20.-22. nap 🇮🇩 NUSA LEMBONGAN II/2.

Következő nap egy kicsit távolabbi úticélt tűztünk ki magunk elé, nem azért, mert annyira fenomenális látványosságra számítottunk, hanem, mert ez volt az utolsó napunk és még egy kicsit körbe szerettünk volna nézni.🥰

Délelőtt lesétáltunk a kikötőhöz, hogy másnapra megvegyük a Balira szóló jegyeket. Őszintén szólva, eddigre már kicsit belefáradtunk Indonéziába és abba, hogy folyton át akarnak minket verni. Vagyis nem, nem abba, az normális, és ha kicsit vernek át, azzal még nincs is baj, de Indonéziában nagyon elrontotta az emberek személyiségét a pénz és a turizmus. Már nagyon untam guruló pénzeszsáknak érezni magam, mert nem vagyok az.💰

A legrosszabb az, hogy olyan szinten hozzá vannak szoktatva a könnyű pénzhez, hogy ha elkezdünk alkudni, vagy inkább elengedik a témát és abszolút semmit nem akarnak nekünk eladni, holott tudjuk, hogy a kért ár minimum a háromszorosa a valódi értéknek, vagy pedig ha szólunk, hogy ne már, tudjuk, hogy ez nem ennyit ér, felháborodnak és agresszívakká válnak.😠

A neten is meg tudtuk volna venni a jegyeket, de mivel senkit sem ismertünk, aki így tett, nem tudtuk, nem fogunk-e ott állni másnap egy csomó vállvonogató helyivel, mert nem fogadják el a jegyünket.🤔

Végül belefutottunk egy pasiba, aki hajlandó volt megadni nekünk azt az összeget, amit szerettünk volna. Ez nem azt jelenti, hogy neki bármi köze lett volna az utunkhoz, hanem vannak ilyen mukik, akik fel s alá rohangálnak a szigeten és ha velük intézed a jegyed, elvisznek egy irodába, bemondják a jegyet, amit fizetsz, ők pedig jutalékot kapnak.🫰

Igen, ez a rossz az egészben, hogy ha nem vagy tisztában az árakkal, nem olvasol utána és nem keresel valakit, aki ezt elfogadja, akkor rendesen túlfizeted a nyaralásod. És tény, hogy nem mindenkinek van arra ideje, hogy körberohangáljon a faluban, hogy megtalálja azt az embert, aki nem akarja a teljes havi megélhetését egy turistából állni.🙄

Miután megvettük a jegyeket, emberünk boldog tekintetét látva biztos volt, hogy az általunk kifizetett összeg még mindig az átverés kategóriába tartozik. De most mégis, mit lehet ilyenkor tenni?🤷🏻‍♀️

Halkan jegyezném meg, hogy a jegyárusító oldal szerint a helyiek fele annyiért kapják meg a hajóra a jegyet, mint a turisták. Viszont amikor csak hajójegyet akartunk venni, mégpedig ugyanarra a hajóra, amin a helyiek is utaznak (mert azon, amin minket, turistákat visznek, helyiek nincsenek), hirtelen mindenki játszotta a hülyét, vagy olyan magyarázatba kezdett, amit a végére még ő maga sem értett.😅

Nem maradt hát más, megvettük az egész csomagot, ami azt jelentette, hogy másnap reggel felvesznek minket a szállásnál, kivisznek a kikötőbe, a másik oldalon, tehát Balin pedig már egy másik autó vár minket, hogy többed-magunkkal elvigyen Ubudba. Mindezért 225.000 IDR-t (14€) fizettünk fejenként.🚤

Tehát utolsó napunkon a sziget másik felébe igyekeztünk. Előzetesen megkérdeztük a szállásunk tulajdonosát, melyik útvonal a legegyszerűbb oda, ahova mennénk. Természetesen azt gondoltuk, hogy majd mi azt jobban tudjuk, mert nyilván okosabbak és jól-értesültebbek vagyunk annál, aki ott élt egész életében.🤣

Sikerült is belekeveredni a susnyásba, de akkor sem engedtünk a magunkéból, amíg már lassan lehetetlenné vált a továbbjutás, így kénytelenek voltunk visszafordulni, hacsak nem akartunk a rovarok martalékává válni. Nem akartunk.😂

Visszafelé még kétszer tévedtünk el, így mire eljutottunk ahhoz a hídhoz, ami a szigetet egy másikkal (Ceningan Island) kötött össze, már tökig izzadtunk és a szúnyogok is félig megcsócsáltak minket. Természetesen ilyen alkalmakkor a szúnyogriasztónk nincs nálunk, mert csak akkor van értelme használni, amikor nem az erdőben vagyunk.😆

Ahogy sejtettük, a híd se volt épp egy Golden Gate, át már nem keltünk rajta, mert már a másik oldalról is láttuk, hogy ahhoz, hogy a szebb részekhez jussunk, az egész szigeten megint át kellett volna küzdenünk magunkat és őszintén szólva, annyira nem érdekelt egyikőnket sem.😅

Ehelyett megcsodáltuk a két sziget közti algatenyésztést, majd visszasétáltunk megnézni az utolsó naplementénket. Több, mint készen álltunk elhagyni a szigetet.🌅