1. nap 🇮🇳 KOCHI

Kuala Lumpurból Kocsiba egy négyórás repülés után, utunk 135. napján érkeztünk meg. Este 11-kor landoltunk és mivel korábban mindig Mumbaiban léptünk be az országba, ahol órákat álltunk sorba, nem nagyon tudtuk, mire számítsunk. 😅

Turista nem sok volt, így a bevándorlási részlegen nem voltak sokan, viszont egyrészt nagyon alaposan végezték a munkájukat, másrészt úgy tűnt, hogy az embereknek fogalmuk nincs a vízumról, amit megigényeltek, és helyben kívántak felvilágosítást kapni.🙄

Mivel viszont mi nem tartottuk fel a sort, hamarabb is végeztünk. Nem, mintha sokra mentünk volna vele, mert az éjszaka hátralevő részét a reptéren töltöttük, ahol nagyon hideg volt, gőzerővel mentek a légkondik. Sergio úgy 2 körül adta fel a harcot a fáradtsággal és bevágta a szunyát úgy 4 órára, ami alatt folyamatosan felriadt, mert hiába borítottam rá mindent, amink volt, fázott.🥶

Végül felébresztettem, mert már nem bírtam tovább, muszáj volt nekem is hunynom kicsit. Ekkor már reggel 6 volt. 8 körül felébresztett, hogy most már biztos jár a reptéri busz, menjünk. A busz a városba 60 Rúpia (~0,70€) egyébként, de valamiért tőlünk nem kértek pénzt, de természetesen nem panaszkodtunk.🤣

Kochi számomra kellemes csalódás volt. Bevallom, semmi kedvem nem volt visszatérni Indiába, annyira otthon és annyira jól éreztem magam Malajziában, hogy szívesebben maradtam volna inkább ott. Nem vágytam az indiai káoszra. Viszont Kocsi meglepett.🥰

Valahogy tisztábbnak, rendezettebbnek, civilizáltabbnak tűnt. Oké, az is tény, hogy még korán volt, később pedig még kevesebben voltak az utcákon, a hihetetlen hőség miatt, arrafelé főleg este van élet, naplemente után, mikor már hűvösebb a levegő.🥵

A busz az Aluva nevű metrómegállóban rakott le, ahol átszálltunk a metróra, amiért 50 Rúpiát (~0,60€) fizettünk. A kikötőtől nem messze szálltunk le, ugyanis az első két éjszakára Fort Kochiban, Kochi szigetén foglaltunk szállást, mert a látnivalók is főleg ott vannak, pontosabban maga a sziget Kochi látnivalója.🏝️

Megvettük a kemény 6 Rúpiás jegyeket a kompra, ami már jött is, mert félóránként jár oda-vissza és egy igazi dühöngő. Nem sok turistát láttam a hajón, de nyilván nekik is ezzel kell járni, mert a szigeten viszont bőven van belőlük.⛴️

Emiatt nem is bámulnak meg annyira durván, vagyis azért kicsit mégis, de már automatikusan bevetem a „ha nem látom, nem néznek” taktikát, így annyira nem zavar.😆

Természetesen reggel 10-kor még korán volt a bejelentkezéshez, ezért leraktuk a tatyókat, átöltöztünk és mentünk is tovább. Hála az égnek, mert már nagyon nehéz volt ugyanabban a meleg ruhában lenni egy nap után, az úton a szállásra a táskákkal pedig még rosszabb lett a helyzet.🔥

Mint említettem, sokan nem voltak az utcákon, főleg turisták, és akiknek muszáj volt kint lenniük. Lesétáltunk a partra, körbesétáltunk a néhai erőd körül, ittunk egy kókuszt 50 Rúpiáért.🥥

A hőség miatt nem nagyon találtunk olyan helyet, ahol ettünk volna, beültünk hát a Pizza Hutba, gondolván, az a legegyszerűbb, pláne az aktuális agykapacitásunkkal.🍕

Természetesen semmi sem ilyen egyszerű, fél óra múlva közölte a kislány, hogy sajnos elromlott a sütő és nem tudják megszerelni. Ekkor én már úgy voltam vele, hogy annyira nem is vagyok éhes, de ha nem történik valami, bebújok az asztal alá aludni.😴

Sergio szeretett volna még valamit megnézni, és mondta, ha útközben nem találunk valami éttermet, visszamegyünk a hotelhez aludni. Természetesen abban az órában nem találtunk semmit, vagyis dehogynem, visszaúton találtunk, de még túl korán volt a vacsoramenüjükhöz és csak az tartalmazott naant, amit mindenféleképpen szerettünk volna enni.🫓

Mit volt mit tenni, mentünk aludni. 6 körül megébredtünk, ezúttal már tényleg farkaséhesen, mentünk is szépen vissza a korábban látott étterembe, ahol ekkor már mindent árultak.🤤

Az éttermet Arabian Palace-nak hívják, van klimatizált terme is, de azért külön összeget számolnak fel, így ezt elengedtük. Rendeltünk egy csomó naant, és egy csirkét rizzsel. Szerintem az első alkalom volt Indiában, hogy ízlett a csirke. Kaptunk egy fokhagymás-tejfölös mártogatóst is hozzá, ami egyszerűen zseniális volt és egy pici csésze húslevest, ami szintén finom volt, viszont annyira túlborsozták (alap), hogy egy pici korty is szétmarta a számat, így ezt Sergio ette meg, aki imádta. Ittam hozzá egy lime-mentalevet, ami frissen facsart volt és nagyon finom és mivel még hasmenésem se volt tőle, nem az utolsó alkalom volt, hogy rendeltem.🤣

Vacsi után még sétáltunk egyet, hogy lemozogjuk a lakomát és még egy kókuszt is sikerült eldurrantani. Később egy dinnyét is vettünk, mert az egész sziget telis-tele volt velük , valószínűleg épp  a szezonra érkeztünk és csak 20 Rúpia (~0,25€) volt kilója.🍉

Hulla fáradtan zuhantunk ágyba úgy 11 körül, ami nem csoda, mert annak ellenére, hogy eleve fáradtan indultunk neki a napnak, 20 km-t mutatott a lépésszámlálónk.😮