25.-30. nap 🇲🇾 MELAKA II/2.

 Sokat sétáltunk a kínai negyedben, valamiért a szívünk mindig arra visz, ahol rengeteg új teafajtát fedeztünk fel, el is csábultunk egy pillanatra, de egyszerűen már nem fért bele több.🤣

A hőmérséklet úgy 32 fok körül volt végig, hihetetlen páratartalommal, amitől csak pihegtünk és úgy igyekeztünk áthidalni a mélypontokat, hogy be-beszabadultunk egy plázába lehűlni. Ettől függetlenül szerelem volt a város, van egy picike Hoi An hangulata, de biztos a hidak miatt.😅

Végül az előre lefoglalt 3 éjszakát megtoldottuk még kettővel, bőven ráértünk, nem volt hova sietnünk.🥰

Harmadik nap felfedeztünk egy kóreai büfét. Na? Mi következett? ÓÓÓ, igen, kétórányi zabálás fejenként 12€-ért. Sok-sok étel közül lehetett választani, de nyilván ilyenkor azokra koncentrálunk, amiket amúgy nem eszünk. Így esett meg, hogy ééén, a falusi lány a bárányhúsra vetettem rá magam, míg Sergio, a tengeri fiú a garnélakészletet pusztította.🐑

 A hely neve Soeul Garden. Míg én a bárányommal tölthető időmet maxoltam, Sergio a fagyira is rávetette magát, mert igen, az is volt. Olyan szinten sokat ettünk, hogy azt hittem, soha többé nem fogok tudni megmozdulni, de érdekes módon 2-3 óra múlva újra éhes voltam. Jó, nyilván nem csak proteint kellett volna ennem.😂

Kipróbáltunk néhány helyi lokált is, utolsó két nap pedig az érkezéskor kiszemelt csarnokba jártunk, ahol az egyik kiszolgáló nagyinak sikerült minket teljesen lenyűgöznie. Volt vagy 60 éves, a saját bódéjában főz, és tessék megkapaszkodni, mert a néni, míg az ételeket rakja össze, angolul tanul egy kazettáról. Wow.😮

Utolsó nap szóba elegyedtünk vele, megkérdezte, honnan jöttünk és merre tartunk és megköszönte, hogy képeket csináltunk a helyről azzal a céllal, hogy megosszuk az interneten. Ennyire a város szélén ugyanis már nem igazán járnak turisták. Kettesével ettük a leveseit, majd kotyogó bendővel sétáltunk tovább.🚶🏽‍♀️

A melakaiak mind nagyon cukik, mindenhol nagyon örültek nekünk. Nem tudom, miért, de valamiért Malajzia volt az első ország, ahol nem éreztem azt, hogy át akarnának minket verni. Az árakat mindenhol kiírták és ugyanazt fizettük, mint a helyiek.💲

Utolsó esténken kisétáltunk a mecsethez, mert szerettük volna ott megnézni az utolsó naplementét. Már jártunk arra korábban, de be nem mentünk, mert a part azon szakasza, ahova le szerettünk volna menni, már a mecset területéhez tartozott és nem volt nálunk semmi, amivel takarhattuk volna magunkat.🕌

A mecsethez vezető úton egy kihalt városrészre bukkantunk, Sergio szerint kiváló paintballpálya lehetne belőle, szerintem inkább a horrorfilmek kísértetvárosaira emlékeztetett, főleg sötétedés után. Szó szerint senki se járt arra. Az épületek teljesen jó állapotban voltak, a bejáratok viszont lelakatolva és az utcákon csak 1-2 őrt láttunk.🔒

A gyönyörű mecset mögött lenyugvó nap hihetetlen látványt nyújtott, pláne, amikor narancssárgára festette a cölöpökön álló mecset alatt a vizet. Kijelenthetem, hogy maláj tartózkodásunk legcsodásabb naplementéjéhez volt szerencsénk.🌇

Vissza Kuala Lumpurba a buszjegyet ezúttal nem online vettem meg, mert valamiért egy csomó plusz költséget akart felszámolni, így amikor elérkezett a pillanat, csak simán visszabuszoztunk a távolsági csarnokba és kiválasztottunk egyet az 5 társaság közül, aminek a következő busza pont 10 perc múlva indult.🚌