ABU-DHABI

Mikor leszállt az est, elindultunk felkutatni a kettes terminált. Bárkit kérdeztünk, azt mondta, csak taxival megközelíthető, abból meg annyira nem kértünk, pláne, hogy csak 2 km-ről volt szó, inkább sétáltunk. Elég hamar egyértelművé vált, miért van a T2 ennyire elszeparálva. Innen indulnak a fapados indiai járatok és ez a terminál gyakorlatilag a reptér szégyene. Gondolom nem akarják a sok, agyonmálházott indiait a csillivilli termináljaikban látni. Azt egyébként még mindig nem tudom, miért mondták, hogy nincs összeköttetés, mert amikor odaértünk, pont indult az A1-es busz, ami a többi terminálnál is járkált egész nap.🛫

Az Indigo nevű társasággal utaztunk, mert akkor, amikor a jegyeket vettük, az volt a legolcsóbb. Eredetileg Delhibe terveztünk érkezni, és onnan elindulni lefelé, de annyit töketlenkedtünk, míg faszán megdrágult minden, hogy végül Ahmedabadba repültünk Mumbai-i átszállással, amiért fejenként 115€-t fizettünk, ami már egy 30 kilós check-in csomagot is tartalmazott. 🪷

Természetesen megint késéssel indultunk, 00:20 helyett majdnem 2 volt, mire felszálltunk, de ez nem is volt akkora baj, mert majd‘ 8 óránk volt a csatlakozásig, az teljesen mindegy, hol várjuk meg. 

Amikor legutóbb - rögtön a Covid után - itt jártunk, volt egy vízum akció a túristák visszacsalogatására, és semmit nem kellett érte fizetnünk. Most a sima 30 napos e-vízumot igényeltük meg, ami fejenként 25$-ba került.📇

Tehát reggel 6-kor értünk Mumbai-ba, ahol el is intézték a szükséges ellenőrzéseket, így Ahmedabadban már a kutyát sem érdekeltük érkezéskor. Mumbai-ban terminált kellett váltanunk, ahova egy ingyenes shuttle busz vitt át minket, röpke 20-30 perces várakozást követően (szégyelld magad Abu-Dhabi). Mire leadtuk a csomagjainkat, átmentünk a biztonsági ellenőrzésen és tóltunk egy kis chipset (a reptéri kaja borzalmasan nézett ki és drága is volt), addigra a 3 napos ébrenléttől gyakorlatilag folyamatos narkolepsziás rohamaink voltak, bárhol ültünk le, 5 percen belül elaludtunk.😴