A két nappal korábbi fagyoskodás meghozta a gyümölcsét és reggelre betegen keltem. Életem imád doktorosdit játszani, úgyhogy mire észbe kaptam, már belém is borította a fél házi patikánkat, bár tény, hogy egy órán belül összeszedtem magam annyira, hogy kezdhessünk valamit a nappal. Előző este láttunk egy kifőzdét, ami roppant ígéretesnek tűnt, oda mentünk reggelizni, vagyis csak Sergio, én csak egy teát gyűrtem le. 🫖
Még este szerettünk volna teázni a hotelben, de valamiért nem igazán jut el hozzájuk, hogy cukor nélkül innánk, így ezúttal kezünkbe vettük az irányítást, az utcán vettünk gyömbért, némi mentát és citromot, kértünk teavizet a hotelben és a szobacsere után kiültünk a teraszra napfürdőzni és gyönyörködni a Himalayaban. 🍵
Később elsétáltunk a vasútállomásra, mert szerettünk volna oda-vissza jegyet venni egy hídhoz, amit a vonatról láttunk, valamint érdeklődni a kalkai visszaútra szóló, még várólistás jegyünkről. Nos, a jegypénztárban a bácsi megnyugtatott minket, hogy teljesen nyugodtan felejtsük el mind a hidas kirándulást, mind pedig, hogy ezúttal megkapjuk a jegyünket visszafelé, ugyanis egyik sem fog megtörténni, majd az utazás előtt ismét vehetünk egy jegyet a tömegvagonba. Oké.🤷🏽♀️
Annak ellenére, hogy tényleg ramaty állapotban voltam, ha ez lehetséges, még szerelmesebb lettem Shimlába. Ha a belváros egy osztrák hegyi falura emlékeztet, akkor a város egésze a Himalaya Cinqueterréje. Ami nagyon elkapott az az, hogy sose láttam még települést, ahol a belváros a hegy tetején lett volna. Nem, mintha jutott volna belőle a hegy lábáig, mert addig nem ért le. Shimla a hegy csúcsán indul egy katolikus templommal, és onnan csorognak le a szűk kis utcákat övező fából és palából készült viskók és kőből emelt hotelek. Kihasználva a hely természetes adottságait, sok épület fala maga a hegy, ahogy a mi hotelünkké is, ami első blikkre kicsit nyomasztó - Sergio találóan el is nevezte Mordornak -, de a balkon sokat dobott a hely pozitív megítélésén. Ami pedig a legjópofibb, hogy az emeletek lefelé számlálódnak. A mi szobánk az elsőn van, vagyis ahogy belépünk, a recepció mellett elhaladva egy emeletet kellett ereszkednünk. Shimla valóban fentről lefelé épült meg.😍
Vettünk egy-egy kiló almát és mandarint, amihez foghatót gyerekkorom óta nem ettem, mindezt összesen 1€-ért, amikor pedig ráadásként találtunk egy kifőzdét, ahol olyan sült tésztát ettünk 50 centért, mint még életemben soha, kijelentettem, hogy itt akarom leélni az egész életemet. 🍎
Napnyugtáig körbejártuk Shimlát, aminek az egyik feléből a másikba egy alagút vezet keresztül a hegyen, majd a hegycsúcsot megkerülve egy kanyargó, bazársorral övezett út vezet vissza a “városba”.
Mivel az erőmből nagyjából eddig futotta, ahogy egyre hűvösebb lett, lettem én is rottyon, úgyhogy vacsi után gyorsan visszamentünk a hotelbe, ahol vagy 2 liter teával ütöttük ki magunkat.☕️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése