15.-16. nap 🇮🇳 JAIPUR

Délben kicsekkoltunk és elslattyogtunk az előző esti étterembe kihasználni annak adottságait (internet) és kivárni a vonatunk 17:55-ös indulását. Kipróbáltunk egy babos rizst is (Rajma Rice), amihez egy csomó naant és teát fogyasztottunk. 🫖

Chandigarh érdekessége, hogy önálló államnak minősül. Ettől függetlenül nem hajtott a vágy, hogy közelebbről is megismerjük, amúgy is csak a csatlakozás miatt voltunk itt. A város vonatállomása is eltér az átlagostól, ugyanis csilliárd madárka él és csivitel a peronokat fedő tetőzeten, amitől az állomás állandó füttykoncert alatt senyved, garantált a perceken belüli fejfájás. 🦜

A vonatunk hajnali 4:40-kor érkezett Jaipurba, a szállást pedig előrelátóan az állomáshoz a lehető legközelebb foglaltuk le és reméltük, hogy az Agodán található információk hitelesek és valóban van náluk korai bejelentkezés. A recepciós fiúk a bejárat mellett matracokon épp az igazak álmát aludták, nemigen örültek nekünk és közölték, hogy legkorábban délben tudunk bejelentkezni. Mondtuk, hogy semmi baj, akkor itt várunk, ami még kevésbé tetszett nekik, úgyhogy mégiscsak lett korai bejelentkezés, bár hozzátette, hogy az egyetlen szabad szobát kapjuk, ami nem az eredetileg általunk foglalt, de később kicserélhetjük, ha akarjuk. Nem akartuk, teljesen rendben volt, amit kaptunk, így hajnali 6-kor már húzhattuk is a lóbőrt.😴

Jaipur India 10. legnépesebb városa a a maga 3 millió lakosával és csakis az én óhajomra jöttünk ide, Sergio ugyanis járt már itt és utálta. Ami miatt ide vágytam, az a híres Pink City, azon belül is a  Hawa Mahal, de én alapvetően nem láttam annyira borzalmasnak a várost, sőt, nekem kifejezetten tetszett és szerintem már spanyolom se utálja annyira.😅

Maga az emlékmű (Hawa Mahal) kisebb, mint gondoltam, de még így is volt vele egy wow pillanatom. Szerettünk volna teázni egyet a szemközti bárban, de ők meg ezért olyan árat szerettek volna, hogy nevetve távoztunk. Lefelé lépcsőzve egy pici teraszra bukkantunk, egy ékszerüzlet teraszára, meg is torpantunk néhány kép erejéig és beszédbe elegyedtünk két sráccal, akikhez az üzlet tartozott. Jaipurban az egész világ beszél néhány szót spanyolul, szerintem ide csak és kizárólag spanyol turisták járnak. Rövid időn belül megérkezett a 3. testvér, egy idősebb pasi, aki folyékonyan beszélt spanyolul. Meséltük neki, hogy kb 1 deci teáért 150 Rúpiát (1,90€) akartak lehúzni rólunk, amin jót kacagott hozzátéve, hogy a legjobb az egészben, hogy a teát eredetileg közvetlenül az üzlet alatt, az utcán veszik meg potom áron, majd adják el fent a többszöröséért. 🫖