ELŐJÁTÉK

Gondoltam, mielőtt elkezdem a beszámolóm következő utunkról, írok pár sort. Az egyik, amit meg szeretnék jegyezni, hogy most már jóval felkészültebb vagyok, mert már tudom, mire számítsak. Az előző út előtt, amikor összeraktuk a csomagomat, gyakorlatilag sírva fakadtam, hogy milyen keveset tudok magammal vinni. Ezúttal, immár saját elhatározásból még annál is kevesebbet pakoltam, és csak egy kicsivel többet, mint a minimális szükségletem. Ezen kívül, mivel a nyáron nagy krémpróbálgatásokba voltam és sok békát megcsókoltam, mire meglett a királyfi, az összes kis béka-krémemet bepakoltam, mert abból napról napra csak kevesebb lesz. Csináltam róla képet, hogy hihető legyen, hogy tényleg nem kell sok a boldogsághoz. Mondjuk ha csak egy kisebb tatyót vihetnék, az is elég lenne, mert igazából egy bikinin, váltás ruhán, az ebookomon, a telómon és a jógamatracomon kívül tényleg minden mást nélkülözni tudnék. Na meg a naplóm. Az természetesen jön.📕

Amikor elkezdtem a naplóírást, eszembe nem jutott, hogy blogot fogok belőle csinálni, tényleg csak egyszerű útinaplónak szántam, hogy ne felejtsem el az olyan apróságokat, mint első benyomás, érzések, momentumok. Mert mindegy, mennyi fotót csinálsz egy nyaralás során, mindent, ami azon kívül történik, elfelejtesz. És még csak sok idő se kell hozzá. Amikor július elején elkezdtem bepötyögni a naplóm a gépembe, máris egy csomó mindent elfelejtettem, annyi új impulzus ért, új élményekkel gazdagodtam a 3 hónap alatt és amikor visszaolvastam az első napokat, akkorákat kacagtam, hogy Sergio megjegyezte, bárcsak beszélne magyarul, hogy ő is olvashassa.😁

Amikor elkezdtük tervezni a kövi utunkat,  számomra két dolog nem volt kérdés. Az első, hogy - ezúttal - el akarok jutni Balira. A második, hogy Indiába vissza akarok menni. Erre az útra kicsit unalmasabb, átlagosabb országokat terveztünk, mivel az IGAZI Ázsiát én még mindig nem láttam és, mert most már szabadabban mozoghatunk. Ámbár az unalomig csócsált országokat céloztuk meg, véleményem szerint kicsit se lesz szokványos, egy csomó érdekes dolgot tervezünk, én már nagyon izgatott vagyok.🤗

Így alakult, - és mert a legolcsóbb is így volt - hogy utunk első állomása rögtön India lett. A nagy távolságok miatt azonban úgy döntöttünk, hogy most csak egy területre fogunk koncentrálni, így sokkal többet láthatunk, nem fogunk annyi időt a vonaton tölteni. Sőt, ha már ennyire jól állunk, el is kezdtem nézegetni, hogyan lehetne mégiscsak megoldani, hogy indiai telefonszám nélkül tudjak vonatjegyet venni, ami 3 okból is nagyon fontos volt.

Az egyik, hogy annyi pici gombostűt szúrtunk le a térképünkön, hogy pontosan meg kellett terveznünk, mely városra hány napot szánunk, hogy mindent láthassunk. Azonban ha nem vehetünk előre vonatjegyet, pénzt és időt veszítünk, mert előző alkalommal is sokszor kellett módosítanunk, mert nem kaptunk jegyeket.

Második, hogy mindig felárral tudtuk csak megvenni és oda, ahova még maradt, mert ez India legolcsóbb közlekedési módja, így hamar elfogynak a helyek.

A harmadik ok pedig az volt, hogy nemcsak azzal veszítettünk sok időt, hogy nem kaptuk meg azt a jegyet, amelyiket akartuk, hanem azzal is, hogy órákat és így összességében napokat veszítettünk azzal, hogy sorban álltunk a jegypénztárnál.⏰

Tehát megvolt a hova és megvolt a mikor, úgyhogy nekiálltam megszervezni a hogyant. Több applikáció is létezik az indiai vonatjegyek megvásárlására, ezekből kettőt ki is próbáltam, jegyeket végül nem kaptam, a pénzt viszont azonnal levonták, de végül vissza is utalták, de itt el is engedtem az app témát, mert hosszasan emailezgettem az Indian Railways hivatalos jegyértékesítőjével, az IRCTC-vel, ahova, tök mindegy, hol veszed a jegyed online, be kell regisztrálnod. Ők pedig azt tanácsolták, próbálkozzak inkább az ő oldalukon keresztül. Miután a regisztrációs problémáimat is sikerült megoldanunk (regisztrálni indiai szám nélkül, amit először nem engedett), elkezdtem megvenni a jegyeket.🇮🇳

Összesen 15 helység került a listánkra, amikre 28 napunk volt. Igen, kicsit erőltetett menet, de pont ezt akartuk, majd pihenünk Balin. Tehát összesen 17 db vonatjegyre volt szükségem, abból 10-et meg is vettem első körben. Volt, ahova még nem engedett a rendszer jegyet venni, volt, ahova annyira nem volt fontos előre megvenni. Azonban amikor másnap mentem volna vissza az oldalra, hogy folytassam, egy hibaüzenetet kaptam, miszerint a profilom blokkolva lett.

Eredetileg egy indiai címet adtam meg, mert nem engedett máshogy regisztrálni az oldal, viszont fizetéskor a gépem automatikusan beírta az igazi címemet, ami azt jelezte a rendszernek, hogy nem vagyok okés. Itt egy majd’ egy hetes folyamatos email csere-bere kezdődött, mire sikerült mindent elrendezni és újra visszamehettem, amikor pedig a hitelkártyámat blokkolta az oldal, de Revolut a barátunk és egyébként még jobban is váltja a Rúpiát, úgyhogy gyorsan meg is vettem a maradék jegyeket, mielőtt újra meggondolja magát a rendszer. Vagyis majdnem mindet, mert kiderült, hogy egy hónapon belül csak 12-t vehetsz, úgyhogy meg kellett várnom a hónapfordulót. 

Az összes jegyet a második legolcsóbb osztályra vettem, azaz oda, ami már nem osztály, Sleeper-nek hívják. Ennél csak egy olcsóbb van, de azt inkább kihagynám. Igazából nagyon nagy különbségek számomra nincsenek az osztályok között, árban viszont bőven, így egy csomó pénzt megspóroltunk azzal, hogy előre megvettük a jegyeket, melyek így fejenként összesen 48€-ba kerültek. 💲