Első reggel felkerekedtünk, hogy megturistáskodjuk, amiért mentünk, azaz a teaföldeket. A várostól délre két hely is van, ahova be lehet menni, a Cameron Valley Tea House 1. és 2. Eredetileg az 1-be készültünk, de amikor kiértünk a városból, Sergio nekiállt stoppolni, hátha valaki elvisz minket és nyerünk egy kis időt, mert délutánra esőt mondott.🌧️
Az se lett volna baj, ha gyalogolni kell, alig 5 km-re volt az ültetvény, csak nem tudtuk, mennyire fogja jól viselni magát az idő. Egyébként nagyon jól.🌦️
Az öltözködéssel enyhén szólva is túlzásba estünk, beijedve az esti időjárástól mindent felvettünk, de mivel sokkal-sokkal melegebb volt, mint amire számítottunk, vehettük le és cipelhettük magunkkal a kabátokat.😅
Viszonylag hamar felvett minket egy kocsi, 3 pakisztáni származású muszlim lánnyal. Egész Malajziáról el kell mondanom, hogy hihetetlenül szimpatikusak az emberek. Legyenek malájok, kínaiak, vagy indiai-pakisztáni származásúak. Nagyon segítőkészek, kedvesek, érdeklődők és mosolygósak. Rengetegszer csak simán sétálunk az utcán és kedvesen ránkmosolyognak. Persze KL valamennyire különböző, mint minden főváros, de már Ipohban is integettek nekünk, köszöntek, megkérdezték, honnan jöttünk, de nagyon sokan csak simán odakiáltottak, hogy Welcome to Malaysia. Ez a fajta megnyilvánulás az összes ország közül, ahol eddig jártunk, csak itt jellemző, sehol máshol. Számomra ők sokkal szeretnivalóbbak, mint az indonézek.🥰
Tehát 3 nagyon cuki pakisztáni lány vett fel minket és vitt el a kettes számú Teahouse-ba, ami végülis szerencsés fordulatnak bizonyult, mert maga az a rész, ahol fényképezkedni lehet, sokkal szebb, mint máshol. 3 Ringgit-et (0,60€) kellett fizetni, kaptunk egy karszalagot és hajrá. Mi többször mentünk ki-be és nem szóltak egy szót sem érte.☺️
A legtöbben csak lelépcsőztek és csináltak néhány képet a teafákkal, mi azért eltöltöttünk köztük úgy egy órát, hol a kordonon átmászva, hol leereszkedve, amíg csak tudtunk. Őröket nem nagyon láttunk, de úgy voltunk vele, csináljuk, amit akarunk, ha pedig valamit nem szabad, majd csak szól valaki. Amikor kifotóztuk magunkat körbenéztünk, de mivel semmi olyan útvonalat nem láttunk, ahol kimozoghattuk volna magunkat és eltávolodhatunk a tömegtől, átmentünk a Teahouse 1-be.🫖
Előtte viszont a mosdót keresve belebotlottunk az ültetvény saját teaboltjába. Ez a tea vélhetően ismert arrafelé, mert sok helyen láttuk, végig is szaglásztuk őket. Én rögtön eszemet is vesztettem a sok finom teától és legszívesebben mindből vettem volna, de végülis csak kettő lett belőle. Előtte azért több boltban is megnéztük, hátha valahol olcsóbban árulják, de meglepődve konstatáltam, hogy mindenhol nagyjából ugyanazon az áron adják. Bár nem bántam volna, ha árulnak valami kezdő pakkot, vagy legalább mini kiszerelést, mert úgy tényleg mindenből lehetett volna venni, de a szálas teákból csak 200 g-os kiszerelést lehetett venni. 🤷🏻♀️
A másik ültetvényre is beengedtek minket ugyanazzal a karszalaggal, azt nem tudom, hogy ez így teljesen rendben van-e, mert a bejáratnál 15 Ringgitet láttunk kiírva, bár tény, hogy őket kocsival vitték le az ültetvényig. Mi ettől eltekintettünk és megindultunk befelé, mintha pontosan tudnánk, mit csinálunk és miért, és amikor a bizti bácsi szólt, Sergio csak megsuhintotta a csuklóját még csak le se lassított. Mivel se kutyákat nem küldtek ránk, se nem lőttek le minket, beleegyezésnek vettük a magunk mögött hagyott reakciótlanságot és mentünk tovább.🤣
Lesétáltunk a völgybe, amerre a többiek kocsival mentek, de se teakóstolásra nem bukkantunk, de még csak nem is a saját teáikat árulták a kávézóikban. A maps.me szerint viszont onnan indul néhány túraútvonal, csakhogy minden egyes útnál táblát raktak ki, hogy csak személyzet számára, más utat pedig nem találtunk. Így kénytelenek voltunk figyelmen kívül hagyni a táblákat és elindulni valamerre, ugyanúgy abból kiindulva, egyszerűbb utólag bocsánatot kérni, mint engedélyt.😁
Viszonylag hamar belefutottunk néhány alkalmazottba, de mivel csak kedvesen integettek, visszaintegettünk és mentünk tovább. Vagy nem jártunk tilosban, vagy senkit nem érdekelt. Szerintem sok turistát visszatart ez a tábla, mert az egész úton, ami amúgy csak 8 km lehetett, csak két másik párral találkoztunk.👫
Maga az út nem volt nehéz, bár esőben biztos kellemetlen, mert aszfaltozott út nincs. Egy ponton vissza is kellett fordulnunk, mert látszott, hogy hosszabb ideje nem járt arra senki és perceken belül pocsolyában tocsogtunk.😆
Útközben rengeteg helyivel találkoztunk, kedvesen köszöntöttek minket és néhány növényt is láttunk, amikről fogalmunk nem volt, mik lehettek. Eredetileg szerettünk volna egy teafeldolgozóba is menni és látni magát a folyamatot, de azt az információt kaptuk, hogy ezekbe turistákat nem engednek be.🚫
A táj természetesen gyönyörű volt, ott találtam meg azt az elégedettséget, nyugalmat és lenyűgözöttséget, amit eredetileg Balitól vártam. Mennyire mellényúltam. És még mindig képtelen voltam felfogni, hogy Cameron Highlandre alig járnak turisták.😍
Lassan kiértünk a csodás teaföldekről egy pici településre, tényleg csak akkora volt, hogy csak néhány bádogtetős ház alkotta, viszont onnan már aszfaltozott út vitt minket tovább. Kora délután volt, szikrázó napsütés, útközben néha egy iskolásokat szállító kisbusz ment el mellettünk, a kislányok visítva üdvözöltek minket.😁
Addigra életem már fürdőnacira vetkőzött, meg is ették a rovarok, én pedig még a túra elején lekaptam a pólómat és sportmelltartóban menősködtem. A hegyvidéken az időjárás tényleg becsapós. Bár az is lehet, hogy azért öltöztünk túl, mert reggel, amikor felkeltünk, fáztunk. De igazából hiába volt csak 20 fok, csorgott rólunk a víz már 5 perc séta után és ez így is maradt, míg le nem nyugodott a nap. Utána viszont menekültem a házba, mert fáztam.🥶
Tehát az aszfaltos út
kivitt minket a főútra, ahol az út szélén sétálva mentünk vissza a szállásig. Az
időjárás tényleg nagyon kegyes volt hozzánk, konkrétan akkor kezdett el
szakadni az eső, amikor az utcánkba értünk. Leraktuk a cuccainkat, a szállás
előtt találtunk két széket, leültünk rájuk és teával meg nasival néztük az
esőt.💧
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése