23.-28. nap 🇮🇩 UBUD

 

Nagyjából 20 perces volt az út hajóval Balira, ott pedig a kis távolság ellenére majdnem 2 óra volt beérni Ubudra. De tény, hogy minden gond nélkül lezajlott minden, a kikötőben már várt minket a sofőr és vitt minket, ahova kellett.☺️

Természetesen a legolcsóbb szállást választottuk megint, oda szerettünk volna visszamenni, ahol utoljára voltunk, de annak ellenére, hogy a pasi azt mondta anno, hogy az ünnepek ellenére nyitva lesz, nem volt és szobák se voltak foglalhatóak nála. 🥺

Így egy másikat voltunk kénytelenek választani, ami azért akkora baj nem volt, mert ugyanúgy a belvárosban volt és reggelit is kaptunk. A családnak, aki a Homestay-t üzemeltette volt egy kutyája, igen agresszív teremtés volt, folyton ugatott és vicsorgott, Sergio pedig fejébe vette, hogy mire elmegyünk onnan, megszeretteti magát vele. Természetesen ez nem sikerült neki, viszont minden alkalommal, amikor jöttünk-mentünk hatalmasakat visítottam a próbálkozásain, mert a kutya annyira egyértelműen utált minden emberi lényt, hogy szinte hallottam a gondolatait, ahogy a pokolra küldi Sergiot.🤣

Pont úgy értünk vissza Ubudba, hogy elcsíphettük a balinéz újévköszöntő ünnepség, a Galungan utolsó napját. Mielőtt elhagytuk a szigetet, utolsó szállásadónk mesélt róla, hogy január 4.-ére esett ezúttal az ünnepség első napja, ami aztán 10 napig tart. Eredetileg nem terveztünk vele, mert nem tudtuk, hogy fogunk végezni a többi szigeten, de ha már úgy alakult, hogy pont visszatértünk, mit volt mit tenni, szilvesztereztünk még egyet.💫

A Galungan alatt a helyiek folyamatosan járják az utcákat a Baronggal, ami egy oroszlánfejű mitológiai alak, egyfajta őrangyal. A kinézete alapján démonnak mondanánk, mindenfelé lehet látni róla szobrokat, maszkokat, díszeket, szerintem kicsit rémisztő a dülledt szemeivel, bár tény, hogy arra hivatott, hogy elüldözze a gonoszt, nyilván rémisztőnek is kell lennie. Azért ha gyerekkoromban az ágyam fölé akasztották volna, lehet most erősen traumatizált lennék tőle.😅

Tehát a srácok járják az utcákat, helyi hangszerekkel zenélnek és viszik a Barongot, többször is összefutottunk velük. Az ünnepség utolsó napján ez a körmenet kicsit nagyobb volumenűbb volt, mondjuk úgy, olyasmi, mint a katolikus húsvéti körmenet, csak Krisztus helyett a Barong van úton. 🎉

A lányok és nők gyönyörűségesen szépen felöltöztek, befonták a hajukat, dalolt a lelkem, ha csak rájuk néztem. Így járták körbe a várost, áldásokat vittek magukkal, és persze a helyieket. Egyre többen követték őket, helyenként megálltak, imádkoztak, kántáltak, énekeltek. 🎈

Mindezt tették akkor is ha esett, akkor is, ha nem. Márpedig esett rendesen. Itt volt úgy 4 napunk, amikor többet esett, mint amennyit nem, nem is nagyon erőltettük a turista témát. Ha esett, maradtunk a szálláson és csak enni hagytuk el, ha nem esett, sétálgattunk. De igazából a pillanatban, hogy visszaértünk Balira, elengedtük az Indonézia témát, szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel is már a következő országban jártunk, azt tervezgettük, vártuk.💧

Utolsó előtti nap visszautaztunk Kutára egyrészt azért, mert nem mertük az utazás napjára hagyni, mert nagyon nem akartuk, még véletlenül se lekésni a gépet és azért is, mert olyan közel találtunk egy olcsó szállást a reptérhez, hogy azt már el se hittük, gyalog gyakorlatilag 10-15 percre volt. Nyilván a szállás nem volt a legjobb, de igazából ez annyira nem érdekelt, mert akinek gondja van a putrival, az úgyis kifizeti a drágábbat. Nekem nincs vele túl nagy gondom.🤷🏻‍♀️

Még sétáltunk egyet Kutában, többek között kisétáltunk a partra, hogy majd onnan nézzük meg a naplementét és találtunk egy nagyon cuki és nagy szobrot, amit nyilvánvalóan azért húztak fel oda, hogy majd odavonzza a turistákat. Turistát sokat nem láttunk rajtunk kívül, helyi viszont rengeteg volt és a part mentén lefényképeztük a temérdek szemetet is, mert egyszerűen olyan mennyiség volt ezen a - kevésbé turistás - részen, hogy el se hittük. 🗑

Másnap 11-kor kicsekkoltunk a szálláson és olyan boldogan sétáltunk át a reptérre, amilyen boldognak szerintem már napok óta nem éreztük magunkat. Várt minket Malajzia, a csodás Malajzia. 🇲🇾