A busz vissza Kuala Lumpurba délután fél 2-kor indult és fejenként 9€-ba került. Elvileg 6 körül értünk volna be, viszont a maláj Schumacher már 5-kor leparkolt a buszpályaudvaron. Mivel az első bő másfél óra a buszon kőkemény szerpentin, Sergio bedobott egy hányós bogyót, én ezt most kihagytam, mert annyira erős a cucc, hogy bár útközben nem, de utána borzalmasan érzem magam, annyira kifacsar. Tényleg nem akarom tudni, mi van benne.😅
Amikor leértünk a hegyről, tartottunk egy 15 perces pisiszünetet, majd suhantunk is tovább. Szerintem ilyen szintű kontrasztot még sosem éltem meg, hogy felszálltam a buszra kabátban, pulcsiban, majd alig 4 óra múlva leszálltam a kánikulában. De a legmegdöbbentőbb különbség a levegő minőségének a változása volt. Ez általában nem ilyen drasztikus, de a csodálatosan friss, tiszta hegyi levegő után gyakorlatilag fuldokoltunk a városi szmogtól.💨
Korábban leüziztük az utolsó szállásunkkal, hogy mennénk vissza, így elvileg volt hova mennünk, de sms-ben elég furák, így nem volt teljesen biztos a dolog és az internet szerint egyébként teltházzal mentek. De minden gond nélkül megkaptuk a szobát, hatalmas ablakkal az utcára (ennek az információnak később lesz jelentősége). Mint korábban már írtam, ez egy indiai környék, a helyiek pedig már javában készülődtek a másnapi ünnepségre.🪔
Kerestünk egy mosodát a környéken, mert Cameronon 6 napig gyakorlatilag ugyanazt hordtuk és hát nincs miért szépíteni, elviselhetetlen szaguk volt a ruháinknak, a magas páratartalom miatt gyakorlatilag minden bepállott. Viszont találtunk egy mosodát a szomszéd utcában, és 5RM-ért mindent kimostunk.🫧
Másnap elslattyogtunk a Starmart bódéjához, mert velük terveztünk Szingapurba utazni a következő héten és a neten a visszaútra szóló jegy a duplájába került, mint az oda. Gondoltuk, meglessük személyesen, hátha kapunk némi kedvezményt. Kaptunk is, oda fejenként 50 RM-be, vissza pedig 90-be került a jegy, 100 helyett. Nem sokkal jobb, de mégis.🤷🏻♀️
Később metróra szálltunk és kivonatoztunk a Batu Caves-hez. Csak a KTM vonat jár oda, amihez még korábban vettünk egy kártyát, amit csak fel kellett töltenünk némi zsével és már suhanhattunk is. Most kizárólag a hindi ünnep, a Thaipusam miatt mentünk. Volt egy lélektani pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy el kellene engedni a témát, mégpedig amikor leszálltunk a vonatról és megláttuk az irdatlan embertömeget.🤔
Oké, láttunk videókat, tudtuk, hogy sokan lesznek, de ez… Olyan sokan voltak, hogy lezárták a megállót és csak akkor engedték be az embereket, amikor az érkezők már mind kijutottak. Hatalmas rácsokat húztak fel, hogy feltartóztassák a tömeget, emiatt pedig az egész úgy nézett ki, mintha ketrecbe zárták volna őket.😳
A kiléptető rendszert is megvariálták, hogy gyorsabb legyen, kinyitották a kapukat és a biztonságiak engedtek minket át, egyesével, miután sikeresen lecsippantottuk a kártyánkat. Akinek a szerkezet nem/vagy pirosan jelzett, azaz nem volt elég összeg a kártyáján, azt kiszedték a sorból. Az állomásról kijutva már nem volt annyira borzalmas a tömeg, viszonylag nagy területen folyt az ünnepség, amikor pedig elkezdett szakadni az eső, pláne.💧
A Thaipusam Murugan isten tiszteletére tartott ünnepség. Murugan Parvati és Shiva gyermeke volt, aki egy lándzsát kapott Parvatitól, hogy azzal űzze ki a faluból a démonok seregét, így a Thaipusam a jó győzedelmeskedése a gonosz felett. A napot hálaadással és vezekléssel ünneplik, elvileg 4 km-en át sétálnak „terheikkel”. Egyesek tejesköcsögöt visznek a fejükön, míg mások oltárokat, szobrokat a vállukon. Sokak testét horgokkal aggatják tele, amire virágokat, gyümölcsöket akasztanak, bőrüket lándzsákkal, szegecsekkel lyukasszák át. Sokak orcáját és/vagy nyelvét átdöfik egy szeggel és ezzel járják végig a zarándokutat. Ez arra hivatott, hogy ne tudjanak beszélni és jobban koncentrálhassanak a vezeklésre.🙏
Menet közben sokan járulnak elébük, hogy áldásukat kérjék. Terhük néha annyira nehéz, hogy összerogynak, ezt megakadályozandó minden zarándoknak van néhány segítője, akik elkapják és egy hokedlire ültetik, amikor megrogy. Némelyiknek igencsak eltorzult az arca a szenvedéstől, úgy tűntek, mintha valóban démon ellen viaskodnának.😩
Ezen a napon sokan sárgába öltöznek, ami Murugan kedvenc színe, és sárga virágokat, gyümölcsöket áldoznak. Rögtön, ahogy kiértünk az állomásról belebotlottunk egy sátorba, ahol indiai gyerekek és felnőttek haját nyírták kopaszra (férfiakét), de ezzel később is sokszor találkoztunk.✂️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése