26-27. nap 🇮🇳 CHITTORGARH

A szobánkhoz reggeli is járt, de mivel az büfé formában, sok jóra nem számítottam. Sergiot nem zavarja, ha csípőset kell reggeliznie, engem pedig az nem zavar, ha egyáltalán nem reggelizem, úgyhogy teljesen rendben indult a napunk. 👍🏻

Gyalog indultunk fel a várba, de a hegy lábánál felvett egy riksa és felvitt minket fejenként 20 Rúpiáért. A pénztárnál rakott le minket, aminek azért van egyfajta jelzésértéke. Ha kifizeted a 600 Rúpiás (7,5€) belépőt, minden épületbe bemehetsz, amit mindenkinek ajánlok. Ha viszont fél évet vagy úton, azért meggondolod, mit éri meg kifizetni. A hely erősen emlékeztetett Hampira, ami nagyobb, szebb és ráadásul ingyenes volt, de voltak olyan részek, ahova be tudtunk surranni fizetés nélkül. 🤣

Az indiai utcákon sétálgatva sok olyan élményben lehet része az ember lányának, miben otthon nem. Soha nem fogok tudni a sok, ramaty állapotban levő kóbor kutya látványához hozzászokni. Bár már legalább nem sírom magam el tőlük. Talán idővel kicsit mégiscsak megszoktam őket.😔

Viszont még mindig sokkol, ha olyat látok, hogy például az eb egy állat tetemét, vagy egy tehén ürülékét eszi. Azt a fanatizmust, amiről hallani, itt nem látni a tehenekkel kapcsolatban, mert simán bottal verve hajtják őket arrébb, ha arról van szó, de még mindig jobban bánnak velük, mint a kutyákkal, mert a teheneket legalább - már amikor - etetik. De az ebek semmit sem kapnak, iszonyat harcok dúlnak köztük a területekért és ha a szemétben nem találnak semmit, nos, marad a bocikaki. 💩

Na de visszatérve Chittorgarh-ra, a várkomplexum azon része, ahova be tudtunk menni fizetés nélkül nagyon tetszett, egy misét simán megér annak, aki a környéken jár, sajnos minket már annyira nem könnyű Indiában lenyűgözni, mert tényleg sok, varázslatosabbnál gyönyörűbb helyeken voltunk. A hónap lezárásának azonban tökéletesen megfelelt, készen álltunk elhagyni Indiát.🇮🇳

10.-én este indult a vonatunk vissza Ahmedabadva, ahova másnap délelőtt érkeztünk meg. Az égvilágon semmit nem terveztünk az utolsó másfél napra, csak ettünk a kedvenceinkből, amikkel most néhány hónapig nem fogunk találkozni (személy szerint annyi sajtos popcornt ettem, amennyi csak belém fért), és lélekben felkészültünk a következő csoda-országunkra, Vietnámra.🇻🇳

Sokan írnak nekem, hogy hogy lehet egy ilyen többhónapos utat finanszírozni. Mindig azt válaszolom, hogy Ázsia semmivel sem drágább, mint otthon lenni. Hogy ezt konkrét tényekkel tudjam alátámasztani, kiszámoltam, mennyit költöttünk Indiában. Az összeg nem pontos, sokszor felfelé kerekítettem, ennél egyébként lehet még olcsóbban is utazni, a felső határ pedig természetesen a csillagos ég, de mi 400€-t költöttünk fejenként a 29 nap alatt. Ebben nincs benne a repjegy. Viszont beleszámoltam a vízumot, az összes vonatjegyet, a szállások értékét, és minden egyebet, amit vettünk-ettünk-költöttünk.🇮🇳