Shimlának van egy hatalmas majom-Istenszobra (Hanuman), ami 2500 méter magasan helyezkedik el (maga a belváros 2200m). Az utolsó Shimla-i napunkra semmi mást nem terveztünk, csak ennek a szobornak a meglátogatását. Alapvetően nem egy bonyolult produkció, kényelmes tempóban 1 óra alatt megjárható, én viszont már az út felénél szidtam magam, mert eleve nem kaptam levegőt, amin a 2 km-es lépcsőzés sem javított, sőt, konkrétan fuldokoltam, de hát csak magamnak köszönhettem, tudtam előre, hogy az a majom közelről nem lesz egy nagy eresztés, sosem az. Pláne, hogy pont a lába körméig értünk fel. Utunkon fölfelé és lefelé is megannyi majom kísért minket, és most először még az indiaiak is féltek tőlük, úgyhogy mi is próbáltuk kerülni őket. 🐵
Reggel a 10:40-es kalkai vonatot céloztuk meg. Hogy ezúttal helyünk is legyen, kicsit hamarabb mentünk ki az állomásra. A várólistás jegyeinket valóban nem kaptuk meg, így ezeket is törölni kellett, de legalább spóroltunk 30 €-t, jól fog az még jönni. És legalább egy csomó új élménnyel gazdagodtunk, például, hogy nem kisebb személyiség, mint Snoop Dog aludt a hátizsákomnak dőlve. Velünk szemben egy anyuka ült, akinek minden órában másik síró gyerek volt a kezében, amikor pedig épp egy sem, sugárban hányt kifelé az ablakon. Lüktető fejfájással érkeztünk Kalkába, ahol fejenként 35 Rúpiáért vettünk vonatjegyet Chandigarhba, mert másnap onnan volt vonatunk. 🚬
Az út alig félórás volt, a hotel pedig mindössze 1 km-re az állomástól, vagyis csak volna, mert - bár visszaigazolták a foglalást - érkezéskor közölték, hogy nem maradhatunk, ugyanis nincs engedélyük külföldiek elszállásolására. Indiában akkora az árkülönbség a két engedély között - helyi/nemzetközi -, hogy a kevésbé turisztikai településeken sok hotel csak az egyiket fizeti ki. Ami viszont érdekes, hogy itt még ellenőrizték is, vacsi után hozzánk lépett egy rendőr, hogy melyik hotelben szálltunk meg.👮🏾♂️
Szóval a mikor a hotelben szóltak, hogy tipli van, elkértük a wifi kódot és lefoglaltuk egy közeli hotel egyik szobáját, ahol ráadásul még kevesebbet is fizettünk (6€). 💲
Ennél a hotelnél minden gond nélkül becsekkolhattunk, majd kigoogliztunk egy helyi éttermet és rongyoltunk is enni, mert már igencsak kopogott a szemünk.
A szokásos lepények mellé rendeltünk egy ubis Raitát és kipróbáltunk egy joghurtos-pikáns rizst (Kadhi Rice) is, végül kereken 500 Rúpiát (6,25€) fizettünk.🍛
Vacsi után belebotlottunk egy szimpatikus fodrászatba. Mivel ekkor már 4 hónapja nem vágta hozzáértő személy (értsd: bárki, aki nem én vagyok) szép szerelmem haját és feltűnt, hogy már-már elhomályosodik a tekintete a vágytól, bezavartam egy birkanyírásra, ami 100 Rúpiába került. A biztonság kedvéért mutatott nekik néhány korábbi hajvágós videót, csak, hogy végül ne indiaiként távozzon, ők meg annyira belelkesültek, hogy hozták a mesterfodrászukat, aki szebbé varázsolta, mint valaha. ✂️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése