy - indiai viszonylatban - kis település, 100.000 lakosú, de tippem sincs, hol fér el ennyi ember, mert sokkal kisebbnek tűnik. Azért volt néhány hely, amit meg szerettünk volna nézni, köztük 4 stepwell, amiből 2 fizetős. Ezekbe nem mentünk be, mert láttunk már eleget belőlük, de a pasi a bejáratnál azt mondta, hogy van egy belépő, ami 350 Rúpiába kerül és bemehetsz vele mindkettőbe, plusz a várba. Még a vár miatt sem akartuk megvenni a belépőt, ami egyébként gyönyörű, lentről. Viszont mindenki azt mondta róla, hogy eléggé elhagyatott, csak a majmok lakják. 🐒
Van még két másik stepwell, amik ingyenesek, de olyan szinten elhanyagolják őket, hogy az már szégyen. Amikor a hotel tulajdonosa elmesélte, hogy a város közkincsei, mint a vár és a stepwellek a nagyobb vállalkozók tulajdonában vannak (legalábbis részben), azért megjegyeztük neki, hogy elég szomorú, hogy ilyen szinten hagyják amortizálódni őket és még csak nem is kellene sokat tenni érte, elég lenne néha kiszedni a szemetet… 🗑
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése