15.-19. nap 🇮🇩 LOMBOK III/3.

 

A 3. napon motort béreltünk és elsuhantunk az úgy 20 km-re fekvő Selong Belanak nevű strandra. Útközben közelebbről is megcsodálhattuk Lombok rizsültetvényeit és lankáit, melyek úgy helyezkednek el szétszórva, mintha részeg óriások dőltek volna le aludni és időközben benőtte volna őket a természet. Az egyik domb tetejéről a tenger is látszott gyönyörű, azúrkék vizével. Messziről is kivehető volt, ahogy az öblök bejáratainál megtörnek a hatalmas hullámok.🌊

Van olyan strand is, ahova a profi szörfösök járnak, mi azért mentünk a Belanak strandra, hogy ott tanulhassak és a gyengédebb hullámokon gyakorolhassak. Amikor elhoztuk a motort, a tulajdonos kikötötte, hogy sehol se hagyhatjuk csak úgy ott, felügyelt parkolóban kell lerakni, ami mindenhol 10.000 IDR –be (~0,60€) kerül.☺️ 

A strand hosszan ki van építve kis vendéglátó egységekkel, ahol lehet enni, deszkát bérelni, szörfleckéket venni és a napozóágyat is náluk kell kialkudni. Az első hely, amit megkérdeztünk, a deszkát és a nyugágyat 12€-ért akarta adni, így mentünk tovább, a sor vége felé pedig ez az ár már csak a fele lett, majd egy kis alkudozás után megkaptuk 80.000 IDR-ért (~5,8€), a második napra pedig további kedvezményt is kaptunk.😍

Tény, hogy Sergio sem éppen egy szörfbajnok, viszont nálam jóval több fogalma van róla, mint nekem, ami mondjuk annyira nem is nehéz, mert nekem közöm semmi. Első nap többet kerültem a deszka alá, mint amennyit rajta voltam, és több tengervizet nyeltem, mint üvegeset, de a nap végére azért csak sikerült kétszer felállnom, de csak amikor életke lökdöste hátulról a deszkát. De még így is tele voltam zúzódásokkal.🤕

Ezen a parton már igazi homok van, és ahogy megy le a nap, úgy jelennek meg a helyiek társasági életet élni. Az árak egyébként abszolút a turistákra vannak szabva, minden dupla annyiba kerül, mint ahol esténként ettünk, viszont mennyei, hatalmas kókuszaik vannak és egy bácsi fel-le járkál a mobil kukorica grillezőjével és minél többet vettünk tőle, annál olcsóbban adta.🌽

A második szörfös napon már egy nagyobb deszkát választottunk, amire azonnal sikerült felállnom, később pedig már teljesen egyedül is ment, a hősöm bármiféle segítsége nélkül. Közben elkezdtük nézegetni, hogy jutunk ki a szigetről. A cél Nusa Lembongan, és egyik pofátlanabb összeget kért, mint a másik, de végül találtunk egy bácsit, aki valamennyivel az átlagár alatt árulta a jegyeket és még szimpatikus is volt, így velük intéztük az utat, 400.000 IDR/főért (~25€).⛴

A szállásunk brigantijával is beszéltünk, pontosabban ő kérdezett minket, és ő is ugyanezt az összeget ajánlotta. Mondtuk neki, ha olcsóbban adja, mint a másik, vele megyünk, de nem volt rá hajlandó és addigra már akkora tróger volt az ember, hogy én már gyakorlatilag rá se bírtam nézni. Így fizettünk inkább szimpatikuséknak.😂

Az utolsó napon egy valamennyivel közelebbi strandra mentünk, ahol csak egy étterem volt 6 páros napággyal, a helyi vagány 50.000 IDR-t (~3,1€) szeretett volna kérni, plusz a parkolás és ki tudja, mi mindent húzott volna még le rólunk, így kialkudtuk, hogy az ár tartalmazza a parkolást és fejenként 1 kókuszt is. Így már kevésbé éreztük lerántva magunkat. Azért nyilván bepróbálkozott, hogy de hát neki is mindenért fizetnie kell, de amikor mondtam neki, hogy bocsi, de a kókuszért egészen biztosan nem fizetsz semmit, elhallgatott.😅

Gyönyörű napot töltöttünk el itt és a naplementében motoroztunk vissza Kutába, hogy elköltsük az utolsó vacsoránkat és összepakoljuk a táskáinkat.🎒