A Thaipusamot főleg India déli részén ünneplik, Keralában, de a Batu Caves-i ünnep az egyik leghíresebb Indián kívüli Thaipusam fesztivál, minden évben mintegy egymillióan mennek el rá. Nos, ebben az évben mi is benne voltunk a millióban és a legmegdöbbentőbb, hogy a fesztivál méretéhez képest nagyon kevés fehér turista volt. Szándékosan fogalmaztam így, mert természetesen hindik eljöttek rá a világ vagy Ázsia minden tájáról.🕉️
A hindik alapvetően sokat mezítlábaznak, az alap, hogy a templomaikba, szent helyeikre csak így lehet bemenni, az ünnepen is sokan így tettek, viszont ez most nem volt elvárás. Mondjuk úgy, hogy azok közül, akik eljöttek és fel is másztak a templomhoz, úgy 80% dobta le a pacskert, ami azt jelentette, hogy helyenként halmokban állt a többszáz saru és flipflop. Nem tudom, hogy reagáltam volna, ha valaki szól, hogy vegyem le én is. Arról pedig tippem sincs, hogy amikor végeznek, hogy találják meg a saját lábbelijüket.🩴
Viszonylag hamar elkezdett szakadni az eső, így kicsit megritkult a nép, bár még így is elegen maradtak. Vártunk úgy fél órát, hátha eláll, de nem, így mit volt mit tenni, mentünk tovább. Időzítésből jeles, ugyanis pontosan akkor értünk oda a templom előtti nagy térhez, ahonnan a 272 lépcsőfok vezet fel a barlangokhoz és ahol Murugan hatalmas szobra is áll, amikor a zarándokok zöme, azaz a lényeg is odaért.🤗
Itt újabb 15 perc után már nagyjából semmit sem láttam a szemembe folyó esőtől és tokától bokáig csurom víz voltam.💦
A zarándokok rendszeresen megálltak kicsit táncolni – már amikor futotta erőből -, vagy épp leültek és agonizáltak – amikor már nem futotta -, vagy a démonaikkal küzdöttek – ez már 18as karikás volt -. A sor a lépcsőn már lassan haladt (272 az mégiscsak 272), így bőven maradt időnk megszemlélni őket. Volt egy pont, amikor kicsit félre kellett állnom, mert eléggé megrázó volt a látvány.😔
Korábban láttunk képeket és videókat a Thaipusamról, de mindezt élőben látni merőben más érzés. Az biztos, hogy kénytelenek voltunk újra elismerni India kultúrájának sokszínűségét és különleges voltát.🌈
Egyébként a legtöbb hindi bemenekült a templomba/eresz/esernyő alá és onnan lestek kifelé. Mi, mondhatni, vezekeltünk a vezeklőkkel és már meg se próbáltuk szárítani magunkat. Eredetileg nem gondoltam újra megmászni a lépcsőket, de úgy tűnt, a buli odafent folytatódik, vizesebbek pedig már úgyse lehettünk, így felmásztunk mi is, a barlangban legalább nem esett.🛕
Az emberek hihetetlenül pozitívan álltak hozzánk, hagyták, hogy fényképezzük őket, amennyit csak akartuk, a rendőrök se tessékeltek minket addig tovább, míg nem végeztünk. Sokan mosolyogtak ránk kedvesen, sőt volt, aki utat csinált nekünk és arrébblökdösött néhány helyit, hogy jobban lássunk.🥰
A zarándokok egészen a barlangi templomig felvitték terheiket, több-kevesebb sikerrel. Természetesen a lépcsőkön alkalomadtán beiktattak némi pihenőt. Fent aztán végre szusszanhattak. Érdekes, hogy a lépcsők tetején jóval kevesebben voltak, mint amire számítottam, a mentősöknek pedig igencsak aktív műszakjuk volt, sokan ájultak el, mire felértek.🏥
Ott az emberek általában áldásért járultak a templomokba és mentek is vissza. Mi azért maradtunk kicsit nézelődni, végül az egyik oszlop alatt találtunk egy jó kis mozizós helyet, ahonnan mindenkit megleshettünk, aki fel és lefelé tartott. Órákig el tudtam volna lenni bámészkodással. A jó kis meleg huzattól – bár szakadt az eső, hideg azért nem volt – pillanatok alatt megszáradtam, az eső pedig már csak egy emlék maradt, míg el nem indultunk lefelé.🌤️
Akkor aztán seperc alatt újra bőrig áztunk, gondoltam is, hogy érdekes lesz így visszaszállni a vonatra, ahol masszív 15 fokon tartják a hőmérsékletet. Bezzeg a majmoknak ezen a napon több eszük volt, mert egyet se láttunk az egész ünnepség alatt, pedig amúgy mindig sokan vannak ott, ahol kaja van.🙊
A lépcső aljában még vártunk kicsit, hátha történik valami, de úgy tűnt, hogy a lényeget már láttuk, így sprinteltünk vissza az állomásra, mielőtt még teljesen végetér a buli és egymillió –plusz/mínusz- ázott hering közt találjuk magunkat.😅
Az állomáson betereltek minket a korábban látott majomketrecbe, ahol én személy szerint tátott szájjal bámultam a környezetem, mert még az életben ilyenben részem nem volt. Majd csak kinyitották a ketrecet és érdekes módon még ülőhelyünk is lett a szerelvényen.🚆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése