Nagyjából készen álltam leteríteni a jógamatracomat és ott aludni a recepción, de azért nah. Ne már. Mondtam Sergionak, hogy nekem már kezd egy kicsit elegem lenni ebből a haszontalan küzdelemből és, ha úgy gondolja, egy kis női hiszti segíthet, csapjunk bele.🤣
Mondta, hogy szerinte itt már csakis az segíthet, és nem ártana, ha elkezdenék kiabálni vele, tök mindegy, mit, úgysem értik, csak hogy lássák, hogy kezd elgurulni a gyógyszerem, hátha úgy komolyabban veszik a helyzetet.😅
Ahogy elkezdtük üvöltve megbeszélni a további stratégiánkat, a srácok elkezdtek lázasan telefonálgatni, rövidesen találtak is egy szobát nekünk a város másik felén, mondták, hogy menjünk át. Nekem ez így annyira nem feküdt, mert simán megtehették volna, hogy átküldenek minket a városon és nem vár ott minket semmi, nyilván akkor már nem mentünk volna vissza hozzájuk. Mindezt üvöltve közöltem Sergioval, hozzátéve, ha úgy érzi, segít, talán még egy kicsit sírni is tudnék.😢
Ezt ő remek ötletnek találta, így puffogva otthagytam őket, hogy összehívjam minden női gyengeségem a végső megmérettetésre és sikerült is némi könnyet a szemeimbe koncentrálnom. Nem sokat, csak annyit, hogy a könnycseppek látványosan rezegjenek a pilláim végén azzal fenyegetve, hogy lepottyannak, ezzel átszakítva a könnyek tengerének gátját.😆
Amikor ezt a srácok meglátták, annyira kiborultak a látványomtól, hogy 5 perccel később már az ajtóban állva vártuk a taxinkat, aminek egy részét még ki is fizették, a másik szálláson pedig kedvezményes szobát intéztek nekünk hatalmas ablakkal és mindezt a hotel menedzsere igazolta le nekünk telefonon. Sőt, amikor a taxi megjött, mivel már szakadt az eső, hatalmas esernyőkkel kísértek ki minket a kocsihoz.☔️
Amikor becsukódott mögöttünk az ajtó és elindultunk, döbbenten néztünk egymásra, hogy basszus, ez bejött. Rögtön le is vontuk a konzekvenciát, amit már egyébként is tudtunk, hogy alapvetően a malájok mennyivel jobb emberek az indonézeknél. Bár tény, ha nem kezdtem volna el hisztizni, fogalmam sincs, mit értünk volna el. Valószínűleg semmit. Valószínűleg újabb óra hasztalan vita után foglaltunk volna egy méregdrága szállást és metróztunk volna vissza a városba.🤷🏻♀️
Az új szállásunk az ingyenes buszok vonalába esett, így már azzal is egy csomó pénzt megspóroltunk, hogy nem kellett minden nap metróra szállnunk. Érkezéskor rögtön ki is csengettük a következő 3 éjszaka árát (13€/éjszaka), a szobába belépve pedig első dolgom volt elhúzni a függönyöket.😎
Másnapra kicsit lenyugodott a város, majdhogynem kiürült, bár még mindig feltűnően sok indiai rohangált az utcákon. De az is lehet, hogy ez csak azért tűnt így, mert a szállásunk egy olyan környéken volt, ahol csak indiaiak laktak.🇮🇳
Egyik nap kimetróztunk a Batu Caves-hez, ahol a hindi barlangtemplomokat lestük meg. A barlangokhoz a metrómegállótól egy indiai árusokkal kiépített út vezetett, majd egy kb. 300 színes lépcsőből álló lépcsősor, aljában egy hatalmas Murugan szoborral.🗿
A templom ingyenesen megtekinthető, nyilván ezért nem nagyon láttunk fehér turistákat, csak arra kellett figyelni, hogy a térd és a váll fedve legyen, de igazából olyan sokan voltak, hogy nem nézték. Sok lányt láttam rövidnadrágban.🪷
Nagyon szerettem volna egy képet a színes lépcsőkön, de abban az órában lehetetlen volt. Bent a templomnál se volt egyszerű olyan képet lőni, amin nem vigyorgott az arcunkba néhány muki.😁
A főbarlang egyébként felül nyitott, előtérben a templom, hátul pedig a sziklák és a nyitott égbolt lélegzetelállító látványt nyújtottak. Be a templomba nem mehettünk, nem azért, mert tiltották, hanem inkább, mert kérték, hogy tiszteletből ne tegyük.🙏
Amikor újra kint voltunk, nézegettük, ahogy az emberek a majmokat etetik és játszanak velük, amik néha egyenesen erőszakosak voltak. Én India óta a közelükbe se merek menni, egyértelmű, hogy ezek az indiaiak már a maláj generáció és az anyaországba az életben nem tették be a lábukat.😆
Mivel már úgyis mozgásba voltunk, kimetróztunk a Thean Hou kínai templomhoz, de megfogadtuk, hogy egy másik napon visszamegyünk, mert rengetegen voltak és maga a templom annyira szép, hogy mindenféleképpen szerettük volna tömeg nélkül is látni.🥰
A kínai újév miatt mindenféle műsorszámot lehetett megtekinteni egy nagy teremben, valószínűleg eredetileg gyerekeknek szánták. Pont egy táncos műsor ment, amikor érkeztünk, ami annyira aranyos volt, hogy le is ragadtunk egy kis időre, de aztán egy önjelölt Harry Potter került a színpadra, úgyhogy léptünk.😅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése