17.-19. nap 🇲🇾 THAIPUSAM III/3.

 

Azt gondoltuk, hogy akkor ennyi volt a Thaipusam, de másnap kiderült, mekkorát tévedtünk. Ugyanis az ünneplés folytatódott, mégpedig a mi utcánkban. Szerintem India istenei nagyon szeretnek minket, mert folyton utunkba kerülnek és az esetek többségében abszolút véletlenül.🪷

Amikor az egész napos bóklászás után visszatértünk a hotelhez látszott, hogy valami készül, mert hatalmas sátrakat húztak fel végig az utcánkban. Ekkor még nem tudtuk, mi lesz, gondoltuk, talán esküvő van készülőben, mert Indiában olyankor szoktak sátrakat felhúzni, ételt kirakni és megvendégelni mindenkit, aki akarja és azt is, aki nem.😅

Aztán később a recepción ejtőztünk (a szobánkban nem volt internet), amikor a recepciós szólt, hogy ez még mindig a Thaipusam és ott fognak elvonulni a hotel előtt. Hohó, több se kellett, mentünk is ki az utcára, megskubizni, mi a helyzet. A sátrak már csordultig voltak emberekkel, mindenhol sorok álltak, de ez teljesen normális, az indiaiak imádnak sorokba tömörülni, simán van olyan, hogy állnak a sorban semmire se várva.🤣

Megkérdeztünk hát egy srácot, mire várnak, mire azt felelte, hogy ételt osztanak, bárki kérhet, álljunk csak be nyugodtan a sorba. Mindig éhes szerelmem szeme egyből felcsillant, álltunk is be a többiek mögé. Volt némi rossz érzésem, mert ugye azt nevelték belém, hogy ne kérj, ha van, de aztán megláttam a mögöttem várakozó lányt, akinek a csuklóján a legújabb Apple Watch volt, így meg is nyugodtam.😆

Valamiféle rizsételt osztogattak, egyértelmű volt, hogy csíp, mint a rohadtélet, és én abból tuti biztos nem eszem, de Sergio mondta, kérjek csak, majd ő megeszi. Dobozos gyümölcsleveket is kaptunk, aminek nagyon megörültem, mert szinte minden nap ittam egyet, imádtam őket már korábban is.🥰

Hamarosan kiderült, hogy elhamarkodtuk a sorbanállást, mert az utcán feljebbsétálva volt még néhány hasonló sátor és mindben más-más ételt kínáltak. Visszavittük hát szerzeményeinket a szobánkba és újra felkerekedtünk.🍛

Rengetegen voltak az utcákon, a 2x2 sávos út egyik felét teljes egészében lezárták, az autókat elterelték. Mindenki kicsinosította magát, szépen fel voltak öltözve, mosolyogtak, jó kedvűek voltak. Többen kezet fogtak velünk és jó szórakozást kívántak. Sokan az utcán sétálva adogattak gyümölcslevet, vizet az embereknek, alig győztük elhárítani.💦

Sokan megköszönték, hogy eljöttünk, tényleg boldogok voltak, hogy megtiszteltük őket a jelenlétünkkel. Hát még mi. Lassan annyi étel-ital volt nálunk, ami napokra is elég lett volna. Tészták, rizs, vegetáriánus hamburger. De kaptunk sütiket és csokikat is. Egy idő után már mindenkit vissza kellett utasítanunk, aki adni akart valamit, mert már üdítőből is vagy 10 volt nálunk.😅

Az egyik szervező még képet is kért velünk, az egyedüli külföldiekkel az egész ünnepségen. A sátrak előtt több csoport zenélt, többször akár 10-15 percre is leragadtunk nézni, hallgatni őket, hihetetlenül muzikális nép.🎻

Ahogy telt az idő, egyre többen lettek. Azt nem tudtuk, mikor jön a karaván, de nem siettünk, élveztük az estét. Ahogy az utca végére értünk, elindultunk visszafelé, és pont akkor jött a hatalmas virágkaraván, amiről áldást osztogattak, cserébe virágokat, gyümölcsöket adtak.🌼

Beszéltük is korábban, mennyivel jobb és hasznosabb lenne, ha étel helyett gyümölcsöket kapnánk, amik jóval tovább elállnak, de természetesen tudtuk, hogy az senki sem kap, a gyümölcs az isteneké. Amikor a karaván is elvonult, láttuk, hogy a rendőrök szép lassan újra megnyitják a forgalmat, tehát a bulinak már tényleg vége, így mi is mentünk haza a szerzeményeinkkel.🍋

Ideje volt, mert már éjfél múlt és két nagyon hosszú nap állt előttünk.🥱