A vonatunk eredetileg reggel 7-kor indult volna Shimlába. Amikor a jegyeket vettem, a Shimla-i jegyek voltak az egyedüliek, amiket csak várólistával tudtam megvenni. Ezeket elvileg meg szokták végül adni, de most benne jártunk a Diwaliban, így minden körülményesebb volt. Amikor reggel 6-kor szólt az ébresztő, felmentem az IRCTC oldalára, de a jegyeink még mindig várólistásak voltak, úgyhogy inkább elengedtük. Töröltem a jegyeket, amiknek az árát úgy egy hét múlva vissza is kaptam, majd aludtunk néhány órát. Úgy keltünk, hogy pont odaérjünk a deles vonatra. 🚂
A pénztárnál vettük meg a jegyeket a Toy Trenre (mert olyan kicsi), ahol már csak az ömlesztőbe volt hely, vagyis nem, mert az nem volt (mármint hely), volt ellenben egy csomó új élmény. Az eredeti jegyek 630 Rúpiába kerültek volna helyjeggyel, faszányos ki-, azaz rálátással, amiből a 100 Rúpiás jegyek lettek földön üléssel. Míg Sergio az ajtóban (ami végig nyitva volt) küzdötte ki minden talpalatnyi helyét és cserébe a látványban is része volt, én addig a csomagjainkon helyezkedtem el a sarokban, de legalább ülhettem. A vonatút, ami Kalkától Shimláig visz, a Himalayan halad keresztül, nem is inkább a távolság miatt tart 5 órán át, hanem mert a picike vonatunk picike síneken közlekedik. Egy idő után az emberkék, felfedezvén jó dolgom, túrtak volna ki kényelmes helyemről, mondván, odaengednek a férjemhez, de köszöntem szépen, nagyon jól megvoltam én magamnak a sarokban.
Megérkezvén a Himalaya 18 fokjában találtuk magunkat, viszont napok óta először friss levegőhöz jutottunk. Ez volt a jutalmunk.🏔
Shimla lélegzetelállító. Nem tudom, mihez hasonlítsam. Talán egy kicsit a téli Ausztriára emlékeztet. Karácsony idején, hó nélkül. Az épületek gyönyörűek. Kis séta után megérkeztünk a hotelhez, ahol közölték, hogy nem hirdetnek az Agoda nevű oldalon, sőt, azt se tudják, mi az. Sergio nekiállt üzizni azzal a bizonyos Agoda nevű oldallal, hogy mégis mi történhetett, közben pedig a recepciós felajánlotta, hogy megkaphatjuk ugyanazon az áron ugyanazt a szobát, de csak másnap, aznapra pedig egy másikat ad, ha szeretnénk. Végül kezdett kicsit elfajulni a dolog, az Agoda már hívogatta a hotelt, egyszer csak megjelent egy főnöknek tűnő pasi és jéé, egyszerre eszükbe jutott, hogy mégiscsak ismerik az Agodát és a foglalásunk is meglett. A hotel egyébiránt borzalmas, a szoba pedig még annál is, de volt már rosszabb is és legalább volt forró vizünk, ami az esténkénti 8 fokos hőmérsékletnél valóságos áldás. Az első éjszakás szobacsere miatt később visszakaptunk 200 Rúpiát, miután szóltunk az Agodának, hogy azért nem volt minden teljesen klafa. 🗻
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése