20.-22. nap 🇮🇩 NUSA LEMBONGAN II/1.

Reggel 8:30-kor vett fel minket a kocsi és vitt vissza a kikötőbe, Bangsalba. Öten utaztunk és rajtam kívül mindenki spanyol ajkú volt, így mire megérkeztünk, már zsongott a fejem a sok dialektustól és a szerpentintől.🤯

Leraktak minket a kikötőhöz közel egy étteremnél, hogy ott várjunk két órát a hajó indulására. Az előző hajókázás miatt inkább nem reggeliztünk és vettünk némi gyógyszert tengeri rosszullétre, bár az idő aznap szebbnek ígérkezett, mint néhány nappal korábban, amikor érkeztünk. Ettől függetlenül megcsináltam azt a bizonyos túlélőcsomagot, amit korábban megfogadtam magamnak, mert a hullámoktól vízszintesbe dőlő hajó emléke örökké kísérteni fog.😢

1 körül meg is indultunk nagy elánnal, és nagyon úgy tűnt, hogy a gyógyszerek hatásosak, mert szerintem az egyedüliek voltunk, akik nem szédültek, sokan hánytak is. Amikor már tényleg félelmetesen dobáltak minket a hullámok, visszavettünk kicsit a sebességből, később pedig még aludnom is sikerült úgy fél órát.😴

Összességében úgy bő 2 órás volt az út, mert megálltunk Nusa Penidán, ami jóval népszerűbb és nagyobb is a mi szigetünknél, majd gyors utascserét követően suhantunk is tovább és rövid időn belül kiraktak minket Nusa Lembonganon.🚤

A sziget pici és jóval drágább, mint Lombok, előbbi infóról tudtunk, utóbbi teljesen új volt, így hamar meg is bántuk, hogy elhagytuk a csodaszigetünket, ha tehettük volna, visszacsináljuk, és az Indonéziára maradt összesen 9 napunkat ott töltjük, de már váltottunk, ami túl sokba került ahhoz, hogy visszamenjünk, így mit volt mit tenni, maradtunk.🤷🏻‍♀️

Viszont elegünk volt már a strandolásból is, ezért úgy döntöttünk, nem maradunk tovább 3 napnál, inkább megyünk vissza Ubudba a maradék időre, ott legalább olcsóbban megoldjuk a lakhatást.🤑

A szállásunk 8€/éjszaka volt reggelivel és korlátlan teafogyasztással. Miután lepakoltunk, hatalmasat sétáltunk felfedezve a környéket és a parton vártuk be a naplementét. Ekkor kezdett elmúlni a gyógyszerek hatása, és késleltetve ugyan, de megérkezett a tengeribetegség.🤢

Úgy sétáltunk vissza, mint két részeg tinédzser és mentünk egyenesen egy kifőzdébe, ahol korábban sok helyit láttunk és olcsóbb is volt a többi helynél.👩🏽‍🍳

A reggelink a szokásos omlett/banános pali választék volt, amit mindig némi zacskós tésztával egészítettünk ki.🍌

A szállásunkon két indiai tartott egyhónapos jógakurzust és, bár jógázni sose láttuk őket, minden este hallgathattuk a vezetett meditálásaikat. Addigra már úgy 20 napja tartott a tanfolyam és az alapján, amit néhányukkal beszéltünk sejtettem, hogy addigra már rájöttek, hogy egy csöppet ráfizettek erre a tanfolyamra.🫰

Van egy part a sziget egy másik részén, ahova az első reggelen készültünk, a jógások el is csodálkoztak azon, hogy a nagyjából 3 km-es távra nem béreltünk motort, nem is nagyon értettem a csodálkozásukat. Ez a „testem a templomom” téma Indonéziában valamiért megakad, ha fel kell állni a matracról és sétálni kell kicsit.🚶🏽‍♀️

A szigetnek az a része, ahova készültünk eléggé sziklás, de a sziklák közt megbújik 1-1 strand tökéletes, fehér homokkal és olyan gyönyörű, kristálytiszta vízzel, ami olyan valószerűtlenül kék, amilyet még azon a környéken is ritkán látni.  Egyébként itt napozgatva realizáltam a tényt, hogy életemben először vagyok az Egyenlítőtől délre. Igen, 3 hét után sikerült rájönni.😅

Természetesen a partszakaszt, mely a Dream Beach névre hallgat, nem mi fedeztük fel, már van ott néhány rezort, de simán be lehet sétálni és rajtuk keresztül le a partra.⛱

Nincsenek túl sokan, így nagyon nyugis, családias és hatalmas hullámok vannak. Akkorák, amik szörfre már nem alkalmasak – legalábbis az én szintemen biztos nem -, viszont egy hasonlóan hableány lelkületű simán dobáltatja magát egy kicsit velük.🌊

Később végigsétáltunk a sziklafal peremén, egészen a Devil’s Tears nevű szikláig, ahol akár órákig is el tudtam volna gyönyörködni a hullámok játékában, ahogy megrohamozzák a barlangokat, majd onnan megsemmisülve, páraként térnek vissza.🗿

Amikor kivarázsoltam magam a hullámokkal, visszaindultunk a szállás irányába. Odafelé a part vonalát követve, kerülőn mentünk, de vissza már a rendes úton, hogy mást is lássunk.🪄

Pont naplementére értünk vissza a strandra, ahogy terveztük, mert a naplemente ezen a részen valami hihetetlen, háttérben Balival és annak vulkánjával, amit folyton felhők ölelnek körbe. Esténként megtelnek a partmenti vendéglátó egységek, a helyi gyerekek pedig különféle áruikkal elkezdik ostromolni a turistákat.😅