A vonatunk 15:06-kor indult és 36 Ringgitbe (~8€) került fejenként. Elvileg meg lehetett volna ugye online is venni a társaság honlapján, de egy csomó kérdésünk volt, így inkább az állomáson intéztük el. Azért ezen a napon utaztunk, mert ez volt az első nap, amire jegyet kaptunk, abból is az utolsó kettőt, még csak nem is egymás mellé.🚂
A hotelből egyenesen az állomásra mentünk a piros ingyenes busszal, mert az állomáson jobb internetünk volt, mint a szálláson. Olyan rohadt hideg volt a vonaton, hogy mindent magamra aggattam, pulcsi-kabát-kapucniban ültem végig a 2,5 órát és még így is fáztam.🥶
Ipoh egyből szimpatikus lett, bár voltak kétségeim, hogy ez maradandó vélemény lesz-e, mert érkezéskor eléggé szellemvárosnak tűnt. A hotel úgy 4 km-re volt az állomástól és már bőven félúton voltunk, amikor az első kisboltot láttuk. De a pénztáros megnyugtatott minket, hogy az ünnep miatt tart minden zárva és valóban, másnap már volt élet bőven az utcákon.🤗
Egy csomó kóborkutyába botlottunk útközben és mivel már erősen sötétedett, félő volt, hogy nem fogunk tudni semmit enni. A hotel bőven a város szélén volt, nem igazán szerettünk volna sötétedés után az ebek közt bóklászni.🐾
A szállás egy picit drágább volt, mint szerettük volna, 16€/éj, főleg ahhoz képest drága, hogy vidéken voltunk, de hát így jár, aki ünnepnapon utazgat Malajziában. A recepciós hölgy tájékoztatott minket, hogy nem is olyan messze van egy kínai étterem, így gyorsan fel is kerekedtünk, mert már nagyon kopogott a szemünk.🤤
Az említett kínaitól
életem kicsit megszeppent, mert kínálatuk nagy részét a csirkeláb tette ki, azt
meg a spanyolok nem eszik, így sétáltunk tovább és végül egy piacszerű helyen
egy családi vállalkozásra bukkantunk, ami tele volt asztalokkal és helyiekkel.🧧
Anyu nagyival porcionálta az elemózsiát, utóbbi mosogatott is, nagypapi teát és kávét készített helyben fogyasztásra és elvitelre (zacskóba, szívószállal), apu pedig kerekesszékben kasszázott. Az nem biztos, hogy pont így voltak a rokonsági szálak, mi ekként következtettük ki.👨👩👧
Első este egy kedves helyi segített nekünk rendelni, ő magyarázta el, mi-micsoda, a többi napon így már magunk is boldogultunk, főleg én, aki mindig ugyanazt ette. Ugyanis annyira zseniálisan finom volt az étel, hogy ott ettünk, amikor csak tudtunk. Vagyis az első estéken, mert a 3. napon szóltak, hogy most 3 napig zárva tartanak, amitől én majdnem elsírtam magam.🥺
Tehát a hely csak délután 5-10-ig tart nyitva és csak néhány ételük van. Abból, amit sikerült megtudni, van húslevesük csirkével, garnélával és disznóval (egy alapvetően muszlim országban), ezen kívül 3 féle tészta közül lehet választani és az ételek készülhetnek alaplé nélkül is, csak tészta és hús, és egy csomó szójacsíra is kerül bele természetesen, mint mindig. Ebben az esetben (tehát alaplé nélkül) egy tányérra kimérik a húst, az alaplevet párszor végigcsorgatják rajta az íze miatt és, hogy felmelegedjen, majd megkapja a tésztát, újhagymát, chilit, stb.🥠
Első este ettünk fejenként 2-2 tányérral és kipróbáltuk a helyi teát is (alap), valamint kólát is ittunk hozzá és ezért 5€-t fizettünk. Még az utazás előtt Sergio kikeresett a neten néhány büfét, hátha meg tudjuk ismételni a fantasztikus Nha Trang-i élményünket, de egy gyors fejszámolást követően inkább abban maradtunk, hogy büfét majd ott választunk, ahol megéri, nem ott, ahol azon az áron 4szer is megvacsorázunk. Mivel a gyomrunk is elég jól reagált az ételre – értsd: nem jött a hasmars -, kétség sem maradt bennünk.🤣
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése