A Perak Tong megtekintése természetesen ingyenes és egyben tanulságos is. A templom belsejében van néhány Isten szobor, némelyikük őszintén szólva megijesztett, ugyanis itt az ülő Istenek lábaikat gyötrődő halandók kifacsart testén nyugtatták. 😫
Kifejezetten részletgazdag szobrok voltak. A templom (barlang) közepén egy hatalmas oltár helyezkedik el néhány imazsámollyal, ahol mindig imádkozott egy-egy gyakorlott hívő.🧎🏻♀️
Hátul egy barlangrendszer található, ahonnan lépcsősor vezet fel a „hegyre”, sok-sok pihenőnek kiépített beugróval. Sokaknak szüksége is volt rá. Nekünk nem, de nem mondom, hogy nem remegett a lábam, mire felértünk. Útközben néhány randalírozó makiba is belefutottunk, akiket én már reflexből kerülök India óta.🙈
Nem voltunk benne teljesen biztosak, hogy meg fogjuk-e találni a visszaútra a megállót, ugyanis az nem létezett. A templomtól nem messze található egy parkoló, ott azt az információt kaptuk, hogy álljunk csak ki az út szélére (nyilván), majd jön az a busz. Már épp kezdtünk volna informátorunk hitelességében kételkedni, amikor valóban jött egy.🚌
Közben találtunk egy jó kis boltot a belvárosban, ahol bevásároltunk teából, majd, mivel mind nagyon finom volt, rögtön vettünk belőlük még egyet. Ilyen volt a korábbi – és azóta is áhítattal említett – PuEr és oolong teát is találtunk fillérekért.🍵
Miután a kedvenc éttermünkben nem ehettünk többet, új levest kellett keresni, amit meg is találtunk a korábbi csarnokban, ahol azontúl minden egyes étkezésünket elköltöttük.🍜
Az új szállásunkon nem volt recepció, így egy csomó szupertitkos intézkedést tettek a kulcs megszerzését illetően, 3 ajtón és 2 kódon keresztük fértünk csak hozzá, aminek menetét üzenetben kaptuk meg. Szerencsére volt lehetőségünk tea készítésére és még egy cuki teraszunk is volt, ahol esténként üldögélhettünk.🥰
A másik információ, amit az irodás lányoktól kaptunk egy teaföldes kirándulásról szólt, ugyanis azok ott vannak közvetlenül Ipoh mellett, a hegyekben. Természetesen nagyobb vágyam se volt, mint eljutni egy teaföldre, látni a tealeveleket eredeti formájukban, ahogy feldolgozzák őket, magát a folyamatot, a szárítást, esetleg megkóstolni a őket az egyes fázisokban.🤗
De azt láttam, hogy majd’ 3 óra az út addig és azt olvastam, hogy eléggé rossz is, nem voltam benne biztos, hogy ennek fényében be merném-e vállalni, azaz, hogy tudnám-e élvezni a kirándulást, miután szétráz a busz.🤢
Ettől függetlenül úgy voltunk vele, hogy esetleg megpróbálhatnánk, időnk amúgy is rengeteg. A lányok szerint a Cameron Highland valóban gyönyörű, de van egy másik is, közel a városhoz, kb. 10 Ringgitbe kerül a kirándulás és lehet teát kóstolni, meg minden. Persze, szép a másik is, de az tényleg messze van (mármint a Cameron Highland) busszal, és végső soron ugyanaz. Természetesen a lányok már a teakóstolós résznél megvettek minket…😅
Viszont egy-két nap múlva felmerült, mi lenne, ha mégis inkább a másikat néznénk meg, időnk jóval több van, mint amennyi tervünk, simán belefér, hogy megszálljunk a hegyekben néhány napot. Az én fejemben volt egy olyan elképzelés, hogy ez nem megvalósítható, de kiderült, hogy nagyon is az és ráadásul semmivel se drágábbak a szállások, mint Ipohban.🤷🏻♀️
Már csak a busznak
kellett utánajárni, mert a neten eléggé vegyes infóra bukkantunk. De végülis
simaliba volt és az ötlet feldobása után nagyjából fél órával már meg is volt a
szállásfoglalás és a buszjegy is Cameron Highlandbe.😍
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése