15.-19. nap 🇮🇩 LOMBOK III/1.

 

Reggel felkeltünk, összeraktuk a csigaházunk és lesétáltunk a kikötőbe, hogy áthajókázzunk Lombokra. Előző nap találtunk egy mukit, aki 175.000 IDR-ért (~11€) adta a jegyeket, ennél mindenki csak többet kért érte, mivel mi nem a kikötőbe akartunk eljutni, hanem Kuta-Lombokra, ami a hajóút után még másfél órás kocsikázást jelent.⛵️

Mint minden ember, aki nem a tenger mellett töltötte a gyerekkorát, egész életemben rajongtam érte. Dunai lányként alapvetően minden vízért, de a tenger volt mindig is az, ami vágyat keltett bennem. Ez volt az első alkalom, hogy emellett tisztelet és félelem is ébredt bennem iránta.😅

Akkora hullámok voltak az egész úton, hogy a csónak hol jobbra, hol balra dőlt szinte vízszintesbe, borult minden, ami nem volt eleve a hajó fenekén. Végig azon gondolkodtam, mit fogok tenni, ha borulunk. Sergio ugyanis előző este mutatott egy videót, amin egy hajó Bali közelében felborult a tengeren és az utasok mellényekben úsztak ki a partra, mindenfelé lebegő csomagok…😳

Rögtön megfogadtam, hogy soha többé nem fogok úgy hajóra szállni, hogy ne csinálnék előre egy túlélőcsomagot a legfontosabbakkal, mint útlevél, pénz, kártya, telefon vízhatlan tokban.📱

Rettenetesen boldog voltam, amikor végre megérkeztünk. A kikötőben már vártak minket ketten 1-1 robogóval, néztem is, hogy komolyan ezzel megyünk a sziget másik felére? De nem, csak a szomszéd utcáig, ott vártunk, míg a többi utas meg nem érkezett. Természetesen közben azért szolidan próbáltak nekünk eladni ezt-azt.🤣

Tudom, tudom, folyton csak magamat ismétlem, de még sose voltam ilyen szép helyen. Végig az ablakra tapadva lestem a tájat, igyekeztem minél többet látni és elraktározni az emlékezetemben. Azt már távolról láttam, hogy a szigetnek van egy hatalmas vulkánja és sok-sok dombja, de hogy minden ilyen hihetetlenül, meseszerűen zöld legyen. Elképesztő. Olyan, mintha a Jurassic Parkba csöppentünk volna, csak épp dínók nélkül (sajnos).🦖

Az út szerpentinen vitt keresztül a szigeten, ami a korábbi hajós hullámvasutat még egy kicsit megtámogatta, így az utolsó fél órában már csak arra tudtam gondolni, hogy nagyon, nagyon szeretnék egy kókuszdiót, ami mindig megoldja minden gondom-bajom.🥥

Természetesen a mi Homestay-ünk volt a legmesszebb, mert valószínűleg ez volt a legolcsóbb is. Közös utazásunk legolcsóbb szállása volt, 4€–t fizettünk egy éjszakáért reggelivel, ami ugyan csak egy palacsinta némi banánnal, de legalább valami. Tanultunk a korábbi hibánkból és mivel úgy tűnt, 10€ alatt nincs szállás „normális” reggelivel, nem is erőltettük a dolgot, fogtuk a legolcsóbbat.💲

Így viszont legalább nem is vártunk tőle semmit, és csalódnunk se kellett. Egyszerű, puritán szobát kaptunk fürdővel, természetesen csak hideg vizünk volt, kaptunk ellenben annyi forró vizet, amennyit csak akartunk, így szegényes reggelinket ki tudtuk egészíteni olcsó zacskós tésztával.🍜

Annyira meg voltunk elégedve a körülményeinkkel, hogy szóltunk is emberünknek, hogy rávernénk még két napot és bár először azt mondta, intézzük vele, kapunk kedvezményt, végül mégsem sikerült az Agodás ár alá ígérnie, így belátta, jobb, ha hivatalosan intézzük. Bár azt mondta, neki ez nem probléma, de mégis besérült rajta, mert amikor még a motort se nála béreltük, hanem egy rokonánál, mert ő konkrétan a feléért (3€) adta, többet szóba se állt velünk.😂

Egyébként kalapom emelem az ember előtt, mert a szemünk láttára ígért, nem is ígért, eladott valakinek egy légkondis szobát 3€–val többért, mint amennyit mi fizettünk. Nekünk a ventilátor is tökéletesen megfelelt. De az ember tényleg zseniális. Ha nem morcizik be, mert nem tud több pénzt kiszedni belőlünk, eskü rá se jövök, hogy a cuki-muki-negédessége csak álca.😆