A terv az volt, hogy felkelünk, elvégezzük a reggeli miegymást, majd nyugisan átsétálunk a reptérre. A miegymás igencsak rövidre sikerült, mivel egyszercsak áram nélkül maradtunk. De nem is baj, mert Reni valószínűleg India történetének leggyorsabb beléptetését élte át, és mire kiértünk, már bőven ránk várt. Mivel úgy számoltunk, hogy várnunk kell rá, csak kora délutánra vettem vonatjegyeket, így viszont úgy 4 órával hamarabb kint voltunk az állomáson. 😅
Sergio berakott minket a női váróba (igen, Indiában van külön várószoba a nőknek), hogy csacsoghassunk, ő pedig felfedezőútra indult az állomáson. Hamarosan vissza is tért két kókusszal, majd energiaitallal, majd kólával, szóval hordta nekünk folyamatosan a jóságokat.🥰
A vonat úgy félórás késéssel érkezett meg és szerintem indiai utazásaink legputribb vonata volt. Már előre láttam, hogy Reni majd jól kiborul és sikítva menekül haza, pláne, ha meglátja a budit, de egész jól viselte.🤣
A vonat csurig volt, de miután meglobogtattam a telómat a jegyekkel, rögtön fel is szabadult néhány hely, több is, mint amire szükségünk volt és miután megkértem egy pasit, üljön már légyszi át máshova, Reni ledőlt a felszabadult helyekre szusszanni és át is aludta a bő 5 órás út felét. Megjegyzem szerencsére, mert már nagyon zombi színe volt a hosszú ébrenlét miatt.🥱
223 km-t vonatoztunk, Thiruvananthapuram-ba, amit kiejteni 3 napomba telt megtanulnom. Érdekes módon a késés ellenére is pontosan érkeztünk, nade a mi célunk Kovalam volt az első 3 napra, ami onnan még 12 km. Ha csak ketten vagyunk, busszal megyünk, ami az állomással szemben indult volna, de így inkább tuktukot fogtunk és 450 Rúpiáért (~5€) elvitettük magunkat.🛺
A szállásunk néhány száz méterre volt a kovalami világítótoronytól és szobánként nagyjából 13€-t fizettünk. Volt ezen kívül egy közös használatú konyha és az ott elhelyezkedő hoteleknek saját partszakasza is van. Nem zárt, de csak az megy oda, aki tudja, hogy ott van. Miután lepakoltunk, kerestünk a közelben egy éttermet, hogy utána minél hamarabb ledőlhessünk, mind fáradtak voltunk már.😴
Reni amellett, hogy ezer éve barátnőm, a jógaoktatóm és az abszolút jóga-példaképem is, így a napot jógával indítottuk, majd lementünk fürdeni kicsit a hotel elé a strandra. Mikor már nem bírtuk tovább és szomjasak is voltunk, felkerekedtünk és átsétáltunk a másik partra, ahol már jóval több turista volt. 😁
Útközben megálltunk egyet kókuszozni, majd elkezdtünk szemezgetni a napágyak között, amiket 200-400 Rúpia között kínálgattak. Ahogy leraktuk magunkat, megrohamoztak minket a mindenféle kelme-, gyümölcs- és relikviaárusok, faragott kókuszdiószobrokat próbáltak ránksózni, pofátlan árakon. 🥥
Természetesen rövid időn belül a helyi vagányok is megérkeztek, alig győztük takargatni magunkat, olyan pofátlanul próbáltak lefényképezni minket, de mindegy is volt, mert amint hátat fordítottunk, a fenekünket videózták.🤷🏻♀️
Amikor közeledett a naplemente ideje, visszasétáltunk a hotel strandjához, hogy a világítótoronnyal a háttérben nézhessük ahogy lenyugszik a nap és csinálhassunk néhány képet.📸
Erre az estére egy két km-re levő éttermet választottunk, mert az már jóval turisztikai részen kívül esett és csak helyiek jártak arra. Természetesen nekünk már sok újdonság nincs az indiai ételekben, a cél főként az volt, hogy Reni sokféle helyi ételt próbálhasson.😍
Találtunk néhány boltot, így bevásároltunk, plusz még hazafelé vettünk néhány lepényt a kolbászhoz, amit Magyarországról kaptunk, ezen kívül vettünk papayát és dinnyét is reggelire.🍉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése