11-kor kellett kijelentkeznünk a hotelből, de még maradtunk kicsit netezni, plusz lebeszéltük a tulajjal, hogy visszajövünk, immáron hárman. Sőt, még azt is megengedte, hogy az egyik hátizsákot otthagyjuk megőrzésre mindazzal, amire már nem lesz szükségünk. 😅
Felkerekedtünk, hogy még egy kicsit körülnézzünk a szigeten, mielőtt elhagyjuk. Elsétáltunk a zsidó negyedig, de még előtte a művésznegyeden sétáltunk keresztül, vagyis nem biztos, hogy így hívják, de volt egy csomó ingyenes múzeum, amikbe nyilván bementünk. 🥰
Újra megbizonyosodtam két dolog felől. Az egyik az, hogy még mindig nem értem a művészetet. A másik pedig, hogy jó döntés nem hagyni az indiai srácokat közös fotót készíteni. Bekeveredtünk egy elég alter művész galériájába, ahol szexuális jellegű képek voltak, de olyan szinten borzalmasak, hogy mindenről lejöttem.🤣
Pontosan emiatt nem szeretek képet csinálni velük, mert az összes hormonzavaros, szexuális feszültséggel teli hindinek ilyen zavarosak valószínűleg a gondolatai, csak nem mindnek van meg hozzá az eszköze, hogy ezt kifejezésre juttassa. 🤷🏻♀️
A zsidó negyed után újra a korábbi étteremben ettünk, majd amikor a nap elindult lefelé, a hőség pedig enyhült, útra keltünk. A terv az volt, hogy arrafelé fogunk aludni, ahol a reptéri busz végállomása van, hogy reggel tovább alhassunk és időben kiérjünk a reptérre Reni barátnőmért, aki 10 napra csatlakozott hozzánk.😍
Amikor leszálltunk a metró végállomásán (Aluva), még jó 2 km-t kellett sétálnunk a naplementében, és ahogy távolodtunk a várostól, úgy lett egyre furcsább és kihaltabb a környék. Végül elértünk a szálláshoz, ahol az alkalmazott közölte, hogy ott bizony nem alszunk, ugyanis nincs engedélyük külföldiek elszállásolására.😅
Érti, hogy az éjszaka árát tőlünk már levonták, de ezzel nem tud mit kezdeni, itt nem maradhatunk. Még a házba se mehettünk be tisztázni a dolgot, mert a kamera csak kint látott minket. Azta. Nem, sajnos nem tud segíteni másik szállás foglalásában, itt nincs internet, de kb. 5 perccel feljebb van egy apartmanház, ők fogadnak külföldieket is. 😅
Abban az apartmanházban már zárva volt az iroda, de csengettünk és jött is egy pasi, hogy igen, itt lehetnek külföldiek és honnan is jöttünk amúgy? Na, itt már pislogtunk egymásra, hogy ennek nem lesz jó vége. Elkezdett telefonálni és rövidesen beböfögött egy 20€-s árat, amin csak nevetni tudtunk, hogy inkább nem, majd Sergio megkérdezte, használhatnánk-e az internetet, mire közölte, ha foglalunk egy szobát, megkapjuk a wifi kódját. El is kezdett volna már vele veszekedni, de közbevágtam és megkérdeztem a palitól, hallott-e már a karmáról és nyugodtan tartsa csak meg magának a kódját, majd otthagytuk.😓
Félig puffogva, de igazából félig nevetve elindultunk. Ekkorra már besötétedett, nekünk pedig keresztül kellett sétálnunk az Aluva vonatállomáson, ahol már gyülekeztek a férfiprostik, amit csak onnan tudtam, mert az egyik ránkköszönt és igencsak karcos baritonja volt.😁
Egyébként abszolút nőknek néztek ki, szép ruha, smink, minden. Kicsit fura volt keresztülsétálni egy ilyen környéken, de nem volt semmi gond, hozzánk se szóltak. Onnan a főút vezetett vissza a metróállomáshoz és azt reméltük, akad valami random szállás. ☺️
Az elsőnél még lett is volna szoba, nem a legjobb, de még azért elment, viszont nem volt internet és nekem mindenféleképpen írnom kellett Reninek, hogy ne ijedjen meg, ha nem hall felőlem. Így mentünk hát tovább. 😏
A következőnél nem volt szabad szoba, használhattuk azonban a netet, így kereshettünk egy új szállást a környéken. Kiderült, hogy Kochiban a reptér mellett egy csomó olcsó hotel van, így első éjjel teljesen feleslegesen purcantottuk ki magunkat, de hát nyilván nem ehhez vagyunk szokva, fel se merült, hogy olyan közel a reptérhez találhatunk valamit, számunkra is megfelelő áron. Pedig de.🛫
Már csak ki kellett jutni. Visszasétáltunk a reptéri shuttlebusz megállójába, mert korábbi információink szerint a busz este 10-ig jár. Egy rendőrnek tűnő pasi szerint 8-kor van a busz, de mivel ekkor már 10 perccel múlt 8, mondtuk, nah akkor biztos mindjárt jön.🚎
Leültünk hát várni, miközben a járókelőket figyeltük. Sorra jöttek és mentek az emberek, nyilván mindenki a reptéri busszal szeretett volna menni, ami csak nem jött, így előbb-utóbb mind fogott egy tuktukot vagy taxit.🚕
Mi nem, nyilván ráértünk. Én az előző nap vett popcornokkal tettem magam boldoggá, Sergio pedig adta a tőle megszokottat, egy helyi sráccal beszélgetett, aki mellékesként uber sofőrködik. Megemlítette ugyan, hogy ő 200 Rúpiáért (2,4€) szállít a reptérre a szokásos 400as árhoz képest, de meg se próbált becserkészni se minket, se másokat. Kicsit fura volt a pasi, de vicces. Az egyértelmű volt, hogy nem nagyon érdekli a pénz.😂
Később jött egy lány, tök nyugodtan eszegetve-iszogatva, ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Kiderült, hogy lengyel, de Dubaiban lakik és egy esküvőn volt Indiában, átszállással repül haza, reggel érkezett Kochiba, de már megy is. Megkérdeztük, mikor megy a gépe, mire mondta, hogy negyed 10-kor kezdik meg a beszállást. Akkor azért így néztünk egy nagyot, hogy oké, az fél óra múlva lesz, de még hajnalban, forgalom nélkül is fél óra kellett a buszunknak erre a távolságra, akkor este pedig igencsak dugó volt.😆
Sergio mondta neki, hogy elképzelhető, hogy máris bukta a gépét. Mire a lány: jaaa jó, akkor szerintem fogok egy taxit. Új barátunk egyből mondta neki, hogy hát majd ő elviszi, amit a lány először nem mert elfogadni, de mivel mi is lecsaptunk rá, hogy hadd osszuk már meg vele akkor a taxit, csak belement.😃
Egyikük sem látszott túlságosan aggódni a lány gépe miatt, tök jól elviccelődtek, szerintem az úton minden kocsi és tuktuk gyorsabban hajtott nálunk, de nyilván ha a lány nem aggódik, én sem fogok.😂
Mi meg akkorákat kacagtunk, annyira vicces volt az egész szitu, a párbeszédek, a poénok, végig szó szerint csak pislogtam, teljesen szürreális volt az egész, olyan, mintha egy párhuzamos univerzumba csöppentem volna, ha nem ott ülök és nem velem történik meg ez az őrület, el se hiszem. 🤪
Végül kiraktuk a lányt a reptéren, megjegyzem, 7 perccel a beszállás kezdete előtt, de ő halálos nyugalommal sétált be, mint akinek órái vannak még. Minket pedig majdnem a hotelig szállított új barátunk, közben pedig arra próbált rábeszélni, hogy csempésszünk már neki Dubaiból aranyat, mert sok a pecsét az útlevelünkben, nyilván senki se fog ránk gyanakodni. Mondom, abszurd.🤣
Sergio még a lovat is adta alá, hogy persze, meg mennyit keresnénk vele, végül a srác úgy belelkesedett, hogy még a fuvarért se kért pénzt. Ismétlem, abszurd.😁
Volt egy kis para, hogy ilyen későn hátha nem ment át a foglalásunk és újra nem lesz szobánk, de annyira nem aggódtunk, mert sok hotel volt a környéken, legrosszabb esetben pedig a reptéren is aludhattunk volna.😴
Erre azonban semmi szükség nem volt, a szoba nyilván nem volt a legjobb, de legalább volt, ráadásul gyalog alig 5-10 percre a reptértől, így tovább is aludhattunk, mint terveztük.🥱
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése