Megérkezésünket követő reggelen elsétáltunk a pályaudvarra, mert valamiért nem engedett jegyet venni az internetes rendszer. Elég hamar kiderült, miért. Természetesen az ünnep miatt mindenki útra kelt szárazföldön is, így a következő 5 napra az összes jegy elfogyott, minden irányba, minden vonatra. Sebaj (mondom én), KL még mindig a világ legmenőbb városa, hónapokig se unnám meg, úgyse tudunk mást tenni, maradunk hát még 3 napot.🥰
Átnéztük még az egyéb lehetőségeinket és másnap visszamentünk megvenni a jegyet Ipohba. Bár KL-ban az egész belváros könnyen bejárható az ingyenes buszokkal, sokszor inkább sétálunk, mert megőrülök a városért. Indonézia előtt voltunk 3 napot és az egész indonéz kínlódás alatt KL-ról álmodoztam.❤️
Megörülvén, hogy egy hónap rizs és tészta után végre újra ehetünk bármit – olcsón -, napi szinten kómába zabáltuk magunkat a kebabokkal és a Kfc-hez hasonló csirkékkel, amiket pedig reggelente a zacsis levesekkel egészítettünk ki.🥢
KL-ban rengeteg az indiai, gondolkodtam is rajta, ha valaki egy kis ízelítőt szeretne Indiából, de fél elutazni, elég KL-ba mennie, mert a lényeg ott is átjön, a karattyolásuk, a jellegzetes szaguk, a stílusuk, minden, ami jellemzi őket, teljes mértékben megtapasztalható ebben a városban, ami a putri és a futurisztika egy izgalmas kontrasztját képezi. A kínai újév alatt pedig pláne, mert szinte kiürült a város, már amennyire egy akkora város ki tud ürülni, az utcákon csak indiaiakat lehetett látni, malájokat alig, a kínaiak pedig az ünnepléssel voltak elfoglalva.🎉
Az egész hétvége a kínai újévről szólt. A nyúl éve kezdődött, ezért mindenki piros nyuszis pólót hordott, az összes bevásárlóközpont pirosba borult, mindenhol kínai standokat állítottak fel, sokan népviseletbe öltöztek. Sok helyen áldásokat osztogattak, a kínai templomok pedig megteltek. Varázslatos volt az egész város.🪄
Mivel a kínaiaknál szokás, hogy újévkor megvendégelik felebarátaikat, sokan ezt kihasználva a templomok előtt telepedtek le kéregetni, gyakorlatilag néhol sorokban ültek, ezért ilyenkor biztonsági őröket is láttunk, akik a rendet voltak hivatottak fenntartani, nehogy összeverekedjenek a kéregetők. Egész hétvégén petárdáztak és tűzijátékoztak, főleg a mi környékünkön, Chinatownban (nyilván). Sok kínai étterem napokra bezárt.🔒
3 nap után nem maradtunk tovább a szálláson, mert már ölni tudtunk volna egy ablakért. A város déli részén foglaltunk szobát, reményeink szerint hatalmas ablakkal, 16€-ért. Fel is kerekedtünk hát délután. Mivel az a környék jóval kiesik az ingyenes buszok vonalán, mindenképpen metróval kellet mennünk, amit KL-ban megállónként kell fizetni. Emiatt késő délutánra halogattuk az indulást, hogy később már ne kelljen még egyszer bemetróznunk a városba.Ⓜ️
Indulás előtt teljesen véletlenül beléptünk az Agoda oldalára, ahol egy üzenet várt a hoteltől, miszerint ha délután 6-ig nem igazoljuk vissza, hogy megyünk, akkor törlik az előző esti foglalásunkat. Még bőven időben kiértünk a hotelhez, de Sergio már útközben mondogatta, hogy figyeld meg, az ünnep miatt nem foglalkoznak a foglalásokkal és kiadják a szobánkat, mire odaérünk. Hogy igaza lett-e? Hát hogy a viharba ne…🤣
Már amikor beléptünk az ajtón és mondtuk, hogy foglalásunk van, már abban a pillanatban tudtam, hogy bajban vagyunk. A recepciós srácok egy darabig nézegették a gépen a foglalásokat, de egyértelmű volt, hogy csak műsor az egész, itt nekünk szoba nem lesz. Rövidesen elő is adták a történetet, hogy rossz a szobánk, valami baleset történt, nincs víz, meg úgy általában használhatatlan. Semmi baj, kérünk szépen egy másikat.😅
Hááát az egész hotel tele, sajnos nem tudnak mit tenni. Oké, de nekünk foglalásunk van. Szerettek volna hívni minket, de ugye nincs megadva maláj telefonszám, így nem tudtak szólni (nyilván a mi hibánk). Időközben egyikük elkezdett telefonálgatni, feltételeztem, hogy a főnökkel, de sokra nem jutott. A társalgás maga egyébként még vicces is lett volna, mert mindez hang nélkül, a google fordítóval zajlott, mert nem beszéltek az égvilágon semmilyen idegen nyelven.🙄
Úgy mentem oda, hogy addig balhézok, míg nem kapunk egy
szobát, de így hogy? Inkább csendes háborúnak tűnt a helyzet, úgy némileg nehéz
tiszteletteljesnek tűnni. Úgy egy óra értelmetlen vita után kezdett elfogyni a
türelmem, nem úgy látszott, mintha bármi alakulóban lett volna. Annyira nem
éreztem mulatságosnak a helyzetet, főleg, hogy 22.-e volt, az ünneplés épp a
tetőpontján volt, folyamatosan ment a durrogtatás, a környék eleve nem volt a
legjobb és időközben még be is sötétedett.😓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése