9.-10. nap 🇮🇳 KALKA

 

A vonat 16:55-kor indult Ambalaba és hajnali 4-kor érkeztünk meg. Ahogy közeledtünk észak felé, úgy csökkent a hőmérséklet, magyarán szétfagytam. Ezen kívül ez az utazás pont egy olyan időintervallumot ölelt fel, amikor még túl korán volt az alváshoz, aztán pedig már azért nem lehetett, mert már meg is érkeztünk. Az állomáson majdnem 6 órát vártunk a csatlakozásra.🥶

Indiában sok esetben van arra lehetőségük a nőknek, hogy elszeparálják magukat a férfiaktól. Például léteznek olyan vonatok, metró, ahol vannak “csak nőknek” vagonok, a buszokon az első pár üléssor nőknek van fenntartva, és szinte kivétel nélkül minden állomáson láttunk női várótermet. Elvileg oda férfiak nem léphetnek be, de ezen az állomáson a többi váró annyira tele volt, hogy már eleve volt bent néhány férj, úgyhogy mi is itt foglaltunk helyet, amíg nem jött egy bácsi, aki elzavarta a pasikat. Vitatkozni nem akartunk vele, mert a szemünk láttára vert meg egy srácot, aki - többszöri felszólítás után is - bent volt a női részlegen, így Rómeóm elfoglalta helyét szó szerint az ablakom előtt, én meg bent vártam az összes értékünkkel. Be kell vallanom, hogy nagyon romantikus volt, ahogy kintről vigyázott rám. Mire jött a vonat, már olyan fáradtak voltunk, hogy folyamatosan bealudtunk, ami veszélyes volt, mert az Ambala-Kalka út alig bő egyórás volt, nem lett volna jó átaludni a megállónkat.😴

Kalka egy kis település és egyetlen okból volt érdekes számunkra: innen indul a Shimla-i vonat. A Diwali nagy napjára értünk ide, ami olyan, mint nálunk a Szilveszter. Nem az új év, hanem a buli miatt. Azt olvastam, hogy elvileg idén Delhi betiltotta a tűzijátékot és a petárdát, a környezetszennyezés miatt, de ez az indaiakat annyira nem zavarta, hajnali egyig olyan durrogtatások voltak, hogy szó szerint rezgett bele az ablak.🎉

Említettem, hogy nem szeretheted Indiát anélkül, hogy néha ne utálnád. Ez egy olyan nap volt. A hotelünk szerencsére közel volt az állomáshoz, és az eddigi legdrágább volt, 17€ egy éjszakára és ez volt a legolcsóbb Kalkában. Nem az a baj, hogy az egyik legrosszabb volt, amiben valaha megszálltunk, csak pont ezért nem jó többet fizetni egy szállásért, mert többet is vársz el. Annak idején Hampiban konkrétan egy putriban aludtunk, de csak 5€-t fizettünk érte és nem is vártunk semmit, halálosan boldogok voltunk ott. Mivel már a Himalaya lábánál voltunk és este hűvös volt, a melegvíz hiánya egy kicsit mélyen érintett, főleg, hogy hajat kellett mosnom, az meg pláne, hogy aztán egyáltalán nem volt vizünk.. Az ágy állapotát inkább meg se vizsgáltam közelebbről, a gekko a falon pedig abszolút alap. Kérésre kaptunk  valami jobb napokat látott WC-papírt (ha nem kérünk, nem adnak), amit küldtem is vissza azzal a lendülettel, de szerintem a pasi látta a fejemen, hogy durran el az agyam lassan, mert néhány óra múlva hozott egy frissen vett, új csomagolású, teljes gurigát. (Ilyenkor azért el tudom szégyellni magam, mert néha tényleg igyekeznek, csak alapvetően nem azok a nagy vendéglátósok)🧻

Miután aludtunk 2 órát, elindultunk felfedezni a települést, elvégre csak egyetlen napunk volt Kalkára. Kinéztünk pár éttermet, de akkor pont mind zárva volt, néhány később se nyitott ki. Ekkor már nagyjából egy napja nem ettünk mást, csak kekszet, úgyhogy amikor egy mellékutcában bóklászva egy picike kifőzdére bukkantunk, ami akkora volt, mint egy garázs, viszont sokan voltak ott helyiek és 3 helyi néni főzött, bementünk. Először egy zöldséges tésztát rendeltünk, de csípett, mint állat, úgyhogy Sergio rendelt nekem egy másikat, amit külön nekem készítettek el nem csípősen és olyan finom volt, mint még soha. Rendeltünk még egy csomó (20 db) momo-t, főzve és sütve is, amik szintén iszonyatosan finomak voltak és szerettünk volna tavaszi tekercset is, de szerencsére addigra elfogyott, mert megenni már nem bírtuk volna. Mindezért 220 Rúpiát (2,5€) fizettünk. Az agyam eldobtam.🍜