Valamiért nekünk sosem akarnak elsőre összejönni a dolgok úgy, ahogy kellene nekik. A “csettintésre”-t pedig engedjük is el… Tehát a vonatunk Bécsbe - ahonnan 14:00-kor repültünk -, hajnali 4:40-kor indult volna. Azért olyan korán, mert az a jegy 5€-val kevesebbe került, mint a következő árkategóriájú és azért csak volna, mert végül bő 3 órás késés lett belőle. Megtanultam a leckét, legközelebb egy nappal hamarabb megyünk és a reptéren alszunk, abban egyébként is perverz élvezetemet lelem. Amikor az állomásra kiérve folyamatosan jöttek az email-ek a késésről, ami egyre több lett, szinte már kezdtem bepánikolni, végül nekiálltam meglesni az egyéb lehetőségeinket. Mivel 300 km-re élünk Bécstől, a taxit nagyjából rögtön ki is zártam, a Flixbus pedig csak kora délután ért volna oda. A blablacar szintén kiesett, úgyhogy maradt a vonat, amiből akadt 2-3 is, de még a legolcsóbb is 45€-ba került. Viszont amikor 6:15-kor jött az email, hogy már minimum 3 órás késésnél tartunk, mondtam emberemnek, hogy szerintem most meg kellene vennünk a jegyeket a kövi vonatra (6:48). Már épp bólintott volna rá, amikor 6:35-kor kinyitott a pénztár, úgyhogy gyorsan be is sunnyogtam, hátha szenvedő ábrázatom meghat valakit, és átírják a jegyeinket. Ez pontosan így is történt. Jó, nem nagyon vonatoztam korábban, nekem arról fogalmam nem volt, hogy ez így teljesen rendben van, így mire könyörgésem végére értem, hogy légyszi és 3 repülőnk van és fel kellene kerülni egy vonatra, már nyújtotta is a lány az igazolást a jegy átírásáról. Ekkor egészen pontosan 6:42 volt, úgyhogy sprintelhettünk is a vonathoz. Így 9 óra helyett 10-re értünk Bécsbe, ahol - minő meglepő fordulat -, a következő - reptéri - vonat is késett 25 percet. De persze még így is bőven időben voltunk.🙏
Tehát első utunk Indiába vitt, Abu-Dhabi-i átszállással. Mivel a Wizzairrel repültünk, elővigyázatból nem vettük meg a rögtön rákövetkező jegyet Indiába, ugyanis eredetileg úgy nézett volna ki, hogy 21:45-ös landolás után 00:20-kor indultunk volna tovább, itt túlságosan is sok banánhéjon tudtunk volna elcsúszni, úgyhogy egy napot a reptéren töltöttünk. A Bécs-Abu-Dhabi jegy összesen 180€-ba került kettőnknek, egy feladós táskával. Pont azt beszéltük, hogy szinte biztos, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a Wizznél kifizettük ezt az 50€-s különbséget, mert az emberek olyan szinten pofátlanba mentek át, akkora csomagokkal szálltak fel kézipoggyász címszó alatt, amikbe az összes létező cuccunk belefért volna. Én meg a kis plusz jógamatracom miatt izgultam… Végül természetesen olyan flottul ment minden, hogy simán elértük volna a csatlakozást, így viszont keresztbe-kasul felfedezhettük a repteret, alkalmas zug után kutatva, ahol tudunk majd hunyni egyet és a hőmérséklet valahová a benti 10 és a kinti 40 fok közé esik félúton. Végülis az egyedüli ilyennek az épület előtti, ventillátorral ellátott dohányzásra kijelölt hely volt, ahol a padok pont olyan szélesek voltak, hogy leterítve a jógaszőnyegem, durmolni is lehessen rajtuk. Ejtőztünk is néhány órát, aztán amikor már kezdett elviselhetetlen lenni a hőség, visszamentünk a reptérre elvégezni a reggeli miegymásainkat, majd tovább kutattuk, hol tudnánk még aludni kicsit. Utoljára szerda reggel keltünk fel és itt már péntek reggelnél jártunk. Ha ez egyáltalán lehetséges, bent még az előző napnál is hidegebb volt, így újból kint, az épület tövében egy árnyékos padon aludtunk még két órát (miközben tőlünk 10 méterre munkások ügyködtek). 👷
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése